Létezik-e a tökéletes újrakezdés?

2018/12/20

Írta:

 

Annyira érdekes volt ez az év, azt hiszem életem egyik legmozgalmasabb tizenkét hónapja áll mögöttem. Bár összegzést inkább újév körül írnék, akaratlanul is arra gondolok egyre sűrűbben, hogy mi történt velem 2018-ban. Ez egy nagyon érdekes témát szolgáltat számomra, hiszen mindannyiunk életében egyszer eljön az újrakezdés, ami lehet párkapcsolati, munkahelyi, vagy más területeken felmerülő tiszta lappal indítás. Végtelenül érdekelne ti hogyan látjátok ezt, mikor kell és érdemes meglépni ezt, és vajon mikor vagyunk elég bátrak hozzá? Akkor amikor minden szuper, vagy pont az, hogy a legnehezebb időszakokban indokolt? Ezen gondolkodtam a minap, főleg mert az életem hatalmas fordulatot vett, amit előletek sem szeretnék elzárni. 

 

 

A változás néha lehet jó is

 

Az életünkben semmi nem állandó, csak a változás. Minden nap más és más, és a hétköznapok pillanatok alatt képesek bedarálni minket, és nekünk alkalmazkodnunk kell körülményekhez, emberekhez, helyzetekhez. Az életem hullámzását remekül megfigyeltem, ezért általában mindig tudom milyen időszakaim lesznek. Bár nyilván nem mindenki nyitott erre, de a számmisztika hatalmas segítség számomra, mert ha nem is érzem 100%-osan igaznak mindig, egy remek irányjelző ez számomra, amivel mindig érzékelem az adott évem témáját. 

 

Az elmúlt egy évben hatalmas utat jártam be, és ezt nem karrierre vagy magánéletre értem, hanem saját magamban kezdtem el vándorolni erdőről-erdőre. Eddig meg voltam rekedve egy szinten, amit kényelmesnek és jónak éreztem, de aztán az élet megelégelte ezt a lazsálást, és szépen kidobott az utcára, hogy próbáljak meg érvényesülni. Persze nem igazából. Szóval nem tudtam mit csináljak, kezdjek-e el pánikolni, vagy azonnal álljak a sarkamra és mutassam azt, hogy minden oké. Egyiket sem választottam. Meggyászoltam az előző időszakomat, azt a szerelmet és azt az életet, ami addig volt, aztán hallgattam a megérzéseimre, és csak azt csináltam, amit súgott számomra. 

 

A megérzésem egy olyan útra vitt, ami valami fantasztikus, és ami megmutatta, hogy van élet a komfortzónámon kívül is. Remek barátokat, felejthetetlen élményeket és izgalmas utazásokat köszönhetek neki. Ez egy olyan bizonyíték volt, ami belémvéste a magamba vetett hitemet, hogy ha figyelek a belső hangomra és képes vagyok változni, akkor minden lehetséges számomra. Bevallom nagyon nehéz volt néha magammal, sokszor teljesen kiborultam magamtól, mert a régi berögződéseim harcoltak az új elveimmel, és nem tudtam eldönteni, hogy melyik vagyok én. Igazán egyik sem, de mindkettő.

Szükségem van a gyermeki énemre, aki még hisz, aki naiv, aki szeret, és szükségem van a határozott, magabizos és kellően szkeptikus énemre is. 

 

Végül itt ülök decemberben, amikor tényleg egy év telt el azóta, hogy megfogalmaztam a 2018-as best version of me mottómat. Sikerült. Megcsináltam és tényleg a legjobb verzióm lettem. Nem azért, mert elértem volna valamit a munkámban, vagy máshol, sokkal fontosabb amit magammal kapcsolatban értem el. Azt, hogy nincs szükségem senkire, hiszen a saját magam legjobb barátja lettem, ugyanakkor ott vagyok mindenkinek, aki mégis egyedül érzi magát. Én nem érzem magam magányosnak soha, de tudom, hogy mások igen, és szívesen töltöm meg a bennük tátongó űrt. 

 

 

Kapcsolatok, amiket újra ápolhatunk

 

2018 nagy feladata a kapcsolataim ápolása volt. Sok barátommal ismét elkezdtem beszélgetni, van köztük olyan is, akivel már szinte testvéri a viszonyom. Annyira sokat köszönhetek nekik, és persze azoknak a veterán barátnőimnek is, akiket még mindig a legfőbb helyen érzek magamban. Bár hozzá kell tennem, a legrégebbi barátságaim is megújultak, valahogy teljesen más minőségben léteznek az életemben, és ez annyira jó, mert nem tudom megunni őket. Szóval a régiek és az újak teljesen jól kijönnek egymással, hiszen mivel én vagyok valamilyen, így olyan embereket vonzok be, akik teljesen jól passzolnak hozzám. Sok hasonló ember remekül érzi magát egy térben, és nagy kincs az, ha valaki ennyire jól rátalál a másikra. 

 

Tehát a kapcsolataim megújultak attól, hogy én is így tettem. Biztosan felmerülhet a kérdés, hogy mit gondolok a párkapcsolatról és a szerelemről, hiszen ez volt az elindítója az egész folyamatnak. A szerelem és utálat egy hajszálnyira van egymástól és erről ti is olvashattatok eddig. Az egész évemet leírtam itt, hiszen ez egy napló is számomra, amiből mind én, mind Ti, rengeteget tanultatok és tanultok is. Baromi sokan írjátok, hogy mennyit segítek vele. Éppen ezért írok le egy nagyon fontos dolgot, ami nagyon is, sőt egyre jobban a részem lesz. 

 

Egy egész év kellett ahhoz, hogy rájöjjek milyen vagyok, mit képviselek, és mit szeretnék az életemben tartani. Egész idő alatt tudtam és éreztem, hogy nekem már volt egy hatalmas szerelem az életemben, de sajnos úgy alakult, hogy nem teljesedhetett be. Ez szerintem sokunkkal megesik, és jót tett ez az egy év, hogy picit más területekre is átpakoljam a figyelmem és az energiáim. Kifejezetten jó, és hálás dolog volt NEM a másikkal foglalkozni, mert nagyon leépítettük egymást. Ez gondolom ismerős. Szóval egy év telt el, és a lehető legváratlanabb helyzetben jött ismét vissza az életembe ez a be nem teljesedett szerelem. Mindketten megváltoztunk. Én nem hittem benne, míg ő végig így tett. Ez számomra egy kisebb pofon volt, amikor magamba kellett néznem. Erről később. 

 

Most az van, hogy vagyok én, egy független és határozott jellem, és van ő, egy független és határozott jellem. Két lélek, akik kötődnek, akik a másik nélkül fél lelkek, annak ellenére, hogy ugyan olyan erőbedobással élik az életet. 2018 nagy csavarja volt az, hogy egymásra találtunk, mégis két idegenként. 2019-ről nem nyilatkozhatok, bármi megtörténhet, az is, hogy nem történik semmi. Viszont az, hogy egy egész éves tanulás után, megkaptuk a jutalmunkat, ami váratlanul egymás voltunk, számomra hihetetlen, szürreális, és durva, de a legjobb érzés. 

 

 

Tanulságok azután is, hogy azt hittem levizsgáztam

 

Amit már eddig említettem, az számomra hatalmas facepalm volt. Én sajnos hajlamos vagyok a drámára, mit várunk skorpió nappal, ikrek aszival és ikrek holddal? Sokszor írtam és mondtam csúnya dolgokat róla, vagy az egészről, és ezt nagyon megbántam. Vagyis éppen akkor ezt láttam jónak, szóval teljesen megbánni nem tudom, de tény, hogy sajnálom és nem kellett volna. Végig valaki ott volt a háttérben, támogatott, követte az utamat, megvédett és örült a sikereimnek. Én nem ezt tettem. Láthatóan nem ezt tettem és feltételekhez kötöttem a szeretetemet, bár tényleg sajnos ennyi jött ki belőlem akkor. 

 

Elgondolkodtatott engem, hogy akkor tényleg van-e még mit tanulnom magamról és az életről? Nyilván van, és nem is keveset. Például ezt tényleg, hogy annak ellenére, hogy valakivel nem vagyok jó viszonyban, ne lovalljam bele magam az utálatába, mert ez nem én, hanem az egom műve. Végig az vezérelt, hogy az egom sértettségét enyhítsem, pedig amúgy nem volt nagy tragédia semmi. Ez nem csak a párkapcsolatomban van így, hanem a családommal is. A családom egy részével kifejezetten semmilyen a viszonyom, és egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy ezt megoldjam. Viszont nem nekem kell megtennem az első lépést. 

 

Az első lépést annak kell megtennie, aki úgy érzi, hogy az egoja nem engedi, hogy megtegye. Neki kell először lerombolnia azt és azt mondani, hogy oké hibázta, oldjuk meg. Én a befogadó fél vagyok, aki egy hosszú út után elszállásolja a vándort és megbocsájt, mert látja, hogy őszintén megbánta amit csinált. Nekem nem kell bírálnom vagy méltatnom, nekem el kell fogadnom, hogy őszintén bocsánatot kért. Ha én tenném meg az első lépést, akkor elmaradna a tanulság, ami baromi fontos egy új és más kapcsolathoz. Ahogyan halljuk is, akkor tudjuk meg mink volt, amikor teljesen elveszítjük azt. Én nem vesztettem el a családom azon felét, mert én képes vagyok megbocsájtani és befogadni. Ők vesztettek el engem, mert a magukban dúló harc miatt teljesen eltaszítanak maguktól. 

 

 

Nos 2018 egy igazi hullámvasút volt. Én itt vagyok, ilyen vagyok, büszke vagyok magamra amiért ezt így végigvittem, egy szerető is tiszta lélek lettem, aki nyitott az újrakezdésre. Ha ez a bejegyzésem a zöld jelzés, akkor vegyük annak, és nézzük mit tartogat 2019. Bárki számára nyitva az ajtóm, és mindenki tudja hol keressen. Nem talál itt gyűlöletet, rossz érzéseket, esetleg bántalmazásokat, csak szeretetet, toleranciát és törődést. Mert én tudom milyen kurva nehéz a magunkban folytatott munka, én már megtanultam hogyan éljek tudatosan, és azok akik még az útjukon vannak, számíthatnak rá, hogy ott leszek amikor csak szükség van rám. Miért? Mert már feltétel nélkül szeretek:)

 

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now