Happiness boost - Boldogságfokozó szokások

2019/09/15

Írta:

 

 

Biztosan veletek is előfordult már, hogy egyes időszakokban a kelleténél motiválatlanabbak, fáradtabbak, unottabbak és visszahúzódóbbak vagytok, és ezen mit sem segítenek azok az emberek, akik szintén ebben a szakaszban vannak. Mikor feszültebb vagyok vagy szorongok valamin és mellé még a környezetem is ezt csinálja, iszonyat sokat romlik az átlag életkedvem és olyan, mintha egy spirálban lennék, ahonnan nehezen van kiút. Normál esetben az lenne jó, ha a körülöttünk lévő barátok és ismerősök dobnának a kedvünkön, és kicsit elfeledtetnék a nehézségeket, de mikor mindenki ugyan akkor van mélyen, akkor nehéz elhatárolódni a többiektől és kicsit magunktól is. 

 

Velem az a probléma, hogy sokáig tudok hallgatni és elnyelni más feszültségét, ami aztán engem is beborít, és már nem tudok vidáman állni mindenhez, ami aztán feltűnik másoknak is, és number one konfliktus forrássá válik. Kicsit jelenleg is szorongok azon, hogy az emberek körülöttem nem mindig motiválólag hatnak rám, és nem mindig érzem magam maradéktalanul jól. Nálam sosem vált be a közös szenvedés, sokkal többet jelent, ha valaki a nehéz időszakokban inkább felrángat és elhiteti, hogy minden hamarabb lesz rendben, mint hinném. Persze nem minden mások hibája, éppen úgy vagyok vétkes én is. Elhatároztam, hogy kicsit most tényleg azzal fogok foglalkozni, ami valóban hasznos. Olyan dolgokat csinálok, amiket tényleg szeretek!

 

 Giga lomtalanítás mindenhol

 

A szobám egy katasztrófa, ezt mondjuk ki. Én vagyok a csetreszek királynője, aki a legutolsó kiégett gyertyát is megtartja, hátha jó lesz még valamire. Nem érzem jól magam ekkora káoszban, hiába van egy csomó mindenem, egyszerűen szükségem van arra, hogy rend legyen. Tavaly néztem Marie Kondo sorozatát a Netflixen, és már akkor elkapott a vágy, hogy alakítsak valamit az életteremen, de sosem volt elég kedvem mindent átválogatni. A legdurvább az asztalom volt, attól teljesen megváltam, hiszen egyébként sosem szerettem. Volt itthon egy fekete állvány és arra tettem rá a fehér asztallapomat, amitől sokkal szellősebb lett az egész dolgozós rész. Nincs benne szekrény, fiók, így nem halmozok fel minden szart csak azért, hogy egyszer jó legyen valamire. A papírokat és fontos szerződéseket dobozokba tettem, és kicsit el is raktam szem elől. Az volt a koncepcióm, hogy legyen egy külön rajzolós, öltözködős, olvasós és alvós rész, így nem kell össze-vissza keresnem mindent mindenhol. A fontosabb részeken ott van egy-egy szekrény, amiben az ahhoz szükséges dolgok vannak. Szerintem milliószor jobb lett így, érzem, hogy végre mindennek van helye és minden az én javamat szolgálja. 

  

 

Beszélgetés a régen látott barátokkal

 

Na ez viszont abszolút az én hibám, mióta nem muszáj, azóta iszonyat keveset járok a városba. Persze hiányzik a mozgás, a tömeg, hogy mindig lehet valamit csinálni, de pont az nem csábít, hogy ennyit kell utaznom oda-vissza. Sajnos emiatt nem találkozom fontos barátokkal. A héten ez is sikerült és annyira, de annyira jó volt. Rengeteget beszélgettünk és elmeséltük egymásnak a terveinket, és ahelyett, hogy keseregnénk, ötleteket adtunk hogyan valósíthatnánk meg. Végre nem éreztem azt, hogy minden kurva szar, hanem, hogy minden pontosan a helyén van, és csak rajtam múlik mit hozok ki belőle. Amúgy ilyen is voltam, csak aztán bedarált az élet, és elindultam a fásultság lejtőjén. Mondanom sem kell, aznap este meg tudtam volna váltani a világot is. Szóval tényleg, de tényleg rendszeresítem ezeket a találkozókat, mert irtó nagy szükségem volt rá!

 

 

Erdőfürdő és kirándulás

 

A nyarat hagyjuk is, gyűlölöm ezt a meleget, és éppen ezért nem is szívesen mentem ki a szabadba, viszont az ősz... Bárcsak örökre ősz lenne. Olyankor minden annyira gyönyörű, a fények, az erdő, a tavak, egyszerűen elkezd fellélegezni minden. Kapva kaptunk is az alkalmon, ezen a hétvégén nem dolgozom és programom sem volt, így elmentünk Visegrádra és Szentendrére. Én már nagyon menni akartam, mert talán két éve voltam utoljára, és az egyik kedvenc helyem lett az Ördögmalom vízesés. Nem tudom leírni azt a látványt, úgyhogy mindenképp menjetek el. Ha már van erdő, akkor engem megvettetek, de ha esetleg patak, vízesés, tisztás is van, akkor vége. Itt minden volt, és még annál is több, szóval mondanom sem kell, hogy hihetetlen jó napot zártunk. Visegrád összes részét nem sikerült bejárni, de ez a kis erdőfürdő, a túra, illetve az, hogy tiszta levegőt szívhattunk, ez önmagában megérte. Később Szentendrén ebédeltünk, a parton kicsit Unoztunk, illetve bementünk a Karácsony múzeumba ofkorsz. Több helyre is elnézhettünk volna, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon fáradtak voltunk. Na ilyen napokból is több kell. 

 

 

Tanulás és tanítás

 

Az az érdekes, hogy amióta Lujzi van nekem, azóta azt hiszem új hobbim lett a tanítása. Nyilván nem megy annyira jól, mint mondjuk rendes tanfolyamon, de igyekszem mindig megnézni egy-egy videót, ami az éppen aktuális problémánkra reflektál. Annyira jó látni, hogy napról napra szebben sétál, kevesebbet nyüszög, jobban hallgat rám, többet figyel. Van egy különleges kapcsolatunk emiatt, és megtapasztalom a szavak nélküli kommunikációt is. Hiszen ő nem érti amit mondok, csak ha megdicsérem miután csinál valamit, illetve az energiámból tudja, ha valami jó vagy rossz. Nagyon érdekes hogyan szokik össze kutya és gazda. Szóval nekem nagy löket az, hogy valamiben haladok és látok is sikert e téren. Mellette én is sokat tanulok, de ez már mellékes. 

 

Ezek voltak azok a dolgok, amik mostanában segítettek kicsit feltöltődni és kikapcsolódni. Még elég sok tervem lenne a jövőben, hiszen szeretnék megint többet olvasni, új szokásokat beiktatni a napjaimba, és többet lenni a szeretteimmel. Mindenképpen az az elsődleges szempont, hogy én jól érezzem magam, minden más jöhet utána. Nincs értelme a kesergésnek, hiszen sokszor magamnak szúrom el a saját napomat. Minden esetre ez egy fresh start, és már csak szinten kell tartani!
 

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now