Gyerekek én már csak vegetálok jövő hétig, amikor végre nem lesz ekkora undorító meleg. Sajnálom, hogy meg kell bántanom a nyár kedvelő ismerőseimet, de szerintem nincs jól, hogy ennyire pusztulat a klíma manapság, és pont arról beszélgettünk itthon, hogy régebben 40°C-ok voltak és akkor éreztük ezt, amit most. Nem tudom mi változott, de a 33°C-nak nem kéne ennyire megterhelőnek lennie. Aztán ha nincs igazam üsse kő, de valahogy ez a fullasztás egyre baljósabb számomra. A környezetvédelem egy nagyon tág és bonyolult téma, tehát nem is akarok kitérni rá, nálam sokkal okosabb emberek elmondtak mindent. Viszont ha 2019-ben valaki még meg meri kérdőjelezni, hogy van-e klímaváltozás, globális felmelegedés, mind meghalunk, akkor az enyhén szólva debil. Na mindegy.
Őszi gyerek vagyok, tehát minden évben ezt az évszakot várom a legjobban. Talán túl nagy elvárásaim vannak ezzel kapcsolatban is, ahogyan a nyárral is lettek volna, de valahogy semmi nem úgy alakult, ahogyan kellett volna. Még májusban mondtam is, hogy milyen fílinges lesz kiülni a szép kertbe, a szép kerti bútorokra, és majd milyen jó lesz nézni a fényfüzéreket és a csillagokat. Öhm, helló szúnyogok. Hiába vettem minden szart, jöttek és jöttek, és már öt szabadban töltött perc is keserves volt, nemhogy egy egész estés kint gubbasztás. Semmi baj, majd nappal kint olvasok, elvagyok. Öhm, helló kánikula és pusztulat. Nem, nekem ez annyira felcseszte az agyam, hogy már kedvem sincs arra gondolni, hogy nyáron milyen király sokáig kint lenni, bulizni, jönni-menni, én végre NORMÁLIS időt akarok. Szóval ezért van hatalmas elvárásom az ősszel kapcsolatban, noha szeptemberben még mindig túl meleg van létezni, és tényleg olyan, mint egy keservesen hosszú vasárnap, az október-november miatt megéri várni. És hát nyilván tele vagyok tervekkel, ötletekkel, és nem akarom, hogy kérdéses legyen a megvalósulása. Na mondhatom?
Szerk. Fanny: Hát sikerült három napot ülnöm ezen a bejegyzésen, úgyhogy ez a rész már nem aktuális, mert isteni 19°C van:DD♥
Kirándulások, kalandok, élmények
A kedvenc menüpontom itt a Kaland. Én nagyon szeretek jönni-menni, új helyeket felfedezni, de nyáron ez erősen kínkeserves számomra. Sajnos még mindig nem tehetek meg, hogy messzebbre elutazzak és őszintén kedvem sincs hozzá, ősszel viszont pont olyan az idő, hogy kényelmes viseletben el tudjak menni kicsit túrázni. A kedvenc helyeimen már ezerszer voltam, úgyhogy idén valami izgalmasabbra vágyom. Felszedem az új fényképezőgépes barátnőm, a friss jogsis barátnőm, a mindig pörgő barátnőm, és a kalandvágyó barátom, majd elrobogunk valahova, ahol még nem jártunk. Az ősz azért is ideális erre, mert olyankor már nem kell a szabadságolásokkal sakkozni, hétvégén szinte mindig ráér mindenki. Legszívesebben hegyek, erdők közelébe mennék, mindeneim a kicsit ködös, nyirkos tájak, ami pont azt a misztikus hangulatot adja, amit az ősz jelent számomra. Imádom a tisztásokat, mezőket is, lényegében bármit, ami szép. De nem kell messzire menni, simán a Fűvészkert is tud olyan élményt nyújtani, ami hatalmasat dob a kedvemen. Szóval remélem mindenki velem tart!
Munka, új ötletek, kidolgozás
Bevallom az elmúlt egy évben nagyon elengedtem azt a dolgot, hogy a saját lábamra álljak és a magam ura legyek. Kicsit más dolgokra helyeztem a figyelmem és ez tetszik is meg nem is. Tetszik, mert végre olyan események következtek be, amiket évek óta vártam, viszont emellett a munkámra kevesebb energiám jutott és csak sodródtam az árral. Nem mondom, hogy minden tervem ősszel valósul meg, hiszen ezt tudom jól, hogy szépen sorjában kell vennem, viszont érzem magamban azt, hogy alkotni akarok ismét. Végre ki akarom találni az egészet, hogy minden tőlem függjön és ez ösztönözzön arra, hogy csináljam. Sajnos eddig nagyon elb**tam, de leküzdöttem azokat a félelmeket, amik miatt így alakult. Önismeret szempontjából is jó volt ez az év, remélem éppen ezért tud hatékonyabban kamatozni a megszerzett tudás.
Meghittség, szeretet, törődés
Mostanában sok a konfliktus körülöttem, és ennek az egyik oka az, hogy nagyon meg tudok sértődni mindenkire. Jelenleg a nyárra és a melegre. Hiába vagyok türelmes és toleráns, van az a pont, amikor elpattan egy húr, és vége mindennek. Na pont ezt éreztem a napokban, és viaskodik bennem a sarkára álló és a meghunyászkodó énem. Meg akarom védeni magam, ki akarok állni az igazam mellett, de azt hiszem nem tehetem meg minden esetben, mert mindig én vagyok az, aki inkább elengedi az igazát, csak legyen béke. Nem mondom azt, hogy ezen változtatni akarok, csak talán jobban megválogatom az embereket és a lehetőségeket körülöttem. Olyan munkákat nem vállalok el, amiket nem szeretettel csinálok és olyan emberekkel nem veszem körbe magam, akik nem okoznak örömet. Mindemellett ha mégis azt választom, hogy a szeretteimmel és barátaimmal akarok lenni, akkor dupla annyi energiát teszek bele a közös időbe. Hiányzik a harmónia, a meghittség, a felhőtlenség, és ha változást akarok ezen a téren, akkor először magamban kell változtatnom valamit. Annyira frusztrált vagyok és tudom, hogy a legfőbb oka ennek a bizonytalanság magamban és az életemmel kapcsolatban. Itt kell kezdenem, és akkor minden más szépen változik velem együtt. Sokkal többet szeretnék a barátaimmal és a szeretteimmel lenni.
Sok tervem van még az őszre, de igazából nem is kifejezetten ettől az évszaktól várom a megváltást, ki szeretnék alakítani egy olyan napi rutint, amibe belefér minden. Hosszú volt ez az egy év és nagyon sok dologra ráébresztett, felnyitotta a szemem arra, hogy mennyire nem volt hatékony az a ritmus, amiben haladtam. Most remélem kicsit lendületesebb lesz az újrakezdés, és sok kitartás kell majd ehhez, de tudom mit szeretnék és tenni fogok érte!:D
♥
