Tavaly kedves barátnémmal látogattunk el Krisna-völgybe, ahol istenien éreztük magunkat a helyi emberekkel és színes programkínálatukkal. Ezt most csak így IDE beteszem, hátha kedvet kaptok még egy kis olvasáshoz, viszont talán érdemes lenne a mai bejegyzésemmel kezdeni. Tehát az előző évből kiindulva arra jutottam, hogy idén is elmegyek a búcsúra, és elképesztően vártam az idei utat is. Most nem térnék ki a vallásra, hiszen a google némileg okosabb nálam ezen a téren, viszont az biztos, hogy a sok irányzat közül ez az egyik olyan, ami valamiért meg tudott érinteni.
Én rengeteget változtam ebben az évben, február óta szinte egy teljesen más ember vagyok. Legalábbis én gondolom ezt főként, hiszen én élek együtt magammal és sokkal jobban tisztában vagyok a hiányosságaimmal és azokkal az előnyeimmel, amik eddig nem voltak a birtokomban. Lényegesen kevesebbet meditálok vagy végzek spirituális gyakorlatokat, mert valahogy az életem annyira tudatos és összeszedett, annyira boldog vagyok alapvetően is, hogy nem szoktam már pánikszerűen kapkodni értük. Régen amellett, hogy lazulás céljából relaxáltam, egészen gyakran alkalmaztam vezetett meditációkat csalódás, szenvedés és rossz kedv enyhítésére. Idejét sem tudom mikor meditáltam CSAK emiatt.
Szóval mivel láthatóan harmónikusabb és nyugodtabb vagyok, így nem számítottam arra a katarzisra, ami tavaly ért, amikor kicsit szükségem is volt egy nagyobb spirituális löketre. Idén csak elmentem, mert tavaly jól szórakoztam. Nos be kell vallanom, hogy a hétvégé út vitte az összes közül a pálmát. Annyira de annyira fantasztikusan éreztem magam, és hiába volt kánikula és dugó visszafele, az van bennem, hogy most is több lettem egy kicsit mint előtte.
Programok, látnivalók, miegymás
Nagyon dióhéjban mondom el mi volt, hiszen az egy évvel ezelőtti bejegyzésem igaz a mostanira is, kivéve, hogy történt még valami. Idén volt egy olyan lehetőség, hogy beleshettünk az ott élő családok egyikének házába. Megnézhettük hogyan élnek, miket csinálnak, feltehettünk kérdéseket. Az első dolog ami feltűnt az az volt, hogy mennyire nyitottan álltak a kérdéseinkhez, márpedig néhány paraszt igazán be tudott kérdezni. Ennek ellenére megengedték, hogy a személyes terükbe behatoljunk, a háziasszony még kókuszgolyót is adott nekünk, és kipróbálhattuk hogyan lehet a kútból vizet merni. Olyan kis békés és szeretetteljes volt az egész.
Megnéztük a tehénvédelmi központot, ahol megsimizhettük a bocikat, akik mint mindig, most is patentabbul néztek ki, mint én valaha. Hatalmas szeretetben vannak tartva és ez szerintem nagyon becsülendő. Megnéztük a hagyományos esküvőt, ami idén is látványos és szép volt, majd bementünk a templomba egy kis körbevezetésre. A Krisna-völgyi közösségi ház vagy templom a kedvenc látványosságom, mert a kinézete iszonyatosan hasonlít a lelkemre. Az a sok szín, a virágok, a békés festmények a falakon, az indiai motívumok, ezek mind annyira kedvesek számomra, hogy kicsit mindig otthon érzem magam. Kicsit Hare Krishnaztunk, amitől talán sokan idegenkedhetnek, hiszen nem igazán értenek egyet a vallással, viszont senki nem hal bele egy kis mantárázásba, sőt még jót is tesz.
Kipróbáltuk a vegán pizzát, ami szerintem isteni volt. A Kökiben van egy Pizza Hut és talán ahhoz hasonlít a tészta vékonysága. A vegán sajt az ultimate food goal volt, elképesztően finom, és a paradicsomos szósz is karakteres és különleges volt. Annyira be tudnék tolni még belőle. Sajnos kimaradt, de jövőre például szívesen végigmennék a meditációs ösvényen, vagy lenne kedvem többet beszélgetni az ottaniakkall. A botanikus kert kimaradt, pedig odavagyok az ilyen helyekért, de szerencsére van feladat egy év múlva is!
Látogató csalogató illúzió vagy való élet?
Sokan talán azt gondolhatják, hogy ez egy kedvesen felállított kép, amit a látogatók kedvéért csinálnak, és amúgy keményebb és korlátozottabbak a körülmények. Persze a vallásuk szabályaival sem ért egyet mindenki, hiszen nem esznek húst, nem néznek tévét, nem romantikáznak csak úgy, és még sorolhatnám. Valójában fontos-e az igazság? Ha elmegy valaki a völgybe és jól érzi magát a friss levegőn, kipiheni a hetet és relaxál, tehát jobb lesz a közérzete, akkor nem mindegy az igazság, vagy az, hogy ezzel egyet lehet-e érteni? Az a baj a társadalmunkkal, hogy nem fogadjuk el azt, hogy mindenkinek megvan a saját valósága. Nincs egy olyan szabály sem, ami kőbe van vésve és csak azt lehet követni, a társadalom dugja le a torkunkon azt, amit elvár. Ha ők így szeretnek élni, akkor nem felesleges azon agyalni, hogy hogyan nem csábulnak el erre, vagy arra? Ezeket a kérdéseket kaptam meg mikor haza jöttem és szomorúan konstatáltam, hogy ezek szerint nem érezhetem jól magam egy ilyen helyen, mert biztosan illúzió. Kár.
Mi van a fejemben az utazás után?
Igazából nagyon jól éreztem magam. Kezdek eljutni arra a pontra, ahol már egészen automatikusan elfogadok mindent, tehát akár embereket akár szituációkat, és nem gondolkodom azon, hogy ez jó-e vagy sem. Bármit láttam vagy tapasztaltam, elfogadtam és próbáltam átadni magam a hangulatának. Nem zsörtölődtem, nem panaszkodtam, nem tettem fel debil kérdéseket, csak mentem a flow-val. Mostanság egyébként hatalmába kerít egy békés életérzés, ahol szabadnak és könnyednek érzem magam, és apróságok is nehezen borítanak ki. Február óta rengeteget változtam, sokkal nyitottabb és rugalmasabb vagyok. Nincsenek mérgező kapcsolataim, tele vagyok támogató és szerető baráttal, izgalmas és szórakoztató dolgokat csinálok.
Végtelenül hálás vagyok ezért az útért, és mindenért. Mikor véget ért egy szakasz, akkor azt hittem, hogy baromi nehéz lesz felszednem magam a padlóról és valami teljesen másba kezdenem, de a sors, az idő és talán én is annyira könnyen megoldottuk ezt, és semmire sem cserélném. Kicsit ott jöttem rá arra, hogy ha többet vagyok magammal és kevesebbet foglalkozom mások gondolataival, akkor a valóságom csak rajtam múlik majd, és ez valóban így lehet. Kevesebbet kell kommenteket vagy bejegyzéseket olvasnom, válaszolnom olyanoknak akik láthatóan kihasználnának, és kevesebbet kéne a múlton rágódnom. Eddig is sikerült magamévá tennem a Mindfulness tanításait, de ahogyan ott chilleltem és békésen eltöltöttem egy napot, sokkal egyértelműbb lett mit kell tennem.
Blog vagy nem blog?
Erről külön szerettem volna írni, de inkább rövidre zárom a témát. A blogon kevesebb tartalom volt az elmúlt időszakban, mert az életem egy olyan irányt vett, amire mindig vágytam. Most történik meg minden, amit régóta szerettem volna, és most van olyan életem, amilyenre mindig vágytam. Ez független anyagiaktól, tárgyaktól, emberektől, szimplán arról van szó, hogy békében élek, jól érzem magam, és megragadok minden lehetőséget. Vannak barátaim, van jövőképem, vannak valós élményeim és többet nem várok valamire, ami sosem jön el. Éppen ezért kicsit bennem van az érzés, hogy szeretném ezt megtartani magamnak, szeretném kiélvezni egyedül. Még nem jöttem rá, hogy mégis hogyan tudnám ezt leírni, de olyan formában, mint régen biztos, hogy nem. Nem szeretnék beengedni senkit, szeretném diszkrétebben kezelni az életem, hiszen olyan emberek vannak benne, akik ezt érdemlik. Szeretném, ha a boldogságom csak nekem lenne köszönhető, és nem akarná senki magáénak tudni ezt.
Szóval biztos pár embert el fogok szomorítani, de visszatérek spirituális/életmód vonalra és a jövőben inkább ilyen írásokat publikálok majd. Szeretnék beszélni arról, hogy hogyan tudom magam lenyugtatni, mik a fontos dolgok az életemben, mitől érzem magam teljesnek. A számok azt mutatják, hogy ezek a dolgok kevesebb embert érdekelnek, de nem leszek más, mint ami lenni akarok, mert soha többet nem fogok mások miatt kevesebb vagy több lenni. Ha ez így okés, akkor tartsatok velem továbbra is, ha pedig nem elég juicy, akkor ezt végtelenül sajnálom.
Szép napot♥
