Ãœdvözöllek az oldalamon, amelyet a fannydebreczeni_illustrations instagram oldal számára készÃtettem, és amelyen egy átfogó képet kapsz a portfólióm darabjairól. Szerettem volna egy picit személyesebb hangvételt adni ennek a hivatalos honlapnak, Ãgy beiktattam egy blog részt is, ahova hetente két bejegyzést illesztek, különbözÅ‘ témákkal kapcsolatban. Fontos tudnod, hogy ez nem egy webshop, hiszen az még fejlesztés alatt áll, ám addig is készülnek a termékeink, errÅ‘l pedig bÅ‘vebben picit késÅ‘bb olvashatsz. Most inkább kezdjünk velem!:)
Debreczeni Fanny vagyok, Budapesten láttam meg a napvilágot 23 évvel ezelÅ‘tt. Már nagyon kicsi korom óta szeretek rajzolni, de mindig ambivalens érzéseim voltak ezzel kapcsolatban, mert mondjuk mÃg ruhákat és embereket imádtam ábrázolni, addig utáltam csendéleteket és tárgyakat alkotni. Egy teljesen áltagos gimibe vitt a sors, pedig az általános iskola utolsó évében dönthettem volna valami művészeti suli mellett, de valahogy úgy láttam azt az életemet, mint egy teljesen idegen ember a sok művészpalánta között, akiknek a hajában ecset, és a kezükben valami drága kávé van. Inkább máshova indultam, és milyen jól tettem, ugyanis a gimis éveim voltak a legszebb éveim. Persze itt azonnal rajz faktos lettem utolsó két évben, és nagyon élveztem a külön órákat az ott összejött társasággal, ám a művtörit nem vettem túl komolyan, és ezért csak négyes lett az érettségim. Egyetemre abban az idÅ‘ben két dolog miatt nem mehettem. A rajztanárom megmondta már az elejétÅ‘l fogva (persze jogosan, hisz ez Ãgy van) hogy nem vesznek majd fel sem a KépzÅ‘művészeti Egyetemre, sem az Iparművészeti Egyetemre, mert oda inkább többszöri próbálkozás és megannyi gyakorlás után kerülnek be a diákok, Ãgy válasszak valami biztosabbat, ami esetleg kevésbé körülményes. Nos az egyik dolog ugye a lustaságom volt, mert bár gyakorolhattam volna és rajzolgathattam volna non-stop a szebbnél-szebb csendéleteket és embereket, de valahogy sosem ez tetszett ebben az egészben, Ãgy meg sem próbáltam ezt az opciót. A másik dolog pedig a pénz akadálya, hiszen ezek az egyetemek rengeteg anyagi ráfordÃtást igényelnek, én pedig nem hittem benne, hogy beváltom a reményeimet, tudván, hogy lusta vagyok ilyen esetekben, Ãgy a Budapesti Kommunikációs FÅ‘iskolára sem mentem el felvételizni.
KésÅ‘bb bebizonyosodott, hogy nagyon jól tettem, mert elmentem a Minerva Érettségizettek Szakközépiskolájába egy okj-s képzésre divattervezÅ‘nek, és életem második legszebb évei voltak. Az elsÅ‘ egy év nem ment jól, mert akkor még nem azok a tanárok tanÃtottak minket, mint akik az utolsó két évben, itt most inkább a tervezÅ‘ és kivitelezÅ‘ oktatókról beszélek. Naná, hogy itt is hű cimborám volt a művtöri, és a végére annyira megszerettem, hogy mai napig egy csomó dolog eszembe jut, ha épületekre vagy festményekre nézek, hiszen kézenfogva a viselettörivel remekül bejöttek nekem. A rajz oktatás is szuper volt, sosem voltunk semmire rákényszerÃtve, megvolt a választás lehetÅ‘sége. A következÅ‘ két év tényleg nagyon jó volt, rengeteg barátot szereztem és azóta is tartom velük a kapcsolatot, mert bár a gimibÅ‘l vannak a legkedvesebb pajtásaim, akiket nem lehet felülmúlni, azt hiszem mindenki megfér a szÃvemben. Tehát ebben a két évben nagyon sokat fejlÅ‘dtem, megtanultam varrni, rendesen ábrázolni, kicsit komfortzónán kÃvül gondolkodni, és persze szembesülni azzal, amivel késÅ‘bb sokkal jobban, hogy mennyire idegen is tud lenni ez a szakma. Persze itt ismerkedtem meg a divatillusztrálással, ami azonnal magával ragadott és tudtam, hogy ebben annyira nagyot lehet fejlÅ‘dni, és ezt nem hagyhatom ki. Elkezdtem próbálgatni a kedvenc illusztrátorom stÃlusjegyeit, megannyi technikát megtapasztaltam, rengeteg ötletem támadt. Itt még nem ismertem a kevesebb néha több elvét. Ekkor nyitottam meg a facebook oldalamat Fanny's sketches néven, és még álmodni sem mertem nagyobb jövÅ‘t ennek. Szuperül végeztem a suliban, a kollekciómra igazán büszke lehettem, és nagyjából annyi dÃcséretet zsebeltem be, amelyek kicsit vÃgasztaltak a nehezebb napjaimon.
Ugyanis azt találtam ki, hogy ha már fejleszteni szeretném a számÃtógépes ismereteimet, akkor elmegyek egy grafika képzésre, egy teljesen másik suliba. Nem tudom az élet miért sodort ebbe az irányba, de itt igazán megtapasztalhattam mennyire hatalmas a szakmai irÃgység tanár-diák, diák-diák, tanár-tanár között, és egy kezemen meg tudom számolni mennyi számÃtógépes tudást szedtem magamra. Ez az alig egy év kegyetlen rossz volt, holott imádtam az osztálytársaimat, ott is nagyon sok emberrel találtam meg a közös hangot.
Ott is hagytam az iskolát és elkezdtem dolgozni, közben pedig folyamatosan illusztráltam. Szerencsére annyira kiábrándultam a szakmából, hogy jelenleg nem tudom magam tervezÅ‘nek elképzelni, viszont illusztrátornak annál inkább, és hatalmas erÅ‘bedobással csak ezzel foglalkozom azóta is. Azt tudnotok kell, hogy közben elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot, ami annyit lendÃtett az egészen, hogy talán szavakba sem tudom önteni. Szó szerint minden megvalósul, amit csak elképzelek, és lehet, hogy néha nehezen jön a megoldás, de az biztos, hogy szomorúság és lemondás helyett inkább megyek tovább és próbálgatom máshogy.
Akik olvasták az előző blogom, azok az egy teljesen más felfogást ismerhettek meg, most viszont talán csodálkoznak, hogy mi történhetett? Nos ez, és ez életem leghasznosabb döntése volt, mármint maga az agykontroll, mert nem volt elég megtanulni, használni is kellett.
Most itt vagyok, tele reménnyel és célokkal, de egy valamiben biztos vagyok, az a kép, hogy egyszer a hazai magazinokban legyenek a rajzaim, talán nem is olyan elérhetetlenek Ãgy, hogy ennyire hiszek benne. Éppen ezért arra jutottam, hogy a blogommal nem azt szeretném közvetÃteni, hogy mennyire kilátástalan a divatszakma, és mennyi nehézség vezet el a célig, hanem azt, hogy mennyi jó dolog történik azokkal, akik képesek kitartani és menni elÅ‘re akkor is, ha a harmadik könyvelÅ‘ mondja, hogy nem lehetséges az elképzelésem. Ez csak egy példa, de éppen elég nagy akadály ahhoz, hogy mosolyogva ugorjam meg én is, és remélem ti is.
Úgyhogy bÃzom benne, hogy elkÃsérsz az utamon, és ha te is arra vetemednél, hogy ebben a szakmában, másik szakmában, teljesen másik és ismeretlen szakmában helyezkedj el, akkor majd én is tudok neked segÃteni, akár csak egy kis bÃztatással. Szóval örülök, hogy itt vagy, és találkozunk a következÅ‘ bejegyzésemben!:)
Szép napot♥