Sok remek tulajdonságomat nagyon szeretem magamban, de azt mindenképpen az első helyre tenném, hogy végtelen nagy odafigyeléssel hallgatok a belső hangomra. Az évek során rájöttem arra, hogy a legtöbb problémám megoldását nem máshol kell keresnem, hanem magamban, hiszen lényegében minden belőlem indul ki. Ha valamilyen jó vagy rossz megérzésem volt, akkor kis idő múlva kiderült, hogy hallgatnom kellett volna rájuk, így az utóbbi 2-3 évben sokkal nyitottabb vagyok ezekre a hangokra.
Vannak olyan dolgok, amiket nekem nem tanítottak meg. Nem azért nem, mert a szüleim képtelenek lettek volna ezeket átadni, hanem azért, mert őket sem halmoztak el olyan tapasztalatokkal, amikkel én szeretném a gyermekeimet. Az igazság az, hogy mióta átléptem a hatos évembe, egyre jobban érzem a hatását és egyre inkább tapasztalom azt, hogy számomra most mindennél fontosabb a kiegyensúlyozott környezet és az otthon melege. Később kifejtem mire jó ez az év, hiszen az ötös bulizós, sodródós, fent-lent évemről már oly sokat hallottatok, de ez a mostani picit más, mint eddig. Egyre inkább késztetést érzek arra, hogy még tovább mélyítsem a tudásom, még érzékenyebb legyek fontos témákra, és jobban segítsek másokon is. Szerintem ezt nem azért szeretném, mert a csapból is ez folyik, hanem mert számomra nincs más út, mint tisztán és tudatosan gondolkodni, hogy aztán a cselekedeteim is hűen tükrözzék azokat. Remélem a következő bejegyzésem picit megérteti veletek azt, hogy mennyire fontos ezt a tudást másoknak is átadni.
A gyerekek olyanok, mint a szülők
Lassan két éve dolgozom gyerekekkel, és az elején abszolút azért csináltam, mert játszva akartam pénzt keresni, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mióta animátor vagyok és számos településen vezettem már kézműves és interaktív foglalkozásokat pici és nagyobb gyerekekkel, a kapcsolatom is megváltozott velük. Én a mai napig azt mondom, hogy lesz gyerekem, de a szülés abszolút idegen számomra és nem utasítom el az örökbefogadást. Ez egy baromi necces téma, szóval azt sosem hangoztatom vagy nem beszélem meg másokkal, így kifejteni sem szeretném, de az biztos, hogy egy elsődleges opciónak gondolom.
Tapasztalataim szerint a szülők mintáját átveszik a gyerekek, és ezt sokszor maguk a szülők sem látják be. Ennyi év tapasztalata az, hogy sokszor pont ők a hibásak a gyerekek rossz viselkedése miatt, és bár tényleg nem gondolom a gyermeknevelést könnyű feladatnak, pár dologban jó, ha másokra is hallgatunk. Ezek az apró teremtések baromi idegesítőek tudnak lenni, de iszonyat fogékonyak is mindenre, és szivacsként szívják magukba a mintákat. Mások neveléséről én nem szeretnék beszélni és ítélkezni sem szeretnék, éppen ezért az én részemet osztanám meg, hiszen ez tényleg az én feladatom lesz a jövőben.
A tolerancia nagyon fontos
Az első dolog amit megtanítok a gyermekemnek, hogy a tolerancia nagyon fontos. Kiskoromban engem is kipécéztek és csúfoltak, és képzeljétek el, a mai napig emlékszem minden sértő mondatra. Ezek a dolgok nem halványulnak el, maximum csak idővel megbocsájtunk. Heteró szülőként nagyon fontos lesz kihangsúlyoznom azt, hogy az azonos neműek szerelme ugyan olyan szerelem, és ha netán rájön arra, hogy ő is egy közülük, akkor tök őszintén tudom azt mondani, hogy nem számít a megítélésén. Nekem sok meleg barátom van, és én voltam részese annak, hogy titkolgatnunk kellett a szüleik előtt azt, amilyenek, és éveken keresztül vigyáznunk kellett a mondatainkra. Mi tudtuk mennyire fél bevallani, mert sok szülő nem érti meg. Én tudom azt, hogy engem nem zavarna, ezért már kicsi korában beszélek erről és biztosítom afelől, hogy ezért nem utáljuk ki soha.
Másfelől még suli kezdés előtt beszélnék vele arról, hogy sok gyerek nagyon különböző tud lenni. Van aki picit nagyobb, van, aki kisebb, van, aki szegényesebb és van, aki tehetősebb. Attól, mert esetleg mások kipécéznek valakit, neki nem kell beállnia a sorba, hiszen egyrészt csúnya dolog, másrészt a karma nagyon szépen elintéz mindent. Neki is lesznek hibái, és ha megtanítom hogyan fogadja el ezeket, akkor könnyebben fogadja el másokét is.
Önmagunk szeretete
Itt jön képbe az önmagunk szeretete. Nagyon sok szülő valahogy elsiklik afelett, hogy mennyire fontos az önmagunkkal kialakított kapcsolat ápolása, hiszen mindig csak másokkal példálózunk. Például a ,,Vannak már barátaid?" egy tipikus mondat, amit előbb mondunk nekik, mint azt, hogy ,, Szeresd jobban önmagad!". A gyerekeknek ez nem kérdés, hiszen az ő kis én központú világában még megvan ez a kapocs önmagukkal kapcsolatban, ám tini korban egyre kevésbé érzik jól magukat a bőrükbe. Nagyon fontos megtanítani őket elfogadni a hibáikat, rájönni a jó tulajdonságaikra, és miképpen kamatoztathatják mindkettőt.
Az én gyermekem azt látja majd, hogy harmónikus a viszonyom magammal, hiszen én ezt már megtanultam. Nem lát majd fusztráltnak vagy idegesnek, hiszen tudom hogyan nyugtassam meg magam. Látja majd, hogy meditálok, olvasok, foglalkozom a gondolataimmal, és nem engedek olyan embereket az életembe, akik az ellenkezőjéről győznének meg, vagyis arról, hogy ezek mennyire lényegtelen dolgok. Mi felnőttek mindenki mást képesek vagyunk hibáztatni, csak ne kelljen szembe néznünk magunkkal. Pedig ha egyszer túlesnénk ezen, akkor egy jó sírás után mehetne az élet a maga útján tovább. A saját példám okán szeretném hangsúlyozni számára azt, hogy a világ összes problémája meg tud oldódni, ha hiszünk magunkban.
A láthatatlan látása
Gondolom sejthetitek, de nem leszek egy racionális szülő. Abszolút megértem, ha valaki csak abban hisz, amit megtapasztalt, vagy amit látott, de számomra fontos a nyitottság minden tekintetben. Szeretném, ha nyitott lenne minden vallásra, minden eszmére, és minden emberre, aki máshogyan öltözködik. Ezek nem azért fontosak nekem, mert túlságosan liberális lennék, hanem azért, mert túl sok káros gondolatunk van másokkal szemben, holott egyik sincsen kőbe vésve. Ismerje meg az ezotériát, és ha úgy dönt, hogy számára ez nem állja meg a helyét, akkor semmi gond, tudni fogom, hogy vele erről nem kell beszélnem. Ha katolikus szeretne lenni úgy, hogy én inkább a Buddhista tanításokban hiszek, akkor keresztelkedjen meg, mert neki ez a fontos. Remélem addigra vega leszek, de ha ő húst akar enni, akkor tegyen így, de ismerje meg az alternatívákat is. Én pont úgy fogadom el, amilyen lesz.
A humor mindenek felett
A humor számomra nagyon fontos, úgyhogy addig nem házasodom meg, amíg olyan srácot nem találok, aki tényleg vicces és pont jó mértékben az. Nekem a kiskorom csodálatos volt, mert mi is sokat nevettünk, vicceltünk, mókáztunk, és tudom milyen fontos ezt átadnom. Arra figyelni fogok, hogy ne bántóan legyen humoros, inkább csak legyen öniróniája és tudjon frappánsan poénkodni másokkal. Szerintem ha humor van, akkor minden van.
A tanulás fontossága
Ez egy nagyon necces kérdés minden szülőnek, hiszen ha nem tanul a gyerek, akkor a stressz azonnal megtámadja a szülőket, akik duplán adják vissza a gyerekeknek. Én nem gondolnám, hogy általános iskolában feltétlen kötelező lenne kitűnőnek lenni mindenből. Ha nagyon odafigyelünk a gyerekekre, akkor azonnal látjuk miben a legjobbak. Először el kell vonatkoztatnunk a saját álmainktól, mert az a másik ember nem arra van kárhoztatva, hogy ezeket megvalósítsa. Ő egy külön személyiség, külön álmokkal. Már kicsi korban látni lehet, hogy valaki előbb gitározik, mint rajzol, és hamarabb olvas, mint számol. Általános iskolában a legalapabb jártasságok megszerzése mellett érdemes külön órákra elvinni a gyereket, és én is így teszek majd, míg meg nem találja a megfelelőt.
Szerintem csak akkor küldöm gimibe, ha tényleg nem tudja mit kezdjen magával, viszont ha ő is rajzolni szeretne, esetleg zenélni, akkor nem tehetem meg vele azt, hogy szívjon a matekkal heti hat órában. Szóval igazából arra szeretnék rátérni, hogy tényleg szánjunk időt a gyerek érdeklődési körének kialakítására, mert nem szerencse kérdése a siker, hanem alázaté.
Az egészséges kapcsolatok felmérése
Végül, de nem utolsó sorban az lesz a feladatom, hogy ráébresszem arra, hogy a kapcsolatai olyanok, amilyen a saját kapcsolata magával. Ha egy bántalmazó és lehúzó kapcsolata van másokkal, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy önmagával milyen párbeszédeket folytat. Sokszor olyan csúnyán tudunk magunkhoz beszélni, hogy ezt bármelyik barátunk simán megunhatná és többet nem beszélhetne velünk. Ha mi nem engedjük meg másokkal ezt a hangnemet, akkor magunknak miért? Rá szeretném vezetni arra, hogy nem ördögtől való nemet mondani valamire, ami nem tesz neki jót. Legyen nyitott mindenkire, hallgasson meg mindenkit, de ha valaki nem úgy viselkedik vele, ahogyan ő érdemelné, akkor tudjon elsétálni ezektől az emberektől. Szerencsére nem kötelező mindenkivel jóban lennünk, ezért fontosnak tartom, hogy mérlegelje SZÁMÁRA mi a jó.
Anyukám egyik munkatársa azt mondta picit gúnyosan, hogy én ilyen túl elfogadó, liberalista vagyok, ezért nem ítélek el senkit, mikor ők kibeszélnek valakit. Nos, igen, és egyre büszkébb vagyok arra, hogy mióta én ilyen vagyok és odafigyelek a toleranciára, anyukám is egyre elfogadóbb az emberekkel. Az ő generációja még nem olyan nyitott, mint mi, de amellett, hogy a gyermekeinket tanítjuk, tanítsuk a szüleinket is elfogadásra. A jövőnk picit ettől is függ, és egy kis kedvességbe még soha nem halt bele senki:)
♥
