Elvileg a májusi eső aranyat ér, szerintetek? Én imádom a borongós, armageddon hangulatú napokat, de sajnos ez a csapadék kezd túlzásba esni és már néha kényelmetlen inkább. Sebaj, itt a május, lehetőleg lendületesebben, mint valaha. Említettem, hogy az április számomra katasztrófa volt, és május elején is elég rosszul alakultak a dolgaim, ennek ellenére nagy változás útjára léptem, és ezt cseppet sem kell drasztikusnak gondolni. A sztori röviden az, hogy anyukámnak elég magas a cukra, így figyelni kéne rá, és azt hiszem én is hajlamos vagyok IR-re, PCOS-re, ami későbbi vizsgálatok után derülne ki, viszont addig is elhatároztam, hogy némiképp enyhítek a tüneteken. A legnagyobb problémám az volt, hogy iszonyat fáradt és levert voltam mindig is. Ha alig csináltam valamit, akkor is olyan volt, mintha 12 órát melóztam volna non-stop állva, és ez enyhén szólva is aggasztó volt. Migrének gyötörtek minden héten, és hát az emésztésem sem volt túl pazar. Én valahova karácsony körülre tenném a mélypontot, amikor annyit ettünk, hogy már rosszul voltunk mind. Húsvét dettó. Éreztem, hogy ez így nem mehet tovább.
Kis lépések, nagy tervek
Szóval a legfontosabb feladatomnak azt tekintettem, hogy megszeressem a zöldségeket. Bevallom én a mai napig végtelenül unalmasnak gondolom őket, viszont legalább nem utálom már. Ott ronthattam el régen, hogy nem fektettem nagyobb energiát abba, hogy megismerjem az ízüket, és kipróbáljam a kombinálásukat. Mindig a basic jégsaláta-uborka-hagyma-kukorica-répa kombót csináltam, de valahogy az sosem csúszott. Csak tonhallal tudtam megenni és ha nem, akkor csak joghurttal. Nos mit lehet mit tenni, kitaláltam, hogy inkább felvágom csíkokra a zöldségeket és úgy tolom be a husi és bulgur mellé. Utóbbit amúgy jobban szeretem bármely rízsnél, viszont a basmati sokkal jobb mint tudjuk, úgyhogy ha ilyen köretet választok, akkor a már említett alternatívával fogyasztok mindent. Szóval ez így tök jó, mert nem időigényes és tényleg csak annyit vágok fel, amennyit tuti megeszek. Amúgy tudtam, hogy mind a három fő étkezésre enni KELL belőlük, így rászoktattam magam, és már automatikusan ott szerepel a tányéromon. Nyilván egy jó mekis krumpli verne bármit, de hát ez ilyen:D
Paradicsom, sose szeretlek meg
A paradicsomot mindig utáltam. Az illata is már annyira kellemetlen volt, isten sem tudta volna ledugni a torkomon. Ennek ellenére mikor jártam Olaszországban, egész könnyen fogadtam ezt a nagy dózist, és be kellett látnom, hogy szószokként vagy sütve tökre szeretem. Nyersen még mindig kerülöm, de például sütve nem esik rosszul, szinte megvan a bája. Például egy jó teljes kiörlésű bruscettaval:D Ilyen volt nekem a cékla, amit kiskoromban megettem, de utána hosszú évtizedekig rá sem néztem, és sütőben sült chipsként szinte öntöm magamba. Ki érti ezt.
Lisztek és a dráága kenyér
Nem vagyok nagy kenyeres, mikor kicsi voltam mindig minden mellé enni kellett, mert úgy volt laktató, úgy nem feküdte meg a gyomrunkat, és még számtalan mende-mondát tudnék idézni, miért indkolt kenyerezni. Úgyhogy nekem mondjuk azt elhagyni nem volt nagy dráma, teljes kiörlésű kenyereket eszem, ha úgy van, de nem mindig van hozzá kedvem. A liszt is csak a palacsinta miatt volt érvágás, azonban remek termékei vannak Szafinak, úgyhogy ez meg sem kottyan. Teljes kiörlésű liszttel szoktam gofrit készíteni, és full olyan, mint a ,,rendes".
Cukor és más édességek
Elérkeztünk egy nagyon nehéz részhez, a cukorhoz. Én amúgy nem mondom magam brutál édesszájúnak, mert maga a csoki nem hiányzik, viszont a desszertek, kakaós csiga és társai, Kinder csokik marhára. Ezt nem tudom mikor fogom tudni megszokni, de hálistennek a Szafi lisztekkel a kakós csigát sem kell száműznöm és cukormentes csoki is van bőven, de az édesítők ízét megszokni egy élet is kevés lenne. Van, mikor nem zavar, de van, mikor nagyon. Az a túl édes, hűvös íz, amit vagy a stevia vagy az eritrit ad (nem ugrik be most), az néha borzalmas tud lenni, de csak csokikban, mert például sütikben nem zavar. Minden esetre ez is fejben dől el, és én eldöntöttem, hogy ez lesz és kész. Ami viszont ide kapcsolódik és nehézség, az a hozzáadott cukor. Nagyon imádom a Knorr bolognai alapot, és sajnos attól is meg kellett válnom a cukor miatt. Kicsit időigényes minden hátoldalon található infót átnézni, de ez tényleg ilyen. Szóval az hiányozni fog, de pont a héten készítettem mindenféle adalékmentes lasagnet és bár más íze volt (hiszen olasz íze volt és nem az a mű) és ízlett, azért egy jó dobozos lasagne mindig a szívem csücske lesz:( Ajh nagyon hiányzik.
Tej helyett növényi tejek
Nem célom sem vegának, sem vegánnak lenni, de nem mondom azt sem, hogy sose következik be. A barátom éppen most vált át húsmentes étkezésre, és tapasztalatai alapján elég egyszerű, nem okoz neki annyira nagy gondot. Ő mindig minden zöldséget megevett, így talán könnyebbség számára ez az új helyzet, viszont nagyon inspiráló, hogy ilyen jól veszi az akadályokat és még tetszik is neki. Úgyhogy lehet vele tartok egy hónap erejére, és meglátjuk mi lesz. Na de nem erről akartam beszélni nektek, hanem a tejről, amivel nagyon love-hate viszonyban vagyok. Nincs bajom az ízével, sőt. Viszont érzem, hogy nem tesz jót, és etikailag is megkérdőjelez bennem pár dolgot. Erről nem szeretnék többet írni, mert szeretném a gondolataimat magamnak tudni, volt már ebből szóváltásom azokkal, akiket én ugyan nem akartam meggyőzni semmiről, de ők engem annál inkább. Szóóóval a tej. Magában nem fogyasztom, csak joghurtot és sajtot eszem, amiben tudom, hogy semmi logika nincs, viszont imádom mind a kettőt. Erre éppen most keresek alternatívát, de baromi nehéz. Főleg a sajtra. Úgyhogy míg ez work in progress, addig beszélnék a növényi tejekről. Nyilván teljesen más ízük van, kicsit vizesebbek és nem annyira ízesek, de nekem például nincs bajom velük. Nincs kimondva melyiket veszem, mindig amihez éppen kedvem van. Most például rízs van itthon, de ezelőtt mandula volt, egyedül arra figyelek, hogy hozzáadott cukrot ne tartalmazzon, úgyhogy a fincsi kakaósok kizárva.
Mikor és mit?
Én most nem számolgatok. Próbálok lassan belerázódni ebbe az egészbe, hogy ne egy nyűgnek fogjam fel, hanem csak színes étrendnek. Nálam szerintem azért csúszott mindig el ez az egész, mert túlságosan gyorsan akartam beleszokni, pedig fokozatosan kellett volna. Na de most. Két dolog fontos nekem, a mikor és mit. Én úgy szoktam, hogy reggelire valami nagyon lighty kaját dobok össze, mert ahogy a szervezetem súgja, nem opció az édes dózis ébredés után, úgyhogy a zabkása projekt meg az ilyen édes joghurtok, smoothiek nálam nem játszanak. Mindig vagy tojást vagy szendvicset eszem, aztán csókolom. Tízóraira (ami sosem tízkor van), vagy almát eszem, vagy például vettem egy csomó Gullon kekszet ami ezekben az órákban jól esik az édessége miatt. Gofrit is szoktam sütni, ezeket mind vagy az említett gyömölccsel vagy naranccsal eszem. Ebédre meg amit éppen kitalálok, a lényeg, hogy legyen mellé zöldség, legyen szénhidrátcsökkentett, lassan szívódjon fel, és változatos legyen. Amolyan jó színes:D Uzsira jöhet megint vagy valami keksz vagy gyümölcs, aztán vacsorára megint lighty. Ha kimarad egy étkezés akkor nem halok bele. Viszont ami újdonság, hogy mindig teszek a táskámba valami nagyon könnyen elővehető kaját, ami megfelel uzsonnának akár, illetve vizet.
Nem tudom jó-e ahogyan csinálom, biztos csomóan bele tudnak kötni ebbe az étrendbe, viszont én most azt érzem, hogy jól esik így. Nem vagyok annyira levert már, nem vagyok fáradt, kicsit jobban bírom a napot és a kedvem is másabb. Úgyhogy őszintén szólva tökre nem érdekel ki mit gondol vagy érez, sosem érdekelt igazán:D Azonban ha már felsoroltam miket eszem és miket nem, beszéljünk arról miben kéne még változtatnom. Nos én nagyon kevest iszom, úgyhogy ebben mindenképp fejlődnöm kéne, és ez az, amit a legnehezebb. Próbáltam appokat leszedni amik emlékeztetnek, de annyira idegesített, hogy leszedtem. A másik pedig a mozgás, ami szintén fontos lenne, de még nem találtam meg a megfelelőt, azon kívül, hogy imádok kirándulni, de minden nap nem mehetek fel a Normafára. Úgyhogy ezeken erősen agyalok, míg a többit szépen apránként kikísérletezem.
A legnehezebb mégis a környezetem hozzáállása ezekhez. Nem feltétlen csak a családom, mindenki nagyon szkeptikus akkor, ha egy ember máshogy étkezik, mint ők. Pedig ez csak kaja. Sokszor kapom meg azt, hogy jaj biztos fogyózom, meg ne finnyáskodjak, meg hülyeség ez az egész, és nem értem a miértjét ennek, hiszen ez csak egy étkezési szokás, ami más, mint másoké. És nekem még mákom is van, mert nem vagyok érzékeny semmilyen ételre, ők mennyiszer kapják meg, hogy jaj mert a glutén mentes étkezés milyen divat hóbort. Szóval kicsit elszomorít, hogy az emberek mennyire meg tudják keseríteni egymás életét a túlzott őszinteségükkel, ami már-már inkább bunkóság. A vegánok, vegák meg aztán főleg kapják az ívet. (Más kérdés, hogy néha ők agresszívabban térítenek, mint a húsevők) Esetleg tudnánk egymást élni hagyni?
Sokan kérdezhetitek, hogy eddig miért nem étkeztem így, és a válaszom baromi egyszerű. Nem volt jó példa előttem, mert a szüleim is rendszertelenül ettek nagyon szenny kajákat, és sosem volt opció a zöldség, mert itthon senki nem szerette. Sportolni sem jártunk el, mert mindenki lusta volt, és mindenki nassolt orrba-szájba. Úgyhogy jelenleg saját magam példája vagyok, hiszen nekem nem volt senki, aki rávezessen, hogy lehet máshogy is élni. Szülőként erre jobban fogok figyelni az tuti:D
Szóval ezek az én tapasztalataim, aztán ha valami még eszembe jut, akkor értesítek mindenkit. Jelenleg egy utazásnak fogom fel, amin megismerek új zöldségeket, új ételeket és új szokásokat, nem hiszem, hogy ennek többről kéne szólnia, hiszen most a célom az, hogy élvezzem és szívesen alkalmazzam a tanultakat. Később remélem jobban odafigyelek mindenre, de jelenleg ez is megteszi.
♥
