Elérkezett az idő arra, hogy írjak is arról az Esztergomban tett kirándulásunkról, ha már így beharangoztam. A barátaimmal sokat kirándulunk, Budapest minden kis szegletét feltártuk már, de valahogy sosem úgy jött ki a lépés, hogy távolabbra is eljussunk. Egyik héten kávézgattunk a Starbucksban egy barátnőmmel, és ő vetette fel az ötletet, hogy vegyük nyakunkba az egyik olyan várost, ahol még egyikünk sem járt mostanában. Én igazából Szegedet mondtam elsőre, mert nagyon belopta magát a szívembe tavaly, és azóta is nagy struggle, hogy mikor kerítsek időt elutazni oda. Majd beszéltük Egert, de valahogy az összes olyan hosszú utazóidővel rendelkezett, hogy vasárnap csak egy lightosat vállalhattunk be. Szóba jött Esztergom és mellette Párkány, erre pedig azonnal rábólítottunk.
Vonattal a csodás Pilis mellett
A Nyugatiban találkoztam a társaimmal. Hamar kiderült, hogy a jegyautómatához mindannyian segghülyék vagyunk, és nagy nevetések közepette poénkodtunk azon, hogy valamelyikünket Dorognál leszállítanak ha valamit elcseszünk. Inkább fogtuk magunkat és elmentünk a pénztárhoz, biztos ami biztos. A vonatút irtó jó hangulatban telt, és igyekeztem minden másodpercét magambaszippantani, illetve az a fantasztikus látvány, ami a Pilis közelében tárult elénk... egyszerűen úgy megadta az alap hangulatot.
Egy nyomozás története
Amellett, hogy várost akartunk nézni elsősorban, adódott egy remek ötlet, részt vettünk egy krimi felderítésében, aminek során megismerhettük Esztergomot. A Puzzle bárban várt ránk a játékvezető, odaadta a nyomokat és a térképet, mi pedig elindultunk felderíteni a bűntett helyszínét és tetteseit. Néha meggyűlt a bajunk az infókkal, mert nem feltétlen volt egyértelmű, de ennek ellenére baromi izgalmas játéknak éreztük ezt, teljesen át tudtuk adni magunkat a történetnek. Talán ha nem lett volna ez a kis program, akkor nem láttunk volna olyan hangulatos helyeket, mint a kis kikötő, és a híd alatt elhagyott nagy vas nyíl.
Esztergom szerintem baromi szép. Egy viszonylag jól bejárható város, macskaköves utcácskákkal és hatalmas fasorral az árokpart mellett. Az a rész mondjuk kifejezetten Rómára emlékeztetett, ahol pont egy éve voltunk. Az idő ködös és esős volt, és ez pont olyan misztikus hangulatot kölcsönzött a játéknak. Ahogyan kullogtunk a nyomokat kutatva, néha meg-megállva az ernyőm alatt nézni a következő helyszínt, feljegyezni a megszerzett infókat... minden tényleg olyan filmes volt.
Meg is beszéltük egyébként, hogy ezt a nyomozós dolgot visszük tovább és megcsináljuk azokban a városokban, ahol lehetőség van rá.
Séta Párkányba és knédli szerzése
A krimi túra mellett elsődleges célunk volt Párkány feltérképezése. Segítségemre volt egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem messze lakik onnan, és akit még az Agykontroll tanfolyamon ismertem meg. Előtte lévő héten megkérdeztem tőle, hogy mit ajánl nekünk, és a sétálóutcát mondta mindenképpen. Szóval mikor közel voltunk a hídhoz, akkor átgrasszáltunk rajta és míg megcsodáltuk a ködös bazilikát, szaporán siettünk a szlovák oldalra.
Először ettünk egyet, mert már kopogott a szemünk, majd pedig sétálgattunk és betértünk egy Billába. Drága egyik barátnémmel nagy fétisünk Billázgatni itt-ott, úgyhogy nyilván azonnal rohantunk oda, hogy mindenféle kiolvashatatlan csokit bezsákoljunk. Mindezek mellett szereztünk knédlit, amiről csak halvány emlékem volt csupán.
Nem sok időt töltöttünk itt, hiszen vasárnap lévén minden zárva volt, de akadt programunk bőven, úgyhogy a hídon átérve ismét elővettük a feladványt. Egyébként azt meg kell említenem, hogy ekkora az én lábaim már baromira elfáradtak, de tudtam mire vállalkozunk, úgyhogy felszívtam magam és mentem tovább. Az egész kirándulás legjobb része következett, a Bazilika.
A Bazilika végre meghódítva
Esztergomba már nyáron is el akartam volna jutni, de valahogy a sors más utakra tendált. Így utólag egyáltalán nem bánom, hogy ebben a ködös, szemerkélő esős, szürke időben láthattam, hiszen Miss Marple-nek éreztem magam ahogyan felderítjük a gyilkosság részleteit. Az épületet nem biztos, hogy be kell mutatnom, tény és való, hogy brutál szép. És brutál nagy, nem is hittem volna. Egy iszonyat meredek utcán jutottunk el oda, a csapat itt ketté vált, mert versenyeztünk, hogy az erdőn át, vagy ezen az útvonalon érünk fel hamarabb. Végül azt hiszem mi nyertünk, úgyhogy feltétlen jól tettem, hogy nem vállaltam be a csúszós avart, a cipőm így is elázott.
A Bazilika mögötti kilátás elmondhatatlan szép és békés volt. Ez is olyan randi spot, amiről már írtam máskor is, gyűjtöm az ilyen bakancslistás terveimet. Láttuk a ködös, néhol kivilágított Párkányt, és a békésen morajló vizet is. Az a baj, hogy nem tudom leírni mennyire hangulatos volt, de az összes ott készült képem szürkesége elárulja mennyire félhomály volt. Végül lebaktattunk a tetejéről miután megnéztük belülről is, és az utolsó nyomokat kerestük aztán.
Vége a feladványnak, mehet a süti session
Visszaérve a Puzzle bárba kaptunk egy aktatáskát, amit a kódunkkal ki kellett nyitnunk. Az elején nekem fogalmam sem volt, hogy miről magyaráznak a többiek, de nagynehezen megszültük mi is a megoldás. Volt amit nagyon szépen kitaláltunk, volt ami nem volt ennyire egyszerű, volt amit nem értettünk, de összességében remekül abszolváltuk az egészet. Mihelyst végeztünk, beültünk a Szamosba egy sütire, ami már maga elképesztően fancy volt. Ismerős volt nekem, hiszen a szentendrei marcipán múzeum picit kisebb mása volt. Ettem egy karamellás/mokkás sütit, a többiek krémest vagy valamilyen csokis tortát, és amint a cukortól feléledtünk, sétáltunk is vissza az állomásra. Én itt már brutál fáradt voltam és a vonat sem volt túl közel, de büszke vagyok magunkra, hogy mindent gyalog jártunk be.
A kirándulás elképesztően tetszett. Nem is kifejezetten csak Esztergom miatt, hanem azért is mert remek társaságot sodort össze a szél, van köztünk aki nem is velünk végzett, vagy aki nem is a mi osztályunkba járt, mégis ebben az évben kerültünk közel egymáshoz. Ha az egész évet nézem, és azt, hogy mennyire mindig ők voltak mellettem mindenben, akkor az évnek egy remek megkoronázásának élem meg ezt, és csak reménykedem benne, hogy gyakrabban megyünk ilyen szuper helyekre. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehetek ezeknek a napoknak, mert soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos lesz nekem ez a pár ember. Ha tehetitek akkor legyetek nyitottak az új felé, és próbáljátok ki a krimis játékot.
Remélem sikerült rendesen bemutatnom Esztergomot, és ti is kedvet kaptatok elzarándokolni oda. A képek magukért beszélnek, de élőben milliószor szebb!:D Esztergom, you stole my heart and had me at hello.♥
♥
