Hogyan repült el ez a hat hónap? Emlékszem mikor januárban a teljes letargia mellett a kétségbeesettség olyan fogadalmakat mondatott velem, amiket talán sosem tartok be, én mégis szentül hittem, hogy a következő évem más lesz. Mennyire igazam volt, és mekkora tévedés volt azt gondolnom, hogy mások által jön el a változás! A legfontosabb fogadalmam az volt számomra, hogy történjék bármi, én mindent megteszek, hogy önmagam legjobb verziója legyek. Akkor még csak olyanok jutottak eszembe, hogy minden nap ötször étkezem, heti négyszer minimum eljárok futni, és minden egyes nap elkészítek egy rajzot. Persze a sorsnak van egy humora, amit vagy ért az ember, vagy nem, és úgy néz ki akkoriban még nem értettem. Hiszen mi is történt? Búcsút intettem az utolsó olyan embereknek is, akik a régi életem részei voltak, és belevághattam valami teljesen újba.
Mintha egy nyálas regényben lennék, csak ez a valóság
Az életnek van egy nagyon szép íve, amit egyre jobban átlátok ahogyan múlnak az évek. Mindegyik tartogat egy olyan feladatot, amit óhatatlanul meg kell ugranom, és tanulnom kell belőle valamit. Biztos nem ismeretlen az az érzés és veletek is volt vagy lesz ilyen, de én éppen a ,, hagyd magad sodortatni az árral" periódusomat taposom. Én, aki mindig egy agyontervezős valaki voltam, hogyan tanulhatnám meg elengedni a dolgokat? Hogyan hagyhatom menni magától, mikor örökre beosztottam minden percem? Baromi egyszerű, a sors úgyis rákényszerít. Néha megállok és belegondolok, hogy ha az életem most egy könyv lenne, akkor tűkön ülve várnám mi lesz a főhőssel, akivel csak történnek a dolgok, de abszolút nem látjuk előre miként végződik. Tudjátok miért jó ez? Mert amennyire idegesítő néha, éppen annyira szeretem.
Ha semmit nem tudhatok, akkor mit tudok?
Ha már úgy alakult, hogy idén sodródós hangulatom van, akkor igyekszem a legtöbb dologra igent mondani. Az intuícióm mindig érdekes helyzeteket generált, de a legviccesebb az, hogy neki köszönhetek egy rakat új barátot. Ugyanis amint pedzegeti, hogy írnom vagy válaszolnom kellene xy-nak, és én nemet mondok, akkor az életem merőben más lenne. Ez annyira furcsa, belegondolni és félelmetes. Pont azért, mert eljutottam arra a szintre, ahol az életem már nem nyüglődés, hanem kezdem élvezni. Már ha kicsit kegyetlen is, mindegyik időszaknak látom a báját.
Eközben, hogy mégse unatkozzam míg kitalálom mi fog velem történni, egy rakat új szokás és napi ritmus bontakozott ki. Ezek sosem tudatosak, csak valahogy ráéreztem mi tenne jót a lelkemnek, és szerencsére mindig motivál az, hogy általuk egyensúlyban lehetek. Ne tudjátok meg mennyien mondják, hogy inspirálom őket és a beszélgetésünk által jobb a napja. Ugyan ezt várom el saját magamtól, hiszen ha velük szeretettel beszélek, akkor magammal miért ne tehetném? Ez a kulcsa mindennek, pont úgy kell magunkkal bánnunk, ahogyan másokkal.
Jóga, meditáció, olvasás és minden ami másokat kiakaszt
Túltoljuk ezt a pozitív életszemléletet, de nagyon fontos. Nálam minden akkor változott meg, amikor kiléptem az áldozat módból, és elkezdtem főhősnek érezni magam. Ez baromi nehéz volt és a mai napig olyan semmiségeken parádézom, amik szóra sem érdemesek, mégis mindig felteszem magamnak a kérdést. Tényleg ez az élet? Ennyi, vagy netán több? Bármennyire hihetetlen, sokkal több, csak rá kell érezni.
Meditálni már évek óta szoktam, habár sajnos nem rendszeresen. A magammal vagy a felsőbb erőkkel lefolytatott beszélgetés azért is jó, mert kicsit kiönthetjük a lelkünket, és mégsem terhelünk másokat. Általában ha valamit nagyon nehéznek érzek és azt gondolom, hogy megrekedtem egy ponton, akkor magamtól kérek tanácsot mint egy kedves barát. Ilyenkor jól megrázom magam, hogy talán a sok sírás helyett tehetnék is valamit, és ilyenkor erőre kapok. Már jobban hallgatok magamra, mint valaha.
Mindig szerettem volna mozogni, de meguntam az összes monoton sportágat. Én szörnyen kezelem, ha valamit minden nap kell csinálnom, ezért nem tudtam magam rávenni semmire. A jóga evidens volt, mert ha már egy spirituális életet folytatok, akkor idő kérdése volt, hogy a jóga beszivárogjon a napjaimba. Persze nem tudom a nyakam mögé tenni a lábam, de egy lazább formájával amiben sok a pozitív megerősítés, igazi warriornak érzem magam. Nem csak, hogy ellazít és jól nyújtja a gerincem, de a légzésem figyelésével egyre nyugodtabb leszek. Hajlamos vagyok keveset lélegezni, ezért pedig feszült vagyok, de így tudatosan figyelhetek rá és fejlődhetek ezen a téren.
Az olvasás már nehezebb. Imádom ezt a hobbimat, de nagyon elkalandozós az elmém, ezért ritkán jut rá alkalmam. Valahogy nehéz engem hosszabb távon lekötni, ezért nem is sikerül pár oldalnál többet elfogyasztanom, de egy minőségi kiadásnál ez nem is baj. Szeretem, hogy tanulhatok a könyvek által, és több lehetek.
Egy kis party nem ölt meg még senkit!
Régen nagyon introvertált voltam és szóba sem jöhetett, hogy bulizni menjek. Emlékszem, hogy ha mégis sikerült elrángatni engem valahova, akkor borzalmasan éreztem magam és haza akartam menni már mikor megérkeztünk. Annyi változott, hogy már képes vagyok lazábban venni mindent, ezért nem érdekel mit gondolhatnak rólam mások. Teljes erőbedobással vagyok képes ugrálni még éjjel háromkor is valamilyen kedvenc számomra. A társaság persze sokat segít, ezért a legjobb barátaimmal mindig mókás kikapcsolódni. És az új emberek? Na velük még érdekesebb!
Az egyik új hobbim a kerti partyk szervezése. Erről később írok majd bővebben, de a lényeg az, hogy az utóbbi időben egyre több összejövetelt szerveztem. Mindig sokkal chillesebb itthon szórakozni a barátaimmal, és persze a dekor is olyan, amilyet én szeretnék. Márpedig maga a díszlet tervezése annyira megtetszett, hogy már olyan bulikat is kitaláltam, mint telihold est, taco party, vagy speciális piszama party. Mindegy a téma, csak legyünk együtt!
Hogyan tudok sodródni és nem idegeskedni az életen?
Ma pont extra rossz napom volt és egy pillanatra azt éreztem, hogy nincs kedvem tovább szenvedni a munkámmal. Nagyon le voltam törve és valahogy azt gondoltam, hogy senki nem hallgat meg ezzel kapcsolatban. Végül megkérdeztem magamtól, hogy nem lenne-e könnyebb, ha magamat hallgatnám meg? Elmeséltem mindent a bölcsebb felemnek és megállapodtunk abban, hogy könnyebb hisztiznem, úgyhogy holnap dupla erővel vágok neki. Az egy pillanatig sem segítene, ha az önsajnálat spiráljába kergetném magam, úgyhogy egy kis girl power-rel ösztönöztem magam arra, hogy mostmár rohadtul váltsam meg a világot!
A sodródás baromi nehéz, és az egóm mit sem segít ezen. Viszont tudom merre szeretnék tartani, és látom mennyire kiszámíthatatlanul kegyes lehet velem az élet akkor is, ha néha kudarcok sora vár rám. Nem gondolom azt, hogy ezek azért vannak, hogy tönkretegyenek, azért vannak, mert ezek által több lehetek és ha már ez így van, akkor egy kis fájdalom belefér. Nyilván így is baromi nehéz és tényleg van az a pont, ahol már magamat sem tudom felvidítani, ilyenkor pedig marad a gusztustalanul sírós filmek nézése. Egy a lényeg, mozgásban vagyok vagy így, vagy úgy.
Nos ez lenne az én heti bejegyzésem számotokra, elképesztően mozgalmas most minden és igyekszem jól lejegyezni ezeket, hogy másoknak is tudjak segíteni valamilyen módon. Ha nem szeretnétek egy idegösszeroppanást, akkor próbáljatok meg ti is picit sodródni, engedjétek történni a dolgokat, és a végén úgyis nevetve néztek vissza erre az időszakra is. (Khm, mint az érettségi)
Szép estét♥
