Hol is kezdjem? Nagyon nehéz ennyi podcast epizód után írásos formában is rögzíteni a gondolataimat, és nagyobb részben a lustaságom akadályozta a blogolást, amit most hivatalosan is szeretnék leküzdeni. Az elmúlt pár hónap nagyon kaotikus volt, és időm sem volt felfogni mindent, ami történt. Minden akkor kezdett durvulni, amikor a két munkám elhatalmasodott felettem és döntenem kellett egyik vagy másik között, továbbá nyomta a vállam az illusztrálás is, amire időm sem volt ezek miatt. Később kifejtem mi lett mindezekből, de azt előre elárulom, hogy az évem nagy konklúziója decemberben kristályosodott ki előttem. Ja és voltam asztrológusnál, parádés sztori lesz:D
Amikor összecsapnak a hullámok és te csak várod a holnapot
December mindig nagyon melós számomra, mert az emberek ilyenkor mozdulnak ki igazán, illetve ilyenkor is vesznek egy csomó dolgot. Mindig decemberben dolgozom a legtöbbet, éppen ezért csak tornyosultak előttem a teendők. Tudtam miért éri meg, saját vállalkozást szerettem volna indítani, ami csak az enyém, és amiben szabadon beoszthatom a saját időmet. Nem akartam főnököket, vagy társakat. Ezért persze belet kihajtva kellett a heteket átvészelnem nem látva a barátaimat és a barátomat. Semmi para, úgy voltam vele, hogy megéri. Persze meg is érte, nagyon szépen zártam a hónapot, jól számoltam, hogy az a munkám, ami kapcsán Katás lettem hozta a vártat, a másik viszont igencsak megkeserítette a napjaimat. Szóval felmondtam:D Bár nem igazi felmondás, de olyasmi. Féltem amúgy, hogy ezt hogyan lépem meg, de meg akartam, mert a megalázásnak is van határa, és nálam eljött. Ennek az lett a vége, hogy anyagilag nagyon szarul kalkuláltam és rosszabbul jöttem ki, mint vártam. Semmi probléma, a január necces lesz az első Katás csekkbefizetés miatt, de ez a felnőttélet Fanny, gondoltam én.
Szóval a sztori vége az, hogy kettő helyett maradt egy munkám, de az komolyabb lett egy vállalkozással, amiben maga az illusztrálás is benne van. Boldog vagyok, mert 2020-ba úgy lépek át, hogy már nem cipelek semmilyen terhet, ugyanakkor kicsit aggódom, mert jobban is alakulhatott volna ez a hónap. A szorongásaimról beszéltem podcast epizód formájában, beillesztem ide!
Mindig csak az elhatározás
Mivel eléggé átrendeződött az életem, így el kell ütnöm a felesleges időmet valamivel. Az illusztrálás mindig ott volt nekem, de egyre kevésbé éreztem, hogy ebből tud lenni valami az időhiányom miatt. Ezzel szemben a barátaim és ismerőseim nonstop basztatnak, hogy csináljam mert nagyon jó vagyok benne, és én is így érzem, ugyanakkor nagyon sokszor elkap az önbizalomhiány. Nem merek leülni rajzolni, mert félek, hogy nem az lesz belőle, amit szeretnék. Persze kevesebb agyalással és több melóval több is lehetne belőlem, de ez már csak a kis insecure énem hisztije. Szóval egy nap felkeltem és azt mondtam, hogy Fanny, 26 éves vagy, nem létezik, hogy leélj egy életet olyan munkával, amit nem szeretsz, csinálj valamit. Többek között ezért is hagytam ott az egyiket, mert a másikat viszont imádom. Szóval 2020 gyötrelmes lesz, de meg akarom csinálni, mert más opciót nem hagyok magamnak. Egyszerűen olyan nincs, hogy ne ezt. Vajon tényleg sikerül? Küldjetek erőt hozzá.
Sokat segített, hogy az egyik legjobb barátnőmmel külön, de egy időben indítottuk a vállalkozásainkat és pushingoljuk egymást. Sokkal de sokkkal több energyt kapok ettől.
A csillagokban is meg van írva
A pláne a decemberemben az volt, hogy elmentem asztrológushoz. Ezt ajándékba kaptam az egyik kedves barátnőmtől még szülinapomra, és előtte napokig féltem, hogy mi lesz. Végül nagyon jókat mondott és említette, hogy szerencsés csillagzatom lesz, de azért van pár necces pontja az életemnek. Például ez a mértéktelen szorongás, ami bennem van. Például most a pénz miatt érzem ezt, pedig eddig mindig volt valahogy, de mégis ez az egyik legnagyobb félelmem. Talán mert tudom, hogy mindig kifolyik a kezeim közül. Aztán ott van a munka miatti szorongás, holott már évek óta stabilan dolgozom, de ugye ezek nem normál munkarendű dolgok voltak, hanem mindig én osztottam be. Szóval tudom mely hónapok a neccesebbek rendelés szempontjából.
Mindezek ellenére elmondta, hogy nagyon jó főnök leszek előbb-utóbb, és baromi sikeres leszek a szakmámban. Isten áldja meg az asszonyt ezért a mondatért, mert azt hiszem ez lökött előre. Eddig is éreztem, hogy jó lenne beleállni, mert sokkal több van bennem, de így hogy ezt mondta, még jobban akarom. Persze vicces lehet, hogy a csillagoknak hamarabb hiszek, mint a saját intuíciómnak, de én már csak így működöm. Nyárra datálta az áttörést és ha nem is valósul meg, legalább teszek valamit.
Mit csináljak, mit csinálok?
És hogy mik azok a dolgok amik jelenleg érdekelnek, nem várok belőle pénzt és szívesen csinálnám? Nos az egyik a Pizsamabuli podcast, aminek stabil hallgatottsága van, és aminek tizenegy részét publikáltam már. Valahol furi és félelmetes idegeneknek kitárni a gondolataimat, de ugyanakkor meg élvezem csinálni, mert végre hallathatom én is a hangom. Pont ezért szeretem a blogot is, ez is arra szolgál, hogy lejegyezzem az éppen aktuális életem mozzanatait. Mind a két platform kiteljesít és jó csinálni. Januárban elkezdek videózni, de az már az illusztráláshoz köthető, viszont abból sem várok egy centet sem. Kellenek nekem ezek a hobbik, hogy jól érezzem magam. Hiszen én is számítok és tudom, hogy sokatoknak jelentenek ezek valamit.
Jövőre jobban nekiállok a megmaradt munkám és az illusztrálás menedzselésének. Nem tudom ez hogy alakul és ígérgetni sem akarok semmit, mert ismerem magam. Lusta vagyok sajnos:DD
Konklúziója a decemberemnek pedig az, hogy megéri kilépni onnan, ami már nem szolgál. Persze nem volt szép elválás, de ÉN felnőttként viselkedtem. És büszke vagyok magamra. Hogy később mi lesz? Jelenleg nem tudom, de rosszul érezném magam, ha a személyisége fejlődését nem könyvelném el elegendő sikernek, úgyhogy nem leszek telhetetlen, örülök, hogy egyáltalán mertem kiállni magamért. Szorítsatok értem, és ígérhetem, hogy a blog marad, a podcast marad, és a videó meg jön. Izgulok és félek egyszerre.
♥
