Hol volt már az a december, nemde? Mégis tartozom nektek egy szokásos kedvencekkel, bár őszintén szólva nem ezzel szerettem volna folytatni a bejegyzések sorát. Így is kicsit megcsúsztunk, ezért marad ez a lighty írásom, hogy aztán tudjunk mással is foglalkozni. Egyébként én magam is nehezen emlékszem vissza az elmúlt hónapra, mert dolgoztam és pihentem, nem volt köztes állapot, és baromi érdekes dolgokat tapasztaltam meg. A bevezető után lássuk mik jöttek be!
Kedvenc zene
Én zene ügyileg mindig le voltam maradva. Amikor valami agyon volt hype-olva mindenki által, akkor én csak azért sem hallgattam meg őket, mondván nem lovagolom meg a hullámot. Ez történt Zayn és Sia számával is, a Dust till dawn-nal. Láttam tévében és ment a rádióban, de annyira unalmasnak éreztem, hogy nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Majd egyszer csak bekattant valami, és nagyon megérintett. Nem bőgtem vagy ilyesmi, de olyan érdekes hangulata van alapból, és mindig mikor meghallom, olyan, mintha most menne először. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de Zayn nagyon jól tette, hogy solo karrierbe kezdett, mert elképesztően tehetséges és isteni számai vannak. Sia amúgy is kedvenc, bár kezdem azt érezni, hogy csak egy stílusban és hangzásban tud mozogni, az utóbbi szerzeményei nem tartogattak újdonságokat.
Kedvenc esemény
Bevallom idén nem volt a legnagyobb karácsonyi hangulatom, ennek pedig a retrográd merkúr bőven lehet az okozója, hiszen miatta pont karácsony előtt nem jött össze semmi. Nagyon stresszes voltam hogyan oldom meg, hogyan tudok majd mindenkinek jó meglepetéssel szolgálni, és megjön-e a csomagom időben. Mindezek mellett csomó kommunikációs szétcsúszás, rengeteg idegeskedés, fura szorongás. A nagy katyvasz közepette mégis elutaztunk Lillához Szolnokra, amiről nem írtam, mert csak szerettem volna élvezni a vele, és Esztivel eltöltött időt. Ahogyan telnek az évek és az emberek jönnek mennek körülöttem, egyre jobban értékelem azokat a kapcsolataimat, ahol bár nem beszélünk minden nap és elég ritkán sikerül találkozni is, mégis ott folytathatjuk ahol abbahagytuk, és nincs az a nyomasztó érzés, hogy csak kéne már látni a másikat. Imádok velük lenni, olyankor totál kikapcsolok és nem érdekel mi van Budapesten. Szolnok eleve egy fantasztikus hely, és mérhetetlenül sajnálom, hogy évente kétszer jutok el oda, de talán nem kell így lennie és többször ülhetnénk fel a vonatra! A sok stressz után egyébként a karácsony is fantasztikusan telt, úgyhogy a retrográd merkúr után már nyugodtabban tengtek a napjaim.
Kedvenc időtöltés
Írtam a telefon nélküli napjaimról, amit ITT érhetsz el, de mindenképpen szeretnék említést tenni róla most is. A hivatásomhoz hozzátartozik a jelenlét, ezért faladatom lenne minél többször a közösségi oldalak kezelése, ennek ellenére sajnos képtelen vagyok rá, mert nem érdekelnek a többiek. Mármint tudok velük örülni és tényleg jó, ha látom a másik boldogságát a képein keresztül, de valljuk be, elég nagy nyomást helyez ránk az egész. Karácsonykor filmet néztem, mesét néztem, beszélgettem, tervezgettem, tengtem-lengtem. Nagyon ritkán válaszoltam, extra keveset foglalkoztam vele. Kicsit rossz volt látni másokon, hogy mennyire nem bírnak ki egy napot a messenger vagy viber nélkül, de én is voltam ilyen, úgyhogy feldolgoztam. Azért remélem mások is kedvet kapnak a detoxra, és kicsit kikapcsolva eltöltenek pár szabad órát magukkal.
Kedvenc tusfürdő
Az előzőek mellett furcsa lehet egy szépségápolási vagy higiéniás termék, viszont nem mehetek el amellett a tusfürdő mellett, amit anya kapott karácsonyra a nővérétől. Gyerekek... Nekem a parfümök között a kedvenceim a picit fás, keleti fűszeres illatok, amik nőiesek, komolyak, de mégis játékosak. A Douglas Home Spa shower gel Breath of Amazonia illata valami isteni. Mikor megszagoltam azonnal tudtam, hogy ez az ENYÉÉÉÉM, és nem adtam senkinek belőle. Na jó, nem is tolongtak érte, de ha így lett volna SE adtam volna. Egy az, hogy tuti beszerzek belőle ha nem horror áron van, kettő meg, hogy pls parfümöt belőle! Egyetlen gondom az vele, hogy nem habzik annyira és a tisztító hatását sem igazán érzem, szóval ez tipikusan az a tusfürdő, ami finom illatú, de pont ennyi.
Kedvenc mese
Rengeteg mesét néztem karácsonykor, az első Shrektől elkezdve a Macskarisztokratákon át a Madagaszkárig, úgyhogy nem tudom van-e olyan Disney alkotás, amit nem sikerült elkapnom, de volt az RTL-en a Disney napon. Kettőt emelnék ki, mindkettőt láttam már egyszer, mégis jól esett megint megnézni. Mindkettő abban hasonlít, hogy komoly témát dolgoz fel, hiába gyerekek számára gyártották, felnőttként érti igazán az ember ezt az üzenetet. Az Agymanók és a Robinson család titka két olyan mese, aminek a cselekményszála nem kiemelkedő, nem rágod le a körmöd izgalmadban, és nem lesznek álmatlan éjszakáid miatta. Az eleje nagyon jól kezdődik, picit felvázolja az alapokat, majd jön a hosszas bonyodalom, végül pedig a csattanó. Az Agymanókat hosszasan boncolgathatnám, de Szirmai tökéletesen elmondta amit tudni kell róla ITT, viszont a Robinson család titkának a végére nem számítottam volna soha. Pont jókor talált meg ez a mese, mert kicsit elakadtam a saját életemben, és nem tudtam merre menjek tovább, nem voltam túl motivált. A legvégét bevágom ide és mindent megértetek!
Nos ezek voltak a decemberi kedvencek, remélem kedvet kaptatok az említett pontok valamelyikéhez! Az én decemberem egyébként szép volt, nagyon izgalmas felfedezéseket tettem és kicsit el is gondolkodhattam a fontos dolgokon. Készítettem egy évértékelőt ITT, ezért nem is boncolgatom tovább, de az biztos, hogy igazi lezárós volt, mert a január már most milliószor motiválóbb, erről pedig később mindenképpen írok. Köszönöm a sok visszaigazolást, hogy olvastok, és azt is, hogy gratuláltok a bejegyzéseimhez. Jó érzés, hogy valamilyen nyomot hagyok másokban, és valami pluszt csalhatok mások életébe.
Szép napot♥
