Új nappali, felújítás, új fejezetek

2019/10/07

Írta:

 

A blogolással mindig annyira könnyen meg tudok csúszni, és főleg azért, mert sokkal több időmbe telik kitenni, mint megírni. A Pizsamabuli podcast csatornánk anyaga nagyon szépen gyarapszik, de a legutóbbi bejegyzésem után nem engedte az időm azt, hogy írjak róla, így ezúton javaslom mindenkinek, hogy iratkozzon fel ránk Spotifyon. Kinti részeink között van a már említett Bamutatkozás, majd az Őszi programajánló, illetve a Rend a lelke mindennek. Szerdán publikálom Anchor-on és csütörtökön érhető el Spotyn, rá pár napra pedig Google podcaston. Szóval pls ha itt nem írnék róla, akkor ott keressétek és hallgassatok bele, mert nagyon király beszélgetések várhatóak tőlünk, illetve tőlem egyedül is:D Na ennyit a bevezetőről, és akkor most hosszan az okról, hogy miért nem írtam. 

 

Elkapott előző hónapja a vágy arra, hogy kicsit átalakítsam a házunkat, kicsit szortírozzam a felesleges dolgokat, és rendbe rakjam az életterünket. Nyilván a lehetőségeim korlátozottak, mert gondolom mindenki tudja, hogy a felújítás brutál drága, és nem minden pénzemet szerettem volna beleölni olyan dologba, ami lehet, hogy a felénél megbukik. Először a szobámat raktam rendbe, kidobtam olyan bútorokat, amik már nagyon leharcoltak és rendszereztem az irodai dolgaimat. Vettem tárolókat, hogy ne legyen annyi minden szem előtt, és szépen tematikusan alakítottam a ruhás, rajzos, és chilles részeket. 

Aztán egyik nap gondolkodtam, és arra jutottam, hogy ha már van egy kis felesleges festékünk egy másik felújítás után, miért ne vághatnánk bele a nappali kicsinizésébe? Azért a nappalival szerettem volna kezdeni, mert ott vagyok szinte a legtöbbet, ha átjön hozzánk valaki, illetve ott chillelünk leginkább. Nem voltak szilárd elképzeléseim, szimplán már érett egy nagy festés és akkor már új dekorációt is szerettem volna venni hozzá. Azt hiszem hét éve volt utoljára kifestve halványabb harsány zöldre, ami akkor tetszett végülis, de mára már nagyon meguntuk. Volt egy hatalmas repedés középen, pont a tv felett, amit az ember azonnal kiszúrt. Sok helyen volt lejőve a fal és koszos is volt. Szóval minden út ide vezetett:D 

 

A barátommal ketten álltunk neki. Először csak naivan lekapargattuk a falat, de miután a negyede ránk omlott, akkor tudtuk, hogy itt kicsit több meló lesz. Vissza kellett vakolni azt a felületet, amit kézzel tudtunk csak megoldani, neki szét is cseszte a bőrét az a sok apró kavics. Nagyon hősiesen tolta végig, pedig nem is az ő házáról volt szó. Glettelt két rétegben is ha kellett, létrára mászkált és aprólékosan festette a kis sarkokat is. Megfogtuk vele az isten lábát, de komolyan:D 

 

Kedden kezdtük el, szerdán még nyomtuk, de csütörtökön rá kellett pihennünk a péntekre. Eközben én folyamatosan dolgoztam és hol ott voltam, hol itthon segítettem amiben tudtam, de a nagyját ő hozta össze. A szerdai podcast epizódban hallani lehet mennyire fáradtak vagyunk, de azt hiszem a pénteki utolsó takarítás során láttuk, mennyire megérte. Soha nem volt ennyire hangulatos és otthonos a nappali, minden részlete iszonyat menő. Még sok dologra lesz szükség, de már ez is milliószor jobb, mint volt:D Domináns színei a szürke, türkizkék, lila és van néhol egy kis fehér, zöld és sárga. 

 

Nem mondom, hogy bármikor neki tudnék fogni, pedig tavasszal a konyha a nagy projekt. Minden esetre a galéria képei magukért beszélnek és már szívesen látom a barátaimat az új helyen:D Hatalmas köszönet Gergőnek, hogy így megcsinálta a sok szívást vele, nélküle az a hatalmas repedés még mindig zavarná a szemünket, és a fal omladozva várná a megmentőjét. Nem akarok nyálas bejegyzést írni, de tényleg sokat jelent, hogy ennyire segítőkész és mindig mindenben támogat. Akár ez, akár a podcast, bármi.♥

 

Na jöjjenek a képek:D 
 

 

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now