Kicsit régen volt már önfejlesztéssel kapcsolatos bejegyzés, pedig tavaly egészen mélyen beleástam magam a témába. Szerintem valahogy úgy vagyunk kalibrálva, hogy változást és inkább javulást akarunk most és azonnal. Azonban ez nem úgy megy, hogy holnap már egy teljesen új helyzetbe keveredünk és megkapunk mindent, amit csak szeretnénk, hiszen talán nem tudnánk eléggé élvezni azokat. Biztos milliószor hallottátok már ti is, de az idő valóban mindent megold. Nem kifejezetten azért, mert egy varázsló és a pálcája helyre hoz minden sérülést és veszteséget, hanem mert hagyja, hogy regenerálódjunk, fejlődjünk, és majd egy új emberként új életet élhessünk. Amíg viszont ez nem következik be, egy dolgon változtathatunk, magunkon természetesen.
Hogyan változtassunk magunkon, ha szorongunk és nem tudjuk mit kezdjünk az életünkkel? Általában vagy szakításnál, vagy valamilyen veszteségnél kezdünk el azon gondolkodni, hogy hol változtassunk az életünkön, míg mikor minden szuperül alakul, akkor csak sodródunk az árral és élvezzük a helyzetet. Kicsit nekem ez olyan, mintha az élet adna egy pofont, hiszen valamikor csak rá kéne jönnünk, hogy valami nem oké, és a boldogságban a rosszat is megszépítjük. Tehát a kellemetlen dolgok kellenek, sőt baromi fontos az életben. Nyilván nem ezt mondtam volna fél éve, de az történt kedves barátaim, hogy az IDŐ elkezdett dolgozni és rávilágított arra, hogy minden értem van. Míg azon kesereghettem volna, hogy miért minden pont velem történik meg, addig azt mondtam magamnak, hogy oké, történjen ez, de történjen más is. Annyira sokat kapok annak a helyébe ami már nincs, hogy valahogy alkalmam sincs keseregni a múlton, hiszen helyette csak kellemes dolgok vannak. Eddig a pontig eljutni marha macerás, és nagyon sokan nem vagytok fogékonyak rá, de csak addig nem, amíg nem nyílik ki a szemetek a valós világra. Megosztok pár dolgot veletek!
Legyen valami, amiért minden egyes nap felkelsz
Szerintem a legfontosabb motiváció bármihez, az az egy dolog, ami miatt minden nap képes vagy felkelni, mert tudod, hogy jó neked. Lehet ez a munkád, a hobbid, a családod vagy csak a reggeli kávé. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, de elég nagy húzóerő kell, hiszen rengetegszer kaptam magam én is azon, hogy az áldozat szerepét magamra öltve ,,ma képtelen vagyok bármire". Ez egy-két napig oké, de hetekig, hónapokig húzni egyenesen időpazarlás. Ha nem vagy olyan helyzetben, hogy a munkád elégedetté tegyen, akkor keress egy olyan hobbit vagy sportot, ami fejlődésre késztet és ami célokat tűz magad elé. Az emberi létünk egyik értelme egyébként is a fejlődés, és semmi másnak nincs annyira értelme, mint a magunkba fektetett munkának. Ha még nem találtad meg azt a tevékenységet ami ambíciózussá tesz, akkor próbálj ki mindent, mert a leglehetetlenebb cselekvések okozhatják a legnagyobb flow állapotot.
Hasonló a hasonlót vonzza
Ha már új élet, akkor új én is kell. Mit szeretne a legtöbb ember? Boldog kapcsolatot, sok utazást, egészséget, sok támogató barátot, jól fizető munkát stb. És milyenek vagyunk mi? Megelégedünk azzal a kapcsolattal, ahol a másik szemlátomást le sem szarja mit akarunk, nem vagyunk képesek egyel kevesebb ruhát venni, hogy félre tudjunk tenni utazásra, szenny kaját eszünk, mi sem vagyunk túl jó barátok valljuk be, és a munkánkat már akkor utáljuk mikor rágondolunk. Tehát ahelyett, hogy elvárásaink lennének az életünkkel kapcsolatban, legyenek elvárásaink magunkkal szemben. Hogyan lehetne ideális életünk, ha a mostani énünk nem képes bevonzani, hiszen mégis mirefel?
Mi kell egy jobb kapcsolathoz? Legtöbb esetben saját magunknak kéne teljesnek éreznünk magunkat egyedül, hogy már csak egy bónusz legyen a másik, és ne őt tegyük az életünk értelmének.
Mi kell a sok utazáshoz? Esetleg az, hogy élvezzük a sétát a saját városunkban, és ne csak Madrid legyen a célpont, mert akkor örökre várhatunk. Így jutottam el Rómába tavaly, először csak élveztem az országjárást, majd Olaszország lett a bónusz. Mi kell az egészséghez? Igazából sok sport és megfelelő étrend. Illetve az, hogy ha megeszünk egy csokit, akkor ne gyűlöljük magunkat miatta, hanem férjen bele akkor is, ha nagyon nem akarjuk. Nem mindegy hogyan beszélünk a testünkkel ugyanis. Mi kell a sok támogató baráthoz? Önzetlenség biztosan, hiszen az nem működik, hogy elvárjuk a többiektől, hogy mellettünk legyenek, és mi közben mint valami jégkirálynők, ülünk a trónunkon. Először adjunk és aztán kaphatunk. Mi kell a jól fizető munkához? Baromi sok kitartás és hit. Ezt nem is akarom boncolgatni.
Értékeljük a kis dolgokat
Régen sokszor kaptam azon magam, hogy elégedetlenkedő párbeszédeket folytatok magammal, és emiatt rosszabbul éreztem magam. Ha valami jó dolog történik velünk, akkor nem megköszönjük, hogy ez így alakult, hanem azonnal átvezetjük a gondolatmenetünket arra, hogy oké, de miért nem ez meg az jött előbb? Pont ezért. Mert hogy az égbe értékelhetnénk a nagy dolgokat, ha a kicsiket már természetesnek vesszük? Eleve az, hogy ma reggel is élünk, nagyon nem természetes, mert simán meghalhattunk volna. Tehát köszi, hogy élek. Szóval aki azt mondja, hogy az apró dolgok értékelése olyan közhelyes és hagyjuk már, az biztosra veheti, hogy elég nehéz lesz számára ez a lét.
Az idő és igazából mi, mindent megoldunk. Míg választhatjuk azt, hogy szenvedünk a megtörtént és szükséges rossz miatt, addig szépen lassan apránként helyre hozhatjuk a felületi sérüléseinket, amik mélyebben is regenerálnak. Tudom, hogy roppant nehéz ezeket elfogadni, mert az egonk mindent azonnal akar és azonnal a legjobbak szeretnénk lenni, és ezen a közösségi oldalak semmit nem segítenek, de tudjunk már gondoskodni magunkról könyörgöm. Digital detox egy napra, és a legtöbb gondunk megoldódik.
Remélem hasznos volt számotokra ez a bejegyzés, ha így van, akkor gyertek máskor is, és ne feledjétek, fél év múlva ilyenkor már mindez, amin keresztül mentek nem számít semmit. Egy év múlva pedig már teljesen más emberek lesztek.
Szép napot♥
