Bevallom nektek őszintén, és talán nem leszek túl népszerű emiatt, de én meglehetősen ritkán vagyok stresszes. Persze velem is ugyan olyan dolgok történnek, mint akárki mással, dolgozom, teszek-veszek, intézem a teendőimet és még hétvégén sincs megállás. Ennyi minden után bárki joggal lehetne állandóan ideges és szorongó, és persze az is megbocsájtható, ha emiatt néha enyhébb depresszióba zuhan. Ennek ellenére jó ha már minél korábban felismerjük azt, hogy a súlyosabb betegségek kialakulásának egyik okozója maga a stressz és az idegeskedés, amit ha megtanulunk kellően kezelni, akkor javíthatunk a közérzetünkön.
Ha azt érzem (mint mondjuk ezen a héten ami iszonyat zsúfolt és megterhelő volt), hogy a szervezetem és az idegállapotom be akarja adni az unalmast, akkor kicsit lelassítok és amennyi időm engedi (ha öt perc, akkor annyi), elkezdem magam helyre tenni. Mit is jelent ez? A következő tippjeimet én magam kísérleteztem ki, tehát nem biztos, hogy ezek nektek ugyan ennyire hatásosak lesznek, és talán pont az ellentéte válik be. Mégis szeretném megosztani veletek az én praktikáimat annak érdekében, hogy sokatok száműzze a stresszt ha csak pár napra is. Kezdjük is el!
A nyugodt alvás a legfontosabb
Mikor az embernek feltornyosulnak a teendői és sokszor az alvási időből csíp le ezek megvalósítására, akkor néha a maradék órákban is álmatlanul forgolódik és végigveszi miket kell még csinálnia. Én nagyon agyalós voltam régen, ezért nehezen aludtam el és folyamatosan felébredtem, emiatt pedig sokkal nyűgösebb voltam másnap. Az egyik legnagyobb találmányom az lett, hogy ha azt érzem, hogy nehezen alszom el, akkor vagy visszahallgatom Balázsék reggeli adását, vagy egész egyszerűen beteszem az Om mani padme hum mantrát.
Balázsékat amúgy is évek óta hallgatom, de nem szoktam annyira korán kelni, hogy velük ébredjek, ezért este pótlom be mikor el szeretnék aludni. Azért jó ez, mert inkább az ő beszélgetésükre koncentrálok, és nem jutnak eszembe a félelmetes másnapi teendők, amik csak nagyobb pánikot keltenek bennem. Alfa állapotba kerülök és szépen lassan álomba is zuhanok.
Az Om mani padme hum mantra megnyugtatja a lelket és valóban stresszmentessé tesz minket jó időre. A beillesztett videó pedig annyira gyönyörű a hangszerelése miatt, hiszen van egy pici ázsiai hangzása, ami olyan mint egy mese. Sokszor alkalmazom ezt, mert amellett, hogy emlékeztet a gyerekkorom altatódalaira, mindig úgy érzem, hogy egy felsőbb erő segít nekem a nehézségekben és nekem annyi a dolgom, hogy lenyugodjak és aludjak egyet az aznapra.
Pamper night és afternoon
Nem mindig van időnk magunkra, főleg ha még hajat mosni is néha az idővel tetriszezés. Ennek ellenére egy nagy kád fürdő, egy arcmaszk, egy illatos párologtató igenis meg tudja nyugtatni a lelket. Ilyenkor érdemes egy filmet vagy sorozatot társunknak választani, mert közben kevesebbet gondolunk a problémákra. Elegendő egy óra, és lehet, hogy emiatt elvesszük az időt a mosogatástól vagy a pakolástól, de milliószor megéri szerintem.
Kapcsoljuk ki az értesítéseket, ne érdekeljen ki mit lájkolt, hiszen ezek mind tőlünk független dolgok. Foglalkozzunk többet a belső világunkkal, és kevesebbet a többiekkel, hiszen hosszútávon jobban megéri magunkba invesztálni az időt és az energiát. Anélkül, hogy megerősítenénk a lelkibékénket, nem fogunk tudni harcolni a stressz ellen, hiszen minden megoldás belőlünk indul ki.
Beszélgetés magunkkal
Sokan legyintenek arra a tényre, hogy a magunkkal való kapcsolatunk minősége rengeteg problémát tud megoldani. Valahogy mindig a sor végére tesszük a magunkkal kialakított jó viszony fontosságát, hiszen állandóan azon kattogunk, hogy mások mit gondolnak rólunk és velük hogyan jövünk ki. Mindenki előtt fontosabb lenne inkább javítani azon, hogy mit és hogyan mondunk magunknak. Nekem mindig azt mantrázták, hogy nézzem meg milyen stílusban beszélek magamhoz, és képzeljem el, hogy egy barátommal teszem ezt. Ha negatív és lehúzó vagyok, sőt mi több, állandóan csak a rosszat veszem észre és mindig leszídom magam valamiért, és tegyük fel ugyan ezt tenném egy baráttal, akkor ne csodálkozzak, ha egyik nap úgy dönt, hogy már nem akar az életében tudni. Magunknak ezt miért nézzük el?
Tehát igazából fontos lenne egy támogató és törődő kapcsolatot kialakítanunk, mert így teljesen más kimenetele lesz a dolgoknak. A probléma 10%, a maradék 90% pedig az, ahogyan ezt kezeljük. Mondok egy példát, mikor iszonyat stresszes hetem van és úgy érzem, hogy mindenből elegem van, akkor nem kezdek el azon nyüglődni, hogy miért nem tanultam orvosnak és hogy lehettem annyira buta, hogy nem mentem el egy multihoz. Nem kezdem el magam összehasonlítgatni azokkal, akik picit fényűzóbb életet élnek az instán, és nem kezdek el azon pánikolni, hogy nem lesz belőlem semmi.
Sokkal inkább beszélgetek magammal, akár egy baráttal, és elmagyarázom, hogy most miért lenne nagyon fontos kitartani. Hiszen ezek az apró nehézségek közelebb és közelebb visznek a céljaimhoz, és ha belegondolok, akkor ma sokkal jobban csinálok mindent, mint mondjuk egy éve. Megnyugtatom magam, hogy a jelenlegi legjobb tudásom szerint élem az életem, és nem kell, hogy több, jobb vagy produktívabb legyek. Egyszerűen tudatosítom magamban, hogy minden remekül halad, de ezeket a lépcsőfokokat meg kell másznom, és emberek milliói teszik ezt nap, mint nap. Úgyhogy chill!
Barátok és a szabadidő
Elhiszem, hogy nyolc óra munka után nagyon nehéz rávenni magunkat, hogy még beüljünk valahova a barátokkal, és inkább rohannánk haza aludni. Természetesen én is nagyon sokáig azt választottam, hogy a hosszabb nap után inkább csinálom a semmit, csak mozdulni ne kelljen. Viszont hónapok tapasztalata az, hogy a megfelelő emberekkel simán feltöltődhetünk a legrosszabb nap után is, csak hagyni kell magunkat sodortatni. Szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy, és ez így van. Ha nehezen is, de rávesszük magunkat arra, hogy a barátokkal leüljünk beszélni, közben az lesz a vége, hogy észrevesszük a jótékony hatását. Pörgősebbek leszünk, látjuk a pozitív oldalát a napnak, plusz nevetünk is egy csomót.
Iszonyat fontos a jó társaság megválasztása, ezért ne legyünk restek válogatni. Csúnyán hangozhat, de talán tényleg nem kötelező jóban lennünk azokkal, akikkel csak azért vagyunk barátok, mert megszoktuk ezt. Akármennyire introvertáltak vagy félősek vagyunk, merjünk elhívni új embereket, új helyekre a régieket, és fogjuk fel egy remek tapasztalatnak a barátok gyűjtését. Az is lehet, hogy ezek egy alkalmas kávézások és hamar kiderül, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, de egy próbát mindenképpen megér.
Mindezek mellett az új szemléletek és gondolkodásmódok remekül formálnak minket, tehát legyünk nyitottak az újra, és hallgassunk meg másokat is!
Remélem segítettem ezzel a kis bejegyzéssel egy nehéz hét levezetését, nekem nagyon sokat segítettek ezek a pontok szeptemberben és még most is, szóval nyugi, teszteltem őket:D
♥
