Augusztusi szép emlékek, élmények, satöbbik

Az augusztussal mindig úgy vagyok, hogy megyeget, halad, de különösebben sosem extra vagy érdekes, mégis hamar eltelik. Míg a nyár első hónapját szeretem a legjobban, addig az utolsót már csak azért viselem el, mert utána jön az ősz. Az én őszöm. Ennek ellenére a mostani augusztus elég menő volt, tartogatott egy csomó kirándulást, szigetezést, és még nagy találkozásokat is. Ami azt illeti, kicsit gondolkodnom kell azon, hogy miről írjak, mert annyira gyorsan elröpült ez a négy hét, hogy hirtelen eszembe sem jut amit közölni szerettem volna, de ha átpörgetem a képeimet, akkor tisztább lesz minden.

Augusztus az utolsó kalandoké volt

Nem szívesen mondok semmire utolsót, és talán ezt szó szerint sem kell érteni, de az biztos, hogy hosszabb időre elbúcsúzom mondjuk a Szigettől. Kihagytam azt hiszem egy évet és idén is csak egy napot voltam, de teljesen értem miért nem töltök ott többet egy egész hetet. Régen sátraztam öt napokat, hazajárós voltam de hét napot végigtoltam, most viszont ebbe az egybe belerokkantam. Olyan beteg lettem utána, hogy kínok kínját éltem át a bedugult orrommal és a folytonos torok viszketéssel, viszont abszolút megérte.

Leginkább Mo (nincs áthúzott o-m szorresz) és Kygo miatt akartam aznap menni, mert bár az elsőt láttam és imádtam is, utóbbi hatalmas bakancslistás pont volt. A koncertek isteniek voltak, végtelenül boldog vagyok, hogy részese lehettem, és iszonyat sokat jelent nekem, hogy el tudtam menni. Ennek ellenére a pörgés, a tömeg, a por, egyszerűen kicsinált. Nem szeretnék panaszkodni, elraktározom remek emléknek és szépen bezárom a ládikát.

Kirándultam Tihanyban és Székesfehérváron, mindkettő gyönyörű volt, ám utóbbi lopta el a szívem véglegesen. Az a hely bámulatos, és alig várom, hogy ismét meghódítsam.

Augusztusi ráeszmélések és problémák

Ahogy visszaolvasom az utóbbi két hónap termését, be kell vallanom az életem egy elég szép utat járt be, mert míg júniusban a viszonzatlanság és júliusban a durva vonzások voltak napirenden, addig ez a hónap kifejezett drámát nem tartalmazott. Egyszerűen csak jól éreztem magam és sodródtam. Ennek ellenére baromira vártam már az őszt, mert túlságosan elszoktam a rajzolástól, és reménykedem abban, hogy a szeptember picit helyre tud rázni.

Augusztusban azt imádtam, hogy...

Igazán semmit nem imádtam annyira, viszont teljesen chilles hónapom volt. Kirándultam, buliztam, barátkoztam, lezártam pár elég necces ismerettséget, és csak éltem a mának. Valójában kiléptem a komfortzónámból, mert képes voltam egy srác miatt elmenni egy buliba, csak azért, hogy megmutassam mekkora queen vagyok, és egy másikkal összebalhéztam, mert szerintem nem értékelt eléggé. Ha ez nem az igazi húszas évek, akkor nem tudom mi, de az biztos, hogy ezt a témát egy időre hanyagolom, és most a karrieremre koncentrálok. Aztán tudjátok mi van, nehogy most kopogtasson az a bizonyos herceg fehér lovon. Mindegy is, hiába nem volt semmi extra, imádtam ezt a hónapot a maga kacifántosságával, és ugyan így imádom az életemet is összességében.

Azt írtam, hogy augusztus lepjen meg, és noha nem lepődtem meg vagy nem volt semmi érdemleges, magamat megleptem azzal, hogy vitás helyzetekben kiálltam magamért, illetve képes voltam bolond ötletek után bevállalni a megvalósítást is. Nem semmi jellemfejlődés ez kérem.

Puszi♥