Mindig arról álmodoztam, hogy majd egyszer világot járok és mindenhol megmutathatom mit is csinálok. Még nem törtem világuralomra, de kis lépésekben úgy érzem egyre több és több dolog történik velem, egyre izgalmasabb helyekre jutok el, egyre magasabb szinten sikerül illusztrálnom. Budapest csodálatos nevezetességeit már sikerült bevennem, és további magyar városok mellett hatalmas vágyam külföldön is készíteni pár képet, ennek első állomása Bécs volt. Egy kedves barátnőm hívott ki magához, és három napos extrém durva városnézés közben sikerült képeket is készítenem, akárcsak Budán múlt héten.
Bécsben már jártam párszor és sokatoknak lefogadom, hogy nem nagy szám, én viszont mindig imádtam a hangulata miatt. Mikor kicsi voltam, akkor apukám párszor kiment munka miatt, és akkor még annyira hihetetlen dolognak számított külföldre menni, főleg mikor ismeretlen édességekkel érkezett haza, és tátott szájjal figyeltük azokat a sztorikat, amiket a kinti légkörről mesélt. Régen voltak a 90-es évek, azóta pedig Budapest is hatalmasat változott, éppen ezért már nehéz különbségeket találni a két város között, ezt pedig nem könnyíti meg az sem, hogy rengeteg kint a magyar. Ergo káromkodni sem tudsz bűntetlenül:D Mindezek mellett az osztrák főváros annyira barokk, hogy pont ezért imádom, a minimál stílus körülötti hype mellett sikerült megőriznie régi pompáját. Nyugi, felhőkarcolók is vannak dögivel, de nem ez a domináns ott sem, és a kis álmodozó, királylányos Fannyka kerek szemekkel figyelte a szebbnél szebb látványosságokat.
Sajnos nem tudtam annyi képet készíteni, amennyit szerettem volna, ennek rengeteg oka van, és nem lenne helyén való, ha erre fognám az egészet, viszont amik készültek, azokra büszke vagyok, mert most máshogy sikerült emléket állítanom az utazásnak. Shamekh instagramjáról szedtem az ötletet, nem tudom az eredeti elgondolás az övé-e, így vagy úgy, én mindent tőle tanultam el, úgyhogy kötelességem ezt megemlíteni.
Annyi helyen jártunk, annyi élményben volt részünk, annyi dolog történt, hogy ez a három nap szerintem mindig emlékezetes marad számomra, és valóban hálás vagyok, hogy akár csak ennyire is, de sikerült kiutaznom. Mellesleg milyen menő már, nem?:D Mármint, hogy oda is eljutott egy lányom, és ha csak két embernek sikerült mosolyt csalnunk az arcára ahogyan szerencsétlenkedtünk a sablonnal, akkor már megérte! Szegény Lilla mennyit ágaskodott egy jó képért...:D
Ajh úgy hiányzik az egész, de be kell vallanom olyan jó Budapesten lenni, mert azért egy valami nincs meg kint, és az az otthon melege, amit érzek, amikor a szobámban vagyok. Bárhova sodor az élet, akármennyi városban járok, azért ez a szoba mindig itt lesz számomra.
Most viszont vissza dolgozni, mert fuh annyi mindent tartogatok számotokra!:D ♥