Oh drága novemberem, mennyire vártalak téged. Már korábban írtam nektek arról, hogy ebben a hónapban volt a szülinapom, és számomra soha nem okozott traumát megünnepelni. A mostanit is pontosan úgy és azokkal töltöttem, akikkel és ahogyan egész évben, és a sors végül brutál twistet tett bele a legvégén. Az ötös évemről tudhatjuk, hogy iszonyat hullámvölgyes volt, brutál mélypontokon és határtalan boldogságon vagyok túl, szóval mint egy viharvert hajós, úgy eveztem át a novemberen. Bár akkor már javában elkezdődött a hatos évem, de talán a folyamatosság miatt nincs éles határ a kettő között. Na de mik történtek velem ebben a hónapban?
November a lazulásé volt
Érdekes, mert ebben a hónapban semmi kiemelkedően extra nem történt, mégis nagyon jól éreztem magam. Egy konstans nyugodtság van rajtam, mert elképesztően érzem az évem tanulságának hatását, mármint ami a sodródást illeti. Megtanultam nem ragaszkodni semmihez és senkihez, egyedül boldogulni az életemmel, és kihasználni minden felmerülő lehetőséget. Idén lettem olyan, amilyen mindig lenni szerettem volna, és ez a nyugodtság szétárad bennem, mert érzem, hogy megérkeztem. Nyilván újabb és újabb nehézségek jönnek, komolyabb dolgokban kell döntenem, de van egy olyan szilárd lelkibékém, amit nehezen tud bármi megrengetni. Az, hogy a környezetemmel, a jövőmmel, mindennel kapcsolatban stresszelek, az még mindig van sokszor, de ami tényleg magamat illet, az már többé nem kérdés, mert végtelenül bízom és hiszek magamban.
Elmentem bulizni és tartottam is bulit. Fu nagyon jól érzem magam ebben a környezetben, mert olyan emberek vesznek körül, akikkel egy rossz este sem rossz este, mert mentőövként ki tudunk találni más alternatívát. Látszólag minden teljesen a helyére került, ám a hónap végén elkezdődő retrográd merkúr felborította a békés mindennapjaimat.
Novemberi ráeszmélések és problémák
A retrográd merkúr miatt minden kiesett a kezemből, szerencsétlen voltam és a kommunikáció is félresiklott másokkal. Mondjuk ahogyan hallottam, nem csak nálam:D Nyugi, december 7-én vége a szenvedésnek kedveseim. Viszont ami emlékezetes volt, az a hiány volt. Hiányzott a kutyám, az, hogy valaki olyan legyen mellettem, aki minden helyzetben tudja mit mondjon, hiányzott egy bizonyos minőségű barátság, amitől búcsút kellett intenem év elején. Én tényleg nem szoktam emiatt szorongani, de valahogy az elmúlt hetekben nagyon rámtört ez, és bár elveszve nem, de szegényebbnek éreztem magam. Szerintem a legtöbb ember pótolható így vagy úgy, és lehet találni mást aki ebben vagy abban jobb, de van ami csak egyszeri és megismételhetetlen, és ha megtaláljuk, akkor nagyon nehéz megtartanunk. Főleg mert mindenki változik és természetes, hogy elsodor minket az élet. Viszont pozitívan állok ehhez a problémához, mert mindig emlékezni fogok a kutyusomra annak ellenére is, ha esetleg örökbe fogadok egy másik kisállatot, és szeretni fogok akkor is, ha távol vagyok attól a személytől, aki egykor nagyon fontos volt számomra. Ilyenek vagyunk. Lelkis kis dögök:D
Novemberben azt imádtam, hogy...
hogy megérkeztem:D Egy egész évi szopás után végre tényleg azt érzem, hogy itt vagyok, jól vagyok, minden rendben és ha mégsem, akkor meg tudom oldani. Nem szorongok a múlt vagy a jövő miatt, csak szépen sodortatom magam és nem engedem, hogy mások különb hozzáállása eltérítsen ettől. Nagyon laza ez az időszak, picit visszavonulós, de mégis kényelmesen chilles. Írni fogok egy nagyon érdekes kirándulásról Esztergomba, és megint elmagyarázom a számmisztikás dolgokat, hiszen hatos évembe léptem. Mindenek előtt pedig amit imádtam és imádok még, azok Ti vagytok, akik mindig követik az életemet. Annyi szépet és jót írtok nekem, remélem a felét vissza tudom nektek adni!
Nagyon chilles volt a november, és nagyon remélem, hogy a retrográd merkúr után minden normalizálódik és a december is hasonlóan élménydús lesz. Mellesleg ez a hónap már most brutál szürreális, pedig még csak két napja vagyunk benne, de csitt, mást nem mondhatok!:D
♥
