Mielőtt rátérnék a címben szereplő témára, szeretném nagyon megköszönni az összes levelet és hozzászólást amit kaptam akár az előző bejegyzésemre, akár a facebook postomra. Végtelenül jó érzés volt, hogy ennyien vagytok mellettem és érdekel mi van velem, valamint egy ilyen nehéz helyzetben is jó látni, hogy mennyi ember érez velem együtt. Tényleg nagyon hálás vagyok, hogy vagytok nekem! A kedvem egyébként egyre jobb, sikerült jól és hasznosan felfognom az eseményeket, ami szerencsére ahhoz vezetett, hogy nincs bennem szomorúság vagy keserűség. Fel tudtam fogni azt, hogy az időnk véges, és csak örülnünk kell annak, hogy annyi részünk lehet mások életében, amennyi megadatik. Persze nagyon hiányzik a baba kutyám és még mai napig hallom a körme kopogását, de számára már semmi sem fáj, és nekem csak ez a lényeg, csak ő számít.
Evezzünk vidámabb, illetve inkább azt mondom, hogy másabb vizekre. Az utóbbi fél évben megnéztem két olyan sorozatot, amit ha nem kezdtem volna el, akkor biztosan kevesebb lennék egy maradandó élménnyel. Az egyiket már befejeztem, a másiknak még pár része hátra van, de okkal írok már most róla. Először beszélni szeretnék a Netflix sorozatáról, a Black Mirrorról, majd kifejtem a nézeteimet az HBO-n vetített The Handmaid's Taleről is. Szóval ha érdekel titeket miért olyan iszonyat fontos ez a két sorozat, akkor olvassatok tovább!
Black Mirror, avagy a technika szárnyalása
A Black Mirrorról már írtam korábban ITT, viszont nem fejtettem ki hosszabban miért is olyan fontos ez a pár évados remekmű. Nincs egy hosszú éveken átívelő sztorija, minden részben más történetet dolgoz fel, más szereplőkkel. A legutolsó rész az egyetlen, ahol minden fontosabb momentum össze van szedve egy történetté, viszont úgy emlékszem, hogy sok "Easter Egg" van elrejtve a különböző részekben. Mindenféle spoiler nélkül leírom én hogyan éltem meg a követését és mik a gondolataim ezzel kapcsolatban, tehát ha meg szeretnétek nézni, akkor innen a cselekményekről többet nem tudtok meg, nyugi!
Szóval az alap vonal az, hogy a jövőben a technika rohamos fejlődésével az emberek személyisége is némiképpen megváltozik. Minden részben más high-tech kütyüvel érnek el a szereplők bizonyos javakat, vagy éppen károsítanak meg másokat, némelyik epizódban a közösségi média negatívuma, párban pedig az ezáltal okozott butulás van pellengére állítva. Tehát röviden a jövőt vetíti elő a Black Mirror, ami vészesen közeleg, hiszen már most tapasztaljuk azt a mérhetetlen függőséget, amit az internet okoz. Itt most még nem is kell nagy dolgokra gondolni, elég az, hogy felkelésnél az első dolgunk csekkolni az oldalainkat, hogy mi történt míg aludtunk. Ezek apró említésre méltó mozzanatok, nap végére mégis összeadódik.
Szerintem ez a sorozat tökéletesen pontosan bemutatja azt, ami felé haladunk. Néhány helyen reménykedtem abban, hogy túlzásokba bocsájtkozunk és nem lesz akkora szívás a jövő, viszont sajnos már most látni, hogy iszonyat nagy gáz lesz később. Az emberek tényleg elvesztik a kontaktot, minden ami az interneten zajlik, átveszi a helyét az igazi dolgoknak, szinte tökéletesen ember szerű robotok fognak velünk kapcsolatba lépni, és ha a közösség úgy akarja, akkor meg kell tennünk valamit, csak azért, hogy menők legyünk. Már most látni lehet azt, hogy inkább ismeretlen emberek kezébe adjuk a sorsunkat, és keveset vagyunk offline, hiszen akkor félhetünk, hogy lemaradunk valamiről. Baromi nyomasztó ennyi évadon és ennyi féle irányban látni azt, hogy mi lesz az emberiség sorsa, ha ennyire rohamosan fejlődik a technika és ilyen hatalmas a közösségi média szerepe. Én is használom őket, hiszen akkor nem tudnátok olvasni, ha nem így tennék, viszont pont a sorozat ébresztett rá arra, hogy mi az amiben visszább kellene vennem.
Én azért imádtam nagyon a Black Mirrort, mert nem szeretem a nagyon elborult utópisztikus sorozatokat ahol zombik, fura új civilizáció és űrből lejött lefagyasztott populáció kezd új életet, és itt kicsit sem erről volt szó. Itt tényleg rólunk, mai emberekről és problémákról meséltek a szereplők, ami reálisabbnak tűnik mostani gondolkodással, mint bármilyen fura új faj. Nyilván az sem kizárható, de szerintem ettől lesz olyan valós és közeli ez az alkotás. Mindenképpen nézzétek meg, ha titeket is érdekel a technika fejlődésének kimenetele párhuzamban állítva az emberek viselkedésének változásával.
The Handmaid's Tale, avagy a nők sorsa
Iszonyat sokáig húztam a megnézését ennek a sorozatnak, akkor kezdtem el, amikor már mindenki bele volt buzulva. Sajnos rossz tulajdonságom az, hogy mindig akkor kezdek el egy új dolgot, amikor már mindenki rég csinálja, csak mert nem akarok csatlakozni a hype-hoz. Viszont ebben az esetben totál megérte mégis elindítanom az első részeket, mert azonnal magával rántott. A szolgálólány meséje HBO-s gyártás, ami látszik a képi világon is, eszméletlen különleges a hangulata a színek tompítása miatt. Nem vagyok nagy szakértője a látvány leírásának, egyszerűen brutál jó atmoszférát ad neki a sok sötét, mély, tompa szín.
Az alap sztori az az, hogy az emberek környezetszennyező életmódja miatt egyre kevesebb a szaporodni képes személy, így szolgálólányokat fogadnak a házakhoz, hogy ők hordják ki a gyermekeket. Sok része a történetnek számomra nem volt világos, így nyugodtan javítsatok ki, ha valahol pontatlan lennék, de egy olyan renszerben működik ez a dolog, ahol inkább a vezetők tehetik ezt meg, és aki szegényebb, vagy arra alkalmatlan rangilag, ők cselédek/sofőrök lesznek. Gondolom ott is a gyermeknemzés a fő projekt, mert újra be akarják népesíteni Amerika ezen részét (aminek nem ez a neve már). Róluk valahogy sokat nem tudunk meg, hiszen a kormányzók családjának életét mutatja be a sorozat.
Miért érzem baromi fontos alkotásnak A szolgálólány meséjét? Ezzel lehet nem leszek népszerű, de azonnal Magyarország jutott eszembe róla, ahol orrba-szájba tolják a Bibliát és a katolikus egyház erkölcsi tanításait, azt, hogy a nőknek nincs kedvük szülni, ezért mindenféle kenőpénzzel próbálják rávenni őket, és ahol jelenleg a nőknek kimondatlanul, néha kimondva is, azt a szerepet szánják, hogy legyenek élő inkubátorok minél gyakrabban. Tudom, hogy nagyon nyers volt ez a mondat, de ha valakinek van egy kicsit élesebb látása, akkor pontosan vágja, mi folyik itt. Nem tudom Amerikában tudnak-e azonosulni ezzel a történettel, ami ha jól olvastam a 80-as években íródott, de a mai Magyarország számára ha aprót is, de elképzelhető lenne ez az egész. Szerintem ez borzalmasan ijesztő.
Bár a történet szerint a kormányzónak és feleségének nem lehet gyermeke, emiatt kell egy béranyát fogadni, az országban inkább arról beszélhetünk, hogy a nem megfelelő körülmények miatt a nők nem mernek és nem is akarnak ide tervezni, inkább mennének jó messzire. És barátaim nem attól jön meg a kedvünk, hogy mindenféle pénzzel megtömnek minket ha van három gyerek, hanem attól, hogy az alapjaiban reformálják meg a fontos intézményeket, ahol BIZTONSÁGBAN érezhetjük a kicsiket. Csak mondom. Szóval nekem egyrészt emiatt volt brutál erős ez a sorozat, illetve azért is, mert egy esetleges katasztrófa után azt mutatja be, hogy a férfiak hogyan törnek ismét vagy méginkább egyre feljebb, hogyan nyomják el a nőket és adnak nekik egy olyan szerepet, ami két emberes meló lenne.
Ezen a ponton álljunk meg egy picit. Ugye a női-férfi szerepek teljesen felborulnak a sorozatban, ugyanakkor jelenleg a nők ugyan úgy dolgoznak, harcolnak az álmaikért, és én azt vettem észre, hogy férjeik/barátaik egyre inkább támogatják őket ebben. Szerintem a mi generációnk már nem abban él, ahol a férfi melózik estig, a nőnek meg ki kell dzsuvázni a házat, foglalkoznia kell a gyerekkel és mellé még jól is kell kinéznie, hanem elkezdtünk csapatként működni, támogatni egymást. Mi már nem a begyöpösödött szemlélet szerint élünk, hanem tényleg igazi társai vagyunk egymásnak és igyekszünk úgy bánni a másikkal, ahogyan mi is elvárnánk. Tehát ha azt vesszük, akkor ez a generáció fogja nevelni a következőt, és én nem gondolnám, hogy ennyire radikálisan megváltoznának ismét a szerepek. A sorozatban egy nagyon érdekes dolog mégis fellelhető, a kormányzó felesége szinte 50-50%-ban benne volt az alapelvek kitalálásában, tehát úgy indultunk, hogy ő is élharcosa volt ennek, mégis a végén csak mint szobanövény végezte. Mert valljuk be, sok szerepe nincs azon kívül, hogy teng-leng a házban.
Arra már ki sem térek, hogy mennyire súlyos jövőkép az, ahol a még szülni képes nőket befogják kihordásra, mert nyilván végtelenül szánalmas elképzelés. Ez a sorozat tipikusan az, amin a nagyon elborultan, már-már szélsőségesen gondolkodó feministák felháborodva, habzó szájjal értenek egyet, viszont azok, akik csak szimplán feministák, mert ezzel egyetértenek, azok tudják hova tenni. Mert szerintem is rohadt gáz lenne, ha ilyen irányt venne a világ, és undorító is, ha ez megtörténik, viszont szerintem nem ennyire rossz a helyzet. Én legalábbis azt látom, hogy a generációnk férfijai nagyon is büszkén és lelkesen állnak ki mellettünk, és támogatnak minket abban, hogy elérjük az álmainkat. Más generációt elnézve ez kevésbé van így, de engem az a rész már cseppet sem érdekel. Szóval fiúk, köszönjük, hogy vagytok nekünk, mi is vagyunk nektek, és szerintem így kerek az élet.
Tehát ez lenne az a két sorozat, amit én mindenképpen megnézésre ajánlanék, mind a két gyártás más részét dolgozza fel a jövőnek, más víziókat tár elénk. Ha nő vagy akkor azért nézd meg a The Handmaid's Tale-t, ha férfi vagy akkor azért, illetve a Black Mirrort pedig azért nézze mindenki, mert le kell kattannunk picit a szocmédiákról, kicsit élnünk kell nélkülük is.
♥
