Boldog Eurovízió hetet, lássuk mi vár ránk!

2019/05/13

Írta:

 

Olyan gyorsan elrepült ez a tizenhárom év mióta elkezdtem követni Európa összefeszülésének ünnepét. Egy kis történelem: 2006-ban voltam cserediák Németországban és akkor volt éppen az Eurovíziós dalfesztivál. Akkor a Lordi nyert és körülöttem mindenki ki volt akadva, hogy mi az isten történik a színpadon és micsoda isten káromlás ez a zene, én meg csillogó szemekkel, nagyra nyitott szájjal, áhítattal bámultam a tévét. Zseniális volt és well deserved. Azóta évről-évre várom a májust, amikor elkezdődik a harc, és bár a győzelemnek nagyon sok tényezője van, amibe nem is mennék bele, már maga az élmény baromi különleges annak, aki nagy fanja a műsornak. Én az vagyok. Később megosztok egy bejegyzést, amit februárban írtam, de nem publikáltam mivel még korainak éreztem, viszont a hét vége felé mesélek az Oroszország-Ukrajna balhékról, szerintem izgalmas topic lesz azoknak, akik valamennyire benne vannak az Eurovízió témájában. 

 

De akkor miről is szól a mai bejegyzésem? Nos elmondom kiknek a produkcióját várom idén, mert szerintem brutál erős mezőny alakult és nagyon sok nagyon erős dalra számíthatunk. Elmesélem mire számítok az idei versenytől, hiszen eleve az, hogy Izraelben rendezik meg, nagyon sok dologban mutatkozhat meg a műsort illetően, és beszélek kicsit arról is, hogy szerintem a mi küldöttünk hanyadik lesz, milyen a magyar hozzáállás stb, stb. Szerintem elég tanulságos írás lesz ez is, úgyhogy I spill the tea:D

 

 

Izrael rendezi az Eurovíziós dalfesztivált

 

Netta Toy c. száma tarolt tavaly a Portugáliában rendezett versenyen, ami hatalmas botrányt robbantott ki, hiszen nagyon kevés embert fogott meg ez a sláger. Bevallom engem is kirázott tőle a hideg, egyszerűen felfogni nem tudtam, hogy hogyan nyerhet egy ilyen szám, viszont tény, hogy brutál nagyot robbant az iparban, és azóta is rongyosra játsszák a rádiók. Netta győzelmet aratott és Izrael kapta a rendezés jogát, amit sokan végtelenül unfairnek gondoltak, azzal példálózva, hogy Izrael mióta Európa? Nos ez hosszú sztori, de az EBU nem ez alapján dönti el, hogy ki vehet részt és ki nem, mert ha

tegyük fel Kína fizeti a tagdíjakat és minden összeget, amit a társaság megszab, akkor ő is felléphet. Ez nagyon bonyolult, olvassatok utána. 

 

 

Tehát Izrael rendez és ennek nagyon érdekes visszhangja lesz. Először is szögezzük le, hogy a háborús helyzetek ellenére egy liberális kis kultúráról beszélünk, legalábbis a melegség kérdését elég lazán fogja fel egy bizonyos réteg. Azt hiszem a házasság is megengedett, de ebben nem vagyok biztos, minden esetre ez a liberalizmus kihat majd a versenyre is, és bár az Eurovízió közel sem konzervatív rendezvény, most duplán számíthatunk It's okay to be gay momentumokra. Ezt mindenki döntse el maga, hogy hogyan érez eziránt, engem sosem zavart semmi ilyen, Conchita miatt sem forgolódtam álmatlanul. Az már más kérdés, hogy Izrael házigazdasága rátesz egy lapáttal és elmegy ízléstelenségbe, vagy éppen, hogy a melegség szebbik oldalára világít rá, harmadik verzióként esetleg azt választják, hogy hozzák a szokásost és csak bele-bele csempészik ezeket a morzsákat. Holnap kiderül!

 

A háborús nóták is kérdésesek, előző években sokan hoztak olyan slágereket, amelyek háborúról, menekültekről, erőszakról, békéről és felszabadulásról szóltak, és sokakat az Orosz-Ukrán helyzet és a menekülthullám inspirált. Nos voltak jó és rossz próbálkozások, de összességében azt láttam, hogy olyanok üzenete ért célt, akik elszenvedői voltak ezeknek a csatáknak. A következő bejegyzésemben kifejtem az Orosz-Ukrán csörtét, viszont Olaszország tavalyi zenéje talán pont azért lehetett hiteles, mert eleve máshogy élték meg ők a menekültválságot, mint mi, hiszen míg őket tényleg érintette, addig mi a semmire vergődünk drága kormányunk által, és mi lennénk a leghiteltelenebbek egy ilyen számmal. Nekik viszont rendesen működött, nyilván mivel komplikáltabb a sztorijuk. 

 

Ukrajna ugye nem vesz részt, ennek iszonyat durva okai vannak, következő bejegyzésemben kiderül mik. 

 

 

Top öt kedvenc produkcióm, kik azok, akiket nagyon várok

 

Mint írtam nagyon erős a mezőny, így nehezen tudtam választani ötöt, viszont hosszú írás lenne, ha minden kedvencem beilleszteném ide. Minden évben az dönti el, miket szeretek és miket nem, hogy az eddigiekhez képest modernebb és frissebb-e, hallgatva a fejemben marad, vagy azonnal elfelejtem, illetve a verseny után is rákeresnék-e, vagy csak tucat számnak érzem. 

 

Kezdjük is a kedvencemmel, Mahmood - Soldi c. számával, ami azonnal megfogott. Eleve az olasz nyelv baromi dögös számomra és mellé ez a ritmus tökéletes kombó. A szöveget egyszer elolvastam, de nem tudnám pontosan meghatározni miről szól, a tegnapi narancs szőnyeges bevonuláson az énekes elmondta, hogy a szám szövegében arról beszél, hogy mennyire meg tudja változtatni az embereket a pénz, és családok hullanak szét azért, mert ennyire uralja az emberek viselkedését ez a fizetési eszköz. Ha ettől elvonatkoztatunk, akkor egy nagyon catchy számot kapunk, ami tök jól építkezik és hangulatba hozza a hallgatót. Mellesleg az olaszok minden évben iszonyat erősek, valahogy nagyon jól tudnak zenét összepakolni. 

 

 

Zala Kralj & Gašper Šantl - Sebi c. számának a szövegéről fogalmam sincs, viszont ennek ellenére is azt érzem, hogy egy nagyon új és remek szerzemény. Végre Szlovénia nem valami zs kategóriás szarral akar jönni, hanem találtak valakiket, akik felvették az új hullámok rezgéseit és képesek voltak olyan zenét hozni, ami mai és beleillik a rádiók imázsába. Mert valahol ez a lényege, a legjobb dalt keressük, és bár szerintem is fontos a kultúrális értékeket továbbvinni és beletenni a zenékbe, azért erősen kérdéses a létjogosultsága pár balkáni ország muzsikájának, mert a nagyobb része hallgathatatlan. Ellenpéldám nem igen van, mindenki annyira meg akarja mutatni a kultúrális értékeit, hogy már sokszor a muzsika tv-nél érzem magam, ami szerintem nem jó. Na de éppen ezért jó Szlovénia dala, mert mai, modern és végre nem maníros szar. 

 

 

Lake Malawi - Friend Of A Friend száma annyira kis vidám indie zene, nem tudtam nem figyelni. Amúgy Csehország nagyon jó muzsikákat küld, tavaly is oda meg vissza voltam, és ez a szerzemény is nagyon kis fülbemászó. Azt nem mondom, hogy kifejezetten egyedi vagy kiemelkedő, és talán az első tízbe is nehezen kerül majd bele, de el tudom képzelni bármely rádióban. Kicsit nekem Vampire Weekend hangulata van, néha meg Foster the people, hát tipik indie folk. 

 

 

Love-hate kapcsolatom van Ciprussal, nekem mindig Gundel Takács Gábor jut eszembe, ő mondta egyik évben valamelyik résztvevőre, hogy tipikus szép kislány nagy lábszárakkal, kis ruhával és szinte a színpadon csak a lábakat látjuk. Ez olyan jellemző Ciprusra, San Marinora, Máltára és hasonló lenti országokra, valahogy erre mennek rá minden évben, és a számuk közel sem erős, a tavalyi hypeot meg egyenesen nem értettem Ciprus körül. Tamta - Replay c. zenéje nekem tetszik és tipik rádiós sláger, és remélem robban akkorát a színpadon, mint szeretném.  Ha valamihez, akkor a bulizáshoz nagyon értenek ezek az országok, szóval a partyt mindig ők hozzák. 

 

 

 

Huh Bilal Hassani - Roi c. száma nekem az elején nem tetszett, de több hallgatásra eléggé elkezdtem szeretni. Nem egyedi, nem kiemelkedő, de valamiért mindig visszatérek hozzá. Sokak szerint ő fog nyerni a mássága miatt, de szerintem ez az egy tényező nem lesz elegendő a győzelemhez, ha csak nem lesz akkora katarzis a színpadon. A szám szerintem pont erről szól, mármint hogy valaki hogyan nyílik ki, hogyan éli meg a másságot és hogyan lesz felszabadult a titok terhe alól. Érdekes amúgy, a srácnak van egy vibe-ja ami nagyon tetszik és az is bejön, hogy kicsit nőiesebb karakter, de nem a Conchita-féle polgárpukkasztó szinten, hanem a kellemes drag szinten, ami a szépséget és a nőiességet kívánja hangsúlyozni. Amúgy én kicsit drukkolok neki, szeretem az ilyen szerzeteket. 

 

 

És mindez nem ért volna semmit, ha az ultimate kedvencem, Ukrajna is versenyzett volna, mert hozzá képest Mahmood kivételével ez a sok szám labdába sem rúgna. Maruv ugye visszalépett a versenytől, pedig Siren Song-ja olyat vert volna, hogy beszakad Európa. Kövi bejegyzésemben kifejtem, de a számról írok most pár sort, mert szerintem bitang. Ukrajna egy nagyon fura ország, vannak évek mikor nagyon erős, és vannak amikor észre sem veszem. Verka után Jamala volt az első, akit megjegyzett Európa és tavaly Melovin hozta a profi ukrán szintet. De hozzájuk képest Maruv egy ultimate babe, aki megmutatta volna a begyöpösödött tingli-tangli EBU-nak, hogy mi az a zene. Szerintem ez színpadon akkorát ütött volna, hogy azonnal megnyeri toronymagasan és Ukrajna ezt úgy elcseszte ahogy csak kell. Ugyanis magukat tették szarba azzal, hogy a sértettségük miatt visszaléptettek valakit, aki simán ismét ukrán győzelmet aratott volna. Hát erre mondják azt, hogy ha meg kell b*szódni, akkor meg kell b*szódni:D Ukrajna hisztis p*csa volt, és sajnos ezért nem élhetjük át az Armageddont idén. Kár érte. 

 

 

 

Magyar küldött, magyar helyzet

 

Botrányos évek után botrányos év. Pápai Joci volt a legjobb választás azután, hogy a zsűri mennyire méltatlanul elbánt azokkal, akiket a közönség szeretett volna küldeni. Ezt még egyszer nem fejtem ki, ITT elolvashatjátok mi történt. Pápai Joci Az én apám c. száma először nem mozgatott meg bennem semmit, később viszont megszerettem, de szerintem baromi kevés lesz bármilyen jó helyezéshez. Ha nagy szerencsénk van, akkor hozza az első tíz helyezettbe kerülést, de én nem igazán hiszek ebben őszintén szólva. Nekem ez nagyon nem tűnik kiemelkedőnek, úgyhogy én elengedtem már ezt. A magyar mentalitás híres, és mindenben meglátszódik sajnos. Kicsit szégyellem, hogy az országom ennyire ilyen, pedig nekünk vannak jó zenéink is, csak persze a zsűri nem igazán partnere a nézőknek. Ez hatalmas probléma. 

 

 

A magyarok tuti ki fognak akadni először is azon, hogy Izraelben rendezzük, aztán azon, hogy az mióta Európa, aztán azon, hogy miért cigányt küldünk, aztán azon, hogy mi ez a szar zene, aztán azon, hogy mi ez a liberális fos, és azon is, hogy mi ez a sok buzi. Egyszerűen nyomasztó mennyire elhisszük magunkról a semmit, és közben fingunk sincs semmiről mert utánanézni már nem tudunk. Annyira szomorú ami megy. A kiakadók 70%-ának fingja nincs a műsorról, de járatni a száját az megy. Olyan ideges vagyok gyerekek. Pont azért, mert ennyire elmaradott egy csomó ember, annyira sötét és annyira csöndben kéne maradnia emiatt, de nyilván nekik a leghangosabb a hangjuk. Úgyhogy én már nem is olvasok magyar kommenteket, mert ilyen ostoba réteggel, mint a magyar Euróvízió nézők egy sötét rétege, keveset találkozom. Ti se tegyétek. Tájékozódjatok, nézzetek körbe, kutassatok, és ha valaki nem szimpi elsőre, nézzetek meg vele egy interjút, mert Conchitát is mindenki gyűlölte, pedig tündéri egy ember. 

 

Áh nem tudom. Magyarország megérett a pusztulásra, nem csak emiatt, minden miatt. 

 

Szóval gyerekek ez volt az én kis felkészítőm a hétre, kérlek nézzétek meg az adásokat és ahelyett, hogy elsőre ítéltek, nézzétek meg a háttérműsorokat, interjúkat is. Továbbá Gergő írását olvashatjátok, akivel 2014 óta nézem a műsort, tehát pontosan tudja miről szól az egész, és mielőtt egyáltalán megismerkedtünk volna, ő is követte a nagy csatát. Lejjebb eléritek, szerintem ő szofisztikáltabban és választékosabban megfogalmazza nektek, de  tök jó kiegészítője lesz ennek az írásnak. Hát nem maradt más hátra miiiint...

 

... LET THE EUROVISION SONG CONTEST 2019 BEGIN!!!

 

 

 Gergő írása az idei évről
 

 

Arról kédeztem Gergőt, hogy mi a véleménye az idei mezőnyről, a liberalizmusról, a tavalyi győztesről, és szerinte mi kell ahhoz, hogy valaki nyertesen távozzon a versenyről. 2014 óta nézzük együtt a műsort és már előző években is követte az eseményeket, ezért nagyon érdekelt hogyan vélekedik. 

 

 

Összetett dolog a liberalizmus napjainkban. Vannak országok, ahol ez szitokszónak számít, máshol pedig a társadalom egyik legfőbb védőbástyájának, ami segíti a vallások, rasszok, különböző közösségek és nemi identitású emberek alapvető jogainak a gyakorlását. 

 

A média és a szórakoztatóipar az egyik legfőbb közvetítői forrás, gyorsan és hatékonyan jut el a célközönséghez, a fogyasztókhoz. Az Eurovíziós dalfesztiválon tehát egyáltalán nem meglepő, ha egyre szélesebb skálán képviselik magukat előadók, akik sokszor saját karakterükkel képviselnek bizonyos közösségeket, urbán kultúrákat. Akár a könyvekben a főszereplők, úgy az énekesek imázsa is már rengeteget számít a versenyben, és erre a szervezők és a résztvevők is rájöttek. Ez elsőre hatásvadásznak tűnhet, azonban a gyakorlatban egyszerű pszichológián alapul, pont úgy, ahogy a való életben is akár másodpercek alatt képesek vagyunk eldönteni, hogy a személy akit megismerünk, szimpatikus-e vagy sem. Minél inkább azonosulni tudunk a versenyző színpadi karakterével, személyiségi jegyeivel és külső jegyeivel, annál inkább fogjuk kedvenccé avanzsálni. A szám is hatalmas jelentőségekkel bír, de azt hiszem azok az idők már elmúltak, amikor egy szimpla dal ugyan olyan népszerű egy bajszos postással elénekeltetve, mint egy különleges frizurájú gyönyörű dívával, aki pörög a levegőben az előadás közben.

 

 

 

Megosztó karakterekről azt hiszem mindenkinek elsőre az osztrák Conchita Wurst jut eszébe, aki 2014-ben megnyerte Ausztriának az Euróvíziót. Őt egyébként az LMBTQ+ közösség is kritikával illette, ami nem is volt alaptalan, hiszen nemi identitását évről évről úgy változtatja, ahogy a showbiznisze kívánja. Épp ezért a történet miatt lesz az idei mezőny egyik indulója szintén érdekes. A Franciaországot képviselő Bilal Hassani női parókában fog a toleranciáról énekelni, aki egyébként marokkói származású, muszlim, és hatalmas Conchita Wurst rajongó. Az LMBTQ+ közösség az ő indulását is kérkedve fogadja, viszont nagyobb félnivalója azzal kapcsolatban, hogy antiszemita üzenetei Izraellel kapcsolatban és a francia terrortámadásokon gúnyolódó megjegyzései miatt lesz-e valamilyen következménye a színpadra állásának. 

 

Ez az az év azt hiszem, amikortól meg fog változni a koncepciója annak, hogy milyen arányban és milyen embereket küldenek ki ezentúl az országok az LMBTQ+ közösségekből, mert hogy ezek a karakterek többet ártanak, mint használnak sajnos, az bebizonyosodni látszik.

 

A tavalyi győztes Netta győzelmét magam sem értettem, viszont később világossá vált az, hogy egyszerűsége és humora tette őt érdekessé, ahogy a 2017-es év győztesét a portugál Salvador Soblat is szintén ha lehet így fogalmazni a sutácska egyszerű kémiaszakos népszerűtlen gyerek imázsa tehette szerethetővé. Még ha a dalok hagytak is némi kivetnivalót maguk után, a közönség és a zsűri a dolgok egyszerűbb és tisztább felét értékelték. A tanulság az lehet, hogy hiába énekel valaki toleranciáról ha hiteltelen, vagy hiába ír egy remek dalt ha maga a személyisége nem visz színt az előadásba, robbanó petárdák, és milliókba kerülő effektek se vezetnek egyenesen a dobogó felé. A 2019-es év a meglepetések Eurovíziója lesz azt hiszem, ahol most a karakterek egyszerű de emberi hangsúlyozása és egyben a dalok modern zenei effektes egyvelege és eklektikája fogja vinni a pálmát. Mahmood- Soldi c. száma (Olaszország), épp ezért esélyes szerintem a győzelemre. Egy lázadó, egyedi, tetovált srác a pénzről és a kapzsiságról énekel, ami megváltoztat embereket, és tönkreteszi a világot. 

 

Ez azt hiszem többet mond minden szónál.

 

 

-G.

 

 

képek forrása: google.com

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now