Bevallom nagyon régen voltam már úgy igazán stresszes, mert talán mindennél jobban figyelek arra, hogy a hangulatom mindig kiegyensúlyozott legyen és ne kapjak idegbajt a legapróbb dolgoktól. Szerintem rengeteg betegséget az a túlhajszolt és idegeskedéssel túlzsúfolt élet okoz, amit akarva akaratlanul mi magunknak alakítunk ki. Meg szeretnénk felelni a munkában, a párkapcsolatunkban, a többi embernek, de mindez nemhogy boldogságot nem ad, de még el is vesz belőle. Nyilván nem azt mondom, hogy én bármit is jól csinálok, vagy, hogy stresszmentesen élni baromi könnyű, mégis nekem ez az egyik olyan dolog, amire a leginkább figyelek. Vannak időszakok, amikor tényleg elönti a szar az agyamat, máskor konstans szorongást érzek, olykor meg egyenesen félek mindentől. Sok mindent elmond egy emberről az, hogy mitől fél vagy szorong, ezért mindig önvizsgálatot tartok és megkérdezem magamtól, hogy mi az a fő csapás, amitől annyira tartok? Néha az esetleges negatív jövő az, ami teljesen megsemmisít, pedig közel sem biztos, hogy az el fog jönni, sőt.
A stressz oldására nagyon sok technika van, én legfőképp a magammal való kommunikációt tartom a leghatásosabbnak. Írtam már erről rengeteget, de én mint egy két személyes team, olyannak érzékelem a magammal kialakított kapcsolatot. Bármi baj ér, a tapasztaltabb és okosabb énem meghallgatja a sérült és elveszett énem, majd ad egy kis megnyugvást számára, és biztosítja arról, hogy nincs egyedül. Végtelenül szupportív és oltalmazó ez a team, mert egyik kialakított énem sem hagyja, hogy a másik rosszul érezze magát. A realitások talaján maradva persze, de megnyugtatom magam, hogy minden ami történik szükséges, és egy olyan lecke, amit meg kell tanulni. Szóval ezt a kis belső párbeszédet ajánlom mindenkinek, aki el van akadva valahol. Ezen kívül vannak apróbb dolgok is, amikkel remekül lehet harcolni a stressz ellen, ezekről írok most.
A kedvenc playlistem nehezebb időszakokra
Sokan szerintem ott rontják el, hogy a rossz hangulatukhoz még választanak egy igazán depis lejátszási listát, ami nemhogy segít, de nagyon sok esetben lejjebb is húz. Depressziós időszakokban megfigyelhető, hogy a negatív gondolatok által belekerülünk egy ilyen spirálba, ami még több negatív gondolatot szül, és egyre jobban zuhanunk a szakadék szélére. A valóság sokszor nem ennyire borzalmas, csak már annyira nyomasztónak látunk mindent, hogy a pozitív végkifejlett lehetőségében sem bízunk. A zene iszonyatosan sokat segít rajtunk és talán a legszebb módja annak, hogy szépen gyógyuljunk. Stressz esetén pont egy olyan hangzáshoz kéne nyúlnunk, ami nem fokozza fel az ideges állapotunkat, hanem szépen lassan lenyugtatja. Ilyen esetekben hallgatok esetleg filmzenéket, komolyabb alkotásokat, vagy nagyon chilles indie számokat, de például Bring me the horizont nem ekkor veszek elő. Imádom őket, de nem segít. Például nagy kedvencem Sufjan Stevens, a zenéjét a Call me by your name c. filmben hallottam (végtelenül ajánlom mindenkinek, fantasztikus alkotás), és amit mikor előszor lejátszottam, éreztem, hogy szerelem első befogadásra. A Mystery of love c. számát tettem most be, ami nekem annyira a hitet és az ábrándozást juttatja eszembe, mint mikor valaki vágyakozik a szerelme után és tudja, hogy együtt lesznek, viszont elöljáróban is elképzeli mennyire jó lesz a viszont látás. Nekem ezt a pozitív ábrándozást nyújtja, ami a szép jövőt hozza majd. Annyira kellemes a hangzása, hogy órákig tudnám hallgatni. Eszembe juttatja az utazást, az új kalandokat, az új élményeket, az új barátságokat és a szerelmet, ami a legédesebb. Fantasztikus hallgatni, és valóban oldja a szorongásomat.
Lazító szépítkezés és relaxáció
Mikor kicsit zűrösebb heteim vannak, vagy azt érzem, hogy semmi nem jön össze az életemben, akkor mindig előveszem az arcmaszkos dobozom és választok egyet közülük. Abszolút placebonak tartom és biztos vagyok benne, hogy a benne lévő alkohol sem tesz jót az arcnak, de nekem a tudat, hogy spa élményben van részem, annyival megdobja a kedvem. Ilyenkor csak vagy megcsinálom az arcom, vagy veszek egy nagy fürdős, illatos krémeket használok, vagy ágyneműt cserélek és míg szárad a lakkom, benne olvasok. Ezek annyira nyugtató tevékenységek, mert végre valami nem a teljesítményről szól és a megfelelésről, ami sokszor nyomasztó tud lenni, hanem magunkról. A me time kifejezést sokan utálják, de ezt arra használjuk amikor valami tényleg nem másoktól függ, hanem csakis tőlünk. Azt érzem, hogy baj, ha nincs időnk magunkra, és mikor még pránáztam, akkor mondta az oktató, hogy ha nincs másfél órád naponta magadra, akkor valamit nem jól csinálsz. Egy iszonyatosan hosszú munka után sokkal kipihentebben vághatunk neki a következő napnak, ha előtte olyat csináltunk, ami NEKÜNK fontos. De ide tudom venni a sportot és a többi kedvenc hobbinkat is.
Távol mindentől és mindenkitől
A minket körülvevő emberek iszonyatosan hatnak a mi kedélyállapotunkra is. Mikor szar napom van, akkor nem segít, ha olyanokkal beszélek akik alapból negatívan állnak az élet számos dolgához, mert elkezdődik egy kinek rosszabb session, és sokszor nagyon nehéz felállni abból. Én tudom magamról, hogy egyedül pikkpakk vissza tudok kerülni a pozitív gondolataimhoz, de ha mások nem ilyenek, akkor csak rántanak magukkal engem is. Velem picit nehéz, mert nagyon óvom ezt a belső világot, amit kialakítottam, és ha egy kicsi mérgező energiát is érzek, akkor azonnal bezárok és nem engedem, hogy mások hatással legyenek rám. Éppen ezért nagyjából képben vagyok az engem körülvevő emberek hangulatával, és igyekszem egy kisebb digital detoxot folytatni ha azt érzem, hogy kicsit nehezebb lenne velük a stresszes időszakom. Ezt azt hiszem mindenki megérti, főleg mert én sem vagyok mindenkire jó hatással. A hasonló a hasonlót vonzza, éppen ezért én is megfigyeltem, hogy az ellenkező hangulatok taszítóak számunkra akkor is ha jól, vagy ha rosszul vagyunk. Aztán vannak kivételek, ha kellően nyitottak vagyunk a másik álláspontjára. Lényeg a lényeg, ha lehet akkor inkább olyanokkal legyünk a nehezebb napokon, akik inspirálni és felhúzni tudnak, és ne olyanokkal, akik ránk akarnak licitálni.
A sorozatok tükrözik a hangulatunkat
Nagyon sokszor veszem észre, hogy az adott sorozat, amit nézek, mennyire befolyásolja az én hangulatomat, és fordítva, a hangulatomhoz mérten választok én is. Mikor Tuti Gimit néztem akkor sokszor éreztem magam levertnek, szomorúnak vagy bizalmatlannak, mert annak ellenére, hogy szerintem nagyon jó sorozat, tele van olyan drámával, amit könnyen tud az ember az életére ráhúzni. Mikor Gossip Girlt néztem, akkor igazi boss ladynak éreztem magam, egy céltudatos, rátermett lánynak, aki képes megváltani a világot. Kicsit távolságtartónak és szkeptikusnak éreztem magam mikor a Black Mirrort néztem, mert annyira rémisztő volt a benne felfestett jövő, ezért el is terveztem, hogy én amennyire lehet, leszokom közösségi oldalakról. Ha jó kedvem van és minden oké, akkor sokszor választok tini sorozatokat, akár egy Pretty Little Liarst vagy Riverdalet, Heatherst, viszont mikor nincs jó hangulatom és azt érzem, hogy semmi nem jön össze, akkor jön a dráma és kicsit dark vonal. A sorozatok nem tudják úgy befolyásolni a kedvem, mint a zenék, ezért kollektívan akkor választom őket, mikor be tudom fogadni őket, amikor nem, akkor inkább olvasok. Ha mégis sikerül magam rávenni az elkezdésükre, akkor valami könnyedebb, lazább alkotást választok, mint mondjuk a Sex education.
Ezek voltak az én kis Chill zone kedvenceim, remélem nektek is hasznotokra válik! Azt hiszem ez a tavasz mindenkinek nehezen telik, most nagyon sok probléma és feszültség van a levegőben, amit szerintem a szerencsétlen csillagzat okoz, de az is lehet, hogy csak mindenki full kivan idegileg. Minden esetre legyünk türelmesek és kedvesek egymással, mert nem csak nekünk lehet szar napja.
♥
