Egyik nap Virággal beszélgettem arról, hogy én hogyan szoktam kezelni a problámáimat, és ha szorongok éppen, akkor miképpen tudom megnyugtatni magam. Neki is elmeséltem, hogy általában akkor írok róla a blogomban, ha már jutottam megoldásra, mert régebben beleestem abba a hibába, hogy az állandóan változó kedvem szerint írtam bejegyzéseket. Általában mikor már megoldottam és sikerült feltárnom a problémám okát, akkor jegyzem le, ezzel is talán segítséget nyújtva másoknak. Na, most viszont még talán annyira nem is, de kilábalóban vagyok egy hasonló gödörből.
Napok óta nagyon rosszakat álmodok és egyértelműen azt jelenti, hogy 1.) le kéne állnom az éjféli lefekvésről, 2.) le kéne állnom a késői ebédelésekkel, 3.) jó lenne kideríteni mi bajom van. Hosszasan beszélgettem magammal, és könyörögtem, hogy Fanny, áruld el mi a szent guadalupei könnyező szűz bajod van mégis? Aztán megoldásra jutottam. Nem vagyok most eléggé jelen. Általában nem látok tovább 24 óránál és nem foglalkozom a múlt eseményeivel, de mióta beállt a november, azt veszem észre magamon, hogy nagyon sokat agyalok régi sérelmeken. Nem amolyan kattogás szintjén, hogy jaj de szar volt nekem, hanem inkább elkezdtek hiányozni a régi élményeim. Sokszor kapom magam azon, hogy hiányolok embereket, vagyis inkább az akkori személyiségüket, vagy olyan eseményeket, amit anno jónak éltem meg. Vajon ez azt jelenti, hogy a jelenemben nincs semmi, ami felérne hozzájuk? Ezt meg tudom cáfolni, és tényleg másról van szó, és ahhoz, hogy ne kerüljek diliházba, el kell engednem ezeket a régi emlékeket. Hogyan? Mindfulness.
Mi is a mindfulness?
Nos ezzel a fogalommal én is kb 1,5 éve ismerkedtem meg, azelőtt fogalmam sem volt róla. Talán hébe-hóba írtam róla, de nem igazán jutottam el sokáig benne annak ellenére, hogy a volt barátom azt hiszem jártas is volt benne. A lényege baromi egyszerű, a jelen legmagasabb fokának megélését taglalja, vagyis a figyelmünket annak kell szentelnünk ami éppen történik. Meg kell figyelni a zajokat, a színeket, a történéseket, mindent. Nekem ez baromi nehezen megy, mert elggé elkalandozós az elmém, nagyon nehezen tudom lekötni egyetlen dologgal. A mindfulness számomra annyit tesz, mint abszolút a jelenben élni és megvizsgálni az aktuális ÉRZÉSEIMET. Tehát leülök, megkérdezem magamtól mégis mi bajom van, és szépen felsorolom. Nem kell félnem tőle, hogy más megtudja, hiszen ezt csak mi beszéljük meg magammal.
Három lépcsős mindfulness, ha minden baj
Mit is tehet az ember, ha mindenből elege van, az eső is esik, és még az a hülye pasija/csaja is csak felidegelni tudja, esetleg nincs senkije és ezzel is baja van? Mert bizony vannak olyan időszakok, amikor még az is baj, hogy csiripelnek a madarak és valaki kint sétál az utcán. Nagyjából a nyüglődés mesterfokát űzzük és noha szeretnénk ismét jól érezni magunkat, jól esik szenvedni a *****be. Elnézést, de így van. Ilyenkor három lépcsőben tudunk picit energikusabbak és kicsit nyugodtabbak lenni.
1.) Lépcső: Kideríteni mi a bajunk!
Én ilyenkor csak szimplán megkérdezem, hogy Fanny, most mi a ***** bajod van fiam?
a.) A válaszom az elmúlt napokban az volt, hogy iszonyatosan besokalltam attól, hogy mindenki velem osztja meg a problémáját, és ha mondok valamit, akkor nemhogy nem fogadja meg, de egyenesen az ellentétét csinálja. Akkor minek kérik ki a tanácsomat? A válaszom pedig erre egészen egyszerű volt: azért, mert szeretnek és tudják, hogy neked bármit elmondhatnak. Tehát nehogymár az ő **********t, hogy elmesélik a bajukat, és ha az fáj, hogy nem hallgatnak rád, akkor nagyon jó lenne visszaemlékezni, hogy mikor ők adtak valami tanácsot, te mennyire nem fogadtad meg. Minden ember a saját hibája okán tanul, és mindenkinek végig kell mennie ezen az úton, ezt nem lehet siettetni. Szóval fejezd be a hisztit.
b.) Elegem van, hogy hiányzik a volt barátom barátsága, és sosem tudok senkivel annyira mélyen és jól elbeszélgetni, mint vele, és talán soha nem lesz még egy olyan ember az életemben, akivel ennyire egy hullámhosszon leszek. Nos a válaszom az volt, hogy akármennyire is fáj és akármennyire is rossz, de az élet megy tovább. Az emberek jönnek és mennek, és nagyon hülye kijelentés lenne az, hogy soha többet nem lesz már olyan amilyen valaha volt. Nyilván nem lesz, de jobb és másabb igen, és csak az egom nem tudja kivárni ezt, mert mindent azonnal akar. Ha nem lenne ennyire türelmetlen és inkább több energiát fordítana arra, hogy fontosabb dolgokkal foglalkozzon, akkor már rég nem itt tartanánk. Szóval kapd össze magad *******g.
Persze ehhez őszinteség és olyan kapcsolat kell magunkkal, amit meg kell tanulni kialakítani. És jobban teszitek, ha már most elkezditek.
2.) Lépcső: Rámenni a megoldásra a jelenben
Ez sokszor baromi nehéznek tűnik, de egyszerű a megoldás, csinálni kell valamit. Az agy sokszor képes magát belelovallni tévképzetekbe, főleg mert van rá ideje. Ha picit lekötjük és elérjük a flow érzetet, akkor kevésbé kapnak helyet a negatív és hátráltató gondolatok. Mikkel lehet elérni ezt, mit csináljunk?
a.) Nézzünk egy olyan sorozatot, ahol használnunk kell az agyunkat. Baromi jó példa a Netflix vagy az HBO GO, ahol angolul angol felirattal lehet pörgetni ezeket. Én például a Black Mirrort néztem így, és közben nem tudtam másra figyelni, mert amint elkalandoztam, azonnal elvesztettem a fonalat.
b.) Podcastok hallgatása az aktuális problémával kapcsolatban. Nekem iszonyat sokat segít az a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Nyilván a barátaim próbálnak segíteni ahogyan tudnak, de én sajnos olyan ember vagyok, aki nem elégszik meg a ,, Jaaaaj velem is volt ilyen" vagy a ,, oh sajnálom, jobb lesz" válaszokkal. Nekem a legmélyebb, legbrutálabb ráébresztés kell, ami lesokkol és ami változásra késztet. Éppen ezért hallgatok baromi sok pszichológiával kapcsolatos előadást, olyan hanganyagokat, amik valamire nagyon rá tudnak tapintani. És ha ténylegesen szakemberek segítenek ráébredni a problémáimra, akkor a megoldás is sokkal hatékonyabb.
c.) A friss levegő csodákra képes. Főleg így ősszel és télen van az, hogy a sötétben ránk tud törni azonnal a depresszió a legelső kis semmiségnél, és olyankor sodorjuk magunkat mélyebbre és mélyebbre. Nos a friss levegő teljesen kitisztítja az agyat, a tüdőt, meg a csakrákat is remélhetőleg, és egy remek erdőfürdő után teljesen másképp gondolunk a világra.
3.) Lépcső: Megtartani a mindfulness állapotot
Talán az a legnehezebb, hogy a mindennapi életünkbe hogyan tartsuk meg ezt a csodás jelenlét érzetet. Nekem ez mindig nehezen ment, de az élet rákényszerített, mert mikor szétesem, akkor hordában jön rám a szar, ezért igyekszem egy konstans nyugodtságot teremteni, hogy ne jöjjek idegállapotba Maunika.
a.) A meditáció barmi jó cucc, ezt már évek óta mondom, de rá kellett ébrednem, hogy egyre kevésbé van jelen az életemben. Nagyon sokszor elkezdem és belealszom, vagy elvisznek a gondolataim. Ezért kifejlesztettem azt, hogy lefekvés előtt elképzelem azt a nyugodt állapotot, ahol bármire gondolok, jó hatással van rám. Megerősítéseket mondokatok és direkt olyan mantrákat teszek be, ami jót tesz a rezgéseimnek. Az egyik ilyen az Om Mani Padme Hum, a másik pedig a Hare Krishna. Vallástól függetlenül tényleg meg tud nyugtatni, és baromi jó trip nehéz napokra.
b.) Ahhoz, hogy ne kapjon el minket az agyérgörcs, gondolkodjunk 24 órában vagy max egy hétben. Felesleges belelovallni magunkat abba, hogy majd nem lesz nyugdíjunk, mert tényleg nem lesz, de ettől MA nekem nem lesz jobb. Az nem megoldás, hogy racionálisnak gondoljuk magunkat és a címszó alatt mindenféle hülyeségekbe gondolunk bele. Aki szeret szenvedni, annak az, de szenvedjen akinek két anyja van. Szóval maradjunk a mostani 24 óránál és szépen oldjuk meg, hogy abba beletegyünk mindent, amit kell. Se többet, se kevesebbet.
c.) Vegyük észre a körülöttünk lévő világot. Sokszor nagyon el tud kapni a hév és kivagyok tőle mikor eszembe jutnak régi emlékek, vagy a jövő aggodalmai. Valahogy nehéz az itt és mostban lenni, pedig iszonyat sok dolog vesz körbe. Például nagyon szuper barátaim vannak, akik csak egy hívásra vannak tőlem, vagy jó munkám van, amit szeretek. Persze lehetne sok pénzem meg nagy házam, de mindenkinek lehetne, mégsincs. Ez egy folyamat, amin szééépen lassan végig kell menni, és ezt el kell fogadnunk. Fogadjuk el azt, ami van, mert ez is a terv része. Élvezzük ki ezt a mezőt. Majd holnap mást dob a gép. Úgyhogy adjunk hálát is, ha már van miért.
Hát tesóim, remélem tudtam segíteni. Egy picit ezt a bejegyzést magamnak is szánom, mert ugyancsak Virágnak meséltem, hogy a blogom amellett, hogy nektek, de magamnak is szól. Ilyenkor a bölcsebb énem ad útmutatást a kis elveszett és naiv énemnek, és minden egyes írás után úgy meg tudok nyugodni. Azért mert bennem van az a bölcsesség, amiről tanultam évekig, és látom is, hogy tudom használni, csak olykor elfeledem. Szóval köszönöm magamnak, hogy ismét kirángatott a gödörből és tudom, hogy iszonyat nehéz velem olykor, de tökre igyekszem. Sőt szerintem hatalmasat fejlődtem, igaz Fanny? Igaz!
♥
