A Krisna-völgyről először az egyik ismerősömtől hallottam, akivel akkor nagyon jó barátságban voltunk, és rengeteget mesélt az ott töltött heteiről. Évekig nem foglalkoztam a gondolattal, hogy akár én is eljuthatnék oda valamikor, viszont május közepén valami megváltozott, és már nem is volt kérdés, hogy az új lehetőségekre IGENT mondok. Azonnal lefoglaltam egy utat Somogyvámosra a legjobb barátnőmmel, és már csak két hónap várakozás következett.
Én tényleg nem sokat tudtam a krisnásokról, egyedül egy könyvem van, amit még anyukám vett egy hívőtől mikor az utcán árulta, illetve annyit sejtettem, hogy ez egy indiai vallás, és hisznek a reinkarnációban. Nem szeretném elmagyarázni magát a rendszert, illetve a hozzá kapcsolódó tudnivalókat, hiszen nagyon szépen össze van szedve a neten, mi is az idegenvezetőtől hallottunk róla többet. Azonban én ambivalens érzésekkel állok ehhez a valláshoz, mert egy része nagyon szimpatikus, egy másik része pedig furcsa és számomra elképzelhetetlen. Már maga a vega életmód, a társunk érintésének korlátozottsága, a szerényebb körülmények és a kötelező gyakorlatok, ezek mind picit fullasztóak nekem, de tény, hogy náluk barátságosabb emberrel még nem találkoztam.
Milyen is a Krisna-völgy?
Én ehhez hasonló helyet még sosem láttam, és pont azért tudom ezt így mondani, mert európai szemmel egy ennyire színes közösség annyira szokatlan, hogy ez csak fokozódik ha realizáljuk, hogy még mindig Magyarországon járunk. Alapvetően a nagy katolikus kultúrkör miatt nem igazán látunk cifra templomokat vagy csicsás épületeket, ahol a hitet gyakorolhatnánk, itt viszont az utolsó kis istállócska is fel van cicomázva.
Nem tudom az épületek nevét, így szétbontani sem tudnám, de ahogyan elkezdünk felfele sétálni utunkba kerül egy végtelenül színes és mintás kis oszlopos épület, amit két sötét vöröses kiülő vesz körül. Nekem a templom mellett ez volt a kedvencem, mert annyira érzem benne azt a stílust amit imádok, ez az indiai hatás a rajzaimon mutatkozik meg jobban, mintsem a saját szobámon. Persze, hogy itt kellett millió kép, nem minden nap csodálok ennyire fantasztikus helyet:D
Feljebb sétálva láthattuk az ottani iskolát, az istállót, minden mezőgazdasághoz kapcsolódó helyszínt, ám maga a templom volt számomra a best. Természetesen le kellett venni a cipőnket, ez nekem annyira nem volt komfortos, de teljesen érthető ugyanakkor. Belépve azonnal éreztem, hogy ez egy teljesen más kultúra, egy merőben más életstílus. Annyira lélegzetelállító volt bent minden, annyira - bocsánat, hogy így mondom - ,,én" volt a berendezés, hogy az államat kerestem a padlón. Fantasztikusan szép, és egyben megható volt, mert ahogyan az idegenvezető beszélt a vallásukról, hogy mit mikor csinálnak, teljesen magávalragadott az egész engem is, és tényleg el tudom képzelni, hogy ők kifogásolhatatlanul boldogok. Aztán lehet színház az egész, de ha így is van, jó azt hinni, hogy ilyen létezik. Komolyan azt a templomot látnotok kell, én sosem fogom elfelejteni:D
Milyen volt a Krisna-völgyi búcsú?
Mi tulajdonképpen a Krisna-völgyi búcsú idejére mentünk, és bár fogalmunk nem volt mire számítsunk, nagy reményekkel és izgatottan ültünk fel a buszra. Lehet, hogy túl nagyok is voltak ezek az elvárások, mert én picit csalódtam. Az a része, ami a Krisna-völgyi lakosokat illeti csillagos ötös volt, mert mint mondtam barátságosak, készségesek és nyugodtak voltak, mindenkit igyekeztek elkáprásztatni. Láttunk egy hagyományos esküvőt, megnéztük hogyan sütnek egy indiai édességet, és idegenvezetőnk által betekintést nyerhettünk egy templomi szertartásba. Tehát ez a része kifogásolhatatlan volt, és hálás vagyok, hogy részese lehettem.
Az a rész, ami nekem picit fura volt, az az volt, hogy a vásári forgatag hasonlított egy hagyományos majálishoz, ahol mindenféle kacatot árulnak az emberek. A nagyobb része hasznos volt mert természetes kozmetikumokat, szappanokat, indiai ételeket pakoltak ki, de a magyar címeres képeket és matyó hímzéses cuccokat nem értettem. Mármint értem, de pont az lenne a lényege, hogy a helyi lakosok által készített KÜLÖNLEGES dolgokat lehessen megvenni és otthon kipróbálni, nem az, hogy ebből is pénzt húzzanak ki az emberekből. (Ezek az árusok amúgy nem az ott lakók voltak.)
Milyen érzésekkel távoztam?
Erről nehéz beszélnem, mert nem tudom, hogy ez most csak show volt-e, vagy ez a hely tényleg ennyire békés és nyugodt, de én sok dolgot átgondoltam. Először is azt, hogy ebben a rohanó, megfelelési kényszeres világban annyira elhanyagoljuk a lelkünket, annyira mi vagyunk saját magunk számára az utolsó helyeken, hogy néha elfeljtjük, hogy csak magunknak köszönhetjük az életünket, de legalábbis az egészségünknek. Valahogy láttam azt, hogy mennyire elégedettnek is lehet lenni, mennyire elfogadónak a világgal szemben, és hogy a legtöbb gondot mi generáljuk magunknak, mert túl nagyok az elvárásaink, és túl szigorúak vagyunk magunkhoz.
Lényegében annyi mindenünk van, de a legfontosabb, a lelkibékénk nincs meg, és ezért sosem látjuk be, hogy mennyi mindenünk van. Én annyira jól éreztem magam, annyira békésnek és nyugodtnak láttam mindenkit, hogy bárcsak tudnék egy szeletet törni ebből és magammal vinni az utamon. És annyira szeretnék visszamenni:D
Ha ilyen helyeket lát az ember, akkor már kevésbé tekint problémaként azokra a dolgokra, amelyeket magának generál, vagy nem tud befolyásolni, és én sem érzem problémának azokat, amiket az utazás előtt annak láttam. Hálás vagyok az univerzumnak, vagy stílusosan Krisnának, hogy eljuthattam ide. Láthattam picit mást, mint a mi kultúránkat, és egy kicsit abban az illúzióban lehettem, hogy a világ olyan, amilyennek mi belül érezzük magunkat. Már valahogy más szemmel tekintek mindenre, és azt hiszem ez az utazás végleg pontot tett egy fejlődési szakaszra, amit már hónapokkal ezelőtt elkezdtem, és biztos vagyok benne, hogy a sorsnak köszönhetem ezt a lehetőséget. Irány a következő szakasz:D
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!
Hare Krishna!
♥
u.i.: A vega burger nekem nagyon nem jött be, irtó furcsa volt:D