Remélem sokatok felocsúdott a cukor sokkból és a maradékokat is sikerült elpusztítani. Utólag is boldog, pihenésben és semmittevésben gazdag ünnepeket kívánok nektek, bízom benne, hogy pont annyira szuper napok állnak mögöttetek, mint amilyenre számítottatok. Az idei karácsony nálam nagyon lighty volt. Nem vittem túlzásba semmit, ajándék terén elég minimalra fogtam a történetet, és valahogy semmi másra nem törekedtem, csak éppen azt csinálni amit a kedvem engedett. Éppen ezért a pihenés mellett átrendeztem a szobám, beszereztem pár kelléket az új illusztrációkhoz, elolvastam azokat a könyveket amiket szerettem volna, és nekifogtam pár új podcast meghallgatásának. Tehát tentem-lengtem. A mai téma mégsem az, hogyan vertem el a karácsony nyújtotta szabadidőmet, hanem arról, hogy hogyan vészeltem át telefon nélkül. De miről is van szó?
Telefon nélkül napokon át
Drasztikus lehet a cím, viszont nem ennyire drámai. Ezeken a napokon kitaláltam, hogy az élményeket a lehető legjobban szeretném átélni, így a telefonomat a táskámban hagytam az ünnepre. Úgy voltam vele, hogy ha személyesen nem tudok valakivel beszélni, akkor addig amíg másokkal vagyok, várhat a dolog. Mert mi is van valójában? Rengeteg időt eltöltök azzal, hogy üresjáratokban görgetem az instát és a facebookot, és csak bambulom a kijelzőt, de semmit nem fogok fel belőle. Úgy érzem függője vagyok a közösségi médiának, hiszen a munkám része, hogy az legyek. Ennek ellenére átestem a ló túloldalára, és ha meg is van határozva meddig lenne egészséges a munkámmal foglalkoznom, ezen túl is észreveszem mennyit lógok az oldalakon. Felébredek reggel és az első az, hogy megnézem mi történt instán. Holott ezt az időt hasznosabban is eltölthetném.
A többiek és a telefonjaik
Bár én magam igyekeztem kerülni a telómat a napokban, mindenki más le sem tudott szállni róla. Ez nem panaszkodás vagy ilyenek, de volt olyan, hogy heten ültünk a szobában, és hatan a telójukat nyomkodták. Nem egy percekről beszélek, hanem folyamatosan. Mindenki mással beszélt, véletlen sem figyelve az amúgy mellette ülő társára. Mindenki azt csinál, amit akar, ezért sem érintett meg mélyen, mégis elpazaroltunk perceket a semmivel. Ez még jobban ösztönzött arra, hogy ezután is mellőzzem a folyamatos pötyögést, és kicsit a valós életemre koncentráljak. Nem azzal van a baj, ha valaki néha ír pár sort a barátjának vagy a rokonának, sokkal inkább az a baj, hogy két ember nem tud külön tölteni pár órát úgy, hogy ne kelljen még a személyes kontakt mellett írásban lejelenteni mizujs velük. Miért?
Talán te is figyelhetnél
Neked megszokott lehet, hogy ennyire sokat beszélsz másokkal, de akivel éppen együtt vagy, az nem fogja díjazni az egészet. Én már jobban figyelek arra, hogy ha másokkal beszélgetek, akkor ne vegyem elő a készülékemet, hiszen pont azért jöttünk össze, hogy mind ahányan vagyunk, együtt töltsünk el egy kis időt. Viszont bunkóság úgy beszélni valakivel, hogy közben párhuzamosan írsz egy másik személynek is, hiszen te sem beszélsz egy független emberrel míg a társad beszél hozzád. Egyszerűen túl sok ez az agynak és figyelni sem tud. Talán jó lenne egyszerre egy emberre koncentrálni, és csak vele foglalkozni. Régen engem sem érdekelt ez, és én is állandóan pötyögtettem, viszont egyre jobban szeretek minőségi időt eltölteni a barátaimmal és a rokonaimmal, ezért megtisztelem őket azzal, hogy nekik adom minden figyelmem. Te kibírsz pár órát a messenger nélkül?
Inkább építs egy erdőt!
Rengeteg szuper és ösztönző dolog van, amik kicsit leszednek erről a zombi állapotról. Nagyon gyakran nyúlunk a telefonunkhoz munka, iskola, más tevékenység közben, emiatt pedig nem tudunk koncentrálni, és teljesen kizökkenünk. A Forest nevű app-ban be tudod állítani hány percig szükséges végezned az adott tevékenységedet, és míg éppen dolgozol vagy tanulsz, tudsz növeszteni kompenzálásképpen egy fát. Ez persze azonnal meghal ha kilépsz az appból. Valamit valamiért. Egy fa kb 100 érmét ér, és azt hiszem 2500 érme után odaadhatod a zsákmányt az app készítőinek, ebből pedig igazi fát ültetnek. Szerintem ez egy remek ötlet és izgalmas kezdeményezés. Minden amit tenned kell az annyi, hogy egy jelképes 700 Ft-ot kifizetsz az alkalmazásért (kevesebb, mint egy doboz cigi ára) és elkezdesz fát termeszteni. Van olyan opció, ami hangot is kölcsönöz mellé, hogy a lehető legkényelmesebben és legnyugodtabban végezd az adott dolgodat.
Nem maradsz le semmiről
Sokunk azért ennyire függő, mert azt érzi lemarad valamiről. Azt érzi, hogy ha nem beszélhet az adott illetőről, akkor talán kevés időt tölt el vele, és ő márpedig minden idejét odaadná neki. Szép gondolat, de totál bullshit. Hol van időd egyedül lenni? Picit magadra fordítani a szabad óráidat? Túl sok ez az információ szmog, túl sok hatás ér és nem tudod lecsendesíteni az elméd. Stresszes, ideges és türelmetlen vagy, mert megszoktad ezt az állapotot. Mi lenne, ha helyette elindítanál egy remek podcastot, és míg tart, addig nem írnál senkinek? Olyan még nem volt, hogy utána ne akartam volna még egy részt csendben meghallgatni. Lavendaire hanganyagai nyugtatóak, kedvesek, és végtelenül tanulságosak. Kutyasétáltatás mellé egy rész mindenképp hasznos az elmédnek, a testednek és a lelkednek. A séta endorfinokat termel, ettől nyugodtabb és motiváltabb leszel, jobban kezeled a konfliktusokat. Chillelj le, és ne akarj mindenhol ott lenni, mert a saját életedben nem leszel jelen.
Ezzel a bejegyzéssel remélem sokatokat ösztönözni tudom, hogy tegyék le a telefonjukat, és kezdjék lecsendesíteni az elméjüket, hiszen ezek felesleges infók, amiket az agy nem képes megfelelően tárolni. Szóval appra fel, ültessünk fát, hallgassunk podcastokat, és sétáltassuk meg a kutyusunkat minden délután!
Még egyszer boldog karit nektek, és tökéletesen lusta két ünnep közöttet!
Szép estét♥
