Egyik nap mondtam a barátaimnak, hogy szinte a tél után azonnal jött a nyár, és nem is volt időnk tavaszi kiskabátozni. Régen nagyon utáltam a nyarat, állandóan unatkoztam és herótom volt az emberek közé menni. Majd tavaly elkezdtem barangolgatni a közelben, kirándulgatni a városban, és utazgatni az országban. Rájöttem, hogy valójában ez az évszak rengeteg lehetőséget rejt magában, csak én nem voltam elég rugalmas ezekhez. Éppen ezért idén is folytatom a kalandozásokat, és eddig az április-május igencsak eseménydúsra sikeredett. Mellesleg az időm nagy részét ez teszi ki a munka mellett, ami remek egyensúlyban tart, és végre megvan a napi 10 000 lépés is, ha bele is halok olykor.
Budai cseresznyefák és a sétány
Dóri hívta fel a figyelmem arra, hogy április közepe felé a várnál egy sétányon elkezd virágba borulni a fasor, és mennyire jó képeket lehet ott készíteni. Instagramon már záporoztak is a képek, úgyhogy felmentünk a másik Fanni barátnőmmel megnézni. Természetesen gyönyörű volt, bár már igencsak a végét kaptuk el. Én nagyon szeretek felmenni a Halászbástyához és környékére, mert teljesen át tud hatni az a turista hangulat, amit külföldön is szeretek. Kicsit mindig olyan, mintha nem is itthon lennék, és rá tudok csodálkozni az épületekre annak ellenére, hogy már milliószor láttam. Sétálgattunk a várnál is, megnéztük a Mátyás-templomot, és persze elmentünk Starbucksba is. Az alagút-tetőn egy random koncertet is élvezhettünk, hiszen aznap volt a bringás felvonulás, és így a körforgalomnál kialakítottak egy random színpadot. Nem tudom elmondani mennyire jó hangulata volt annak a napnak, főleg ilyen aláfestővel:D
Normafa és a libegőzés
Következő héten Mariettával mentem el túrázni a Normafára, és egy laza pikniket csaptunk a dombon. Annyira szép idő volt, teljesen jó volt csak ücsörögni és beszélgetni. Nekem nagyon meglepő volt, hogy az emberek kint tudnak sütögetni, ezért felkerült a bakancslistámra ez is. Később felmentünk az Erzsébet-kilátóba, ami még néha engem is megszédített, de a kilátás fantasztikus onnan. Egyedül azt nem szeretem, hogy a legtetején ekkora tömeg van, de igazából ez semmiség a hegyek látványához képest. Hogyan máshogy, libegővel mentünk le. Én nagyon fosok tőle, de amint felülök, már nincs semmi bajom. Irtó chilles volt a várost nézve utazni, és talán az egyik legkirályabb program Budapesten. Rengeteget nevettem Mariettával, mert neki is olyan humora van mint nekem, úgyhogy nyilván kalandos utunk volt. Mindezek után csaptunk egy laza Vapianozást, ami mostanság a kedvenc elfoglaltságom, ha az ebédet nézzük, tehát egyértelmű volt hol zárjuk a napot.
Két barlang, egy hegy, egy kilátó
Dórival hétvégén el akartunk menni valamerre, de nem tudtuk mi az a hely, amit még nem láttunk. Felcsaptam hát a google-t és kerestem valami izgalmas útat Budapesten. Láttam két barlangot, amik elég közel voltak egymáshoz, és mivel már irtó rég voltam ilyen helyen, az volt az első program. A Szemrő-hegyi barlangnál indítottunk, ahol egy túra keretében megnézhettük a kőzeteket, és a kivilágított útvonal adott egy misztikus hangulatot az egésznek. Lent nagyon hideg volt, viszont milliószor tisztább levegő, ami azóta is hiányzik. Az első helyszín után a Pál-völgyi barlang lankás kertjében piknikeztünk, szóval előkerült a heti trash kaja adagom, de csatlakozott hozzánk egy cicácska is, úgyhogy immáron hárman henyéltünk. A túra elkezdődött itt is, és az előzőhöz képest hosszabb volt, és sokkal izgalmasabb. Ez is egy tipik randi spot, szóval tuti elmegyek majd ide, hiszen olyan elcsépeltek már ezek a Deákozgatások. Volt egy irtó keskeny szinte létrás rész, ahol egy picit megijedtem, de az adrenalin vitt végig, pedig tényleg beszartam. A barlang fantasztikus volt, nagyon örülök, hogy rátaláltam. Később elmentünk a Hármashatárhegyhez, és felmentünk az Árpád kilátóhoz. Masszív hegymászás következett, aminél már azt hittem letépem a lábaimat, de a végén irtóra megérte. Chilleltünk fent és piknikeztünk ott is, majd végül haza indultunk.
Mindegyik hétvégén istenien éreztem magam, három különböző helyszínen voltam három különböző barátnőmmel, de az a közös bennük, hogy mindegyikkel fantasztikus volt együtt lenni, hiszen ezért is szeretem őket annyira. Ezek a kirándulgatások azért annyira jók, mert új helyeket fedezhetek fel, és kicsit kiszakadhatok a nyomasztő szocmédia vilából, végre csak magam maradhatok. Nem tudom hova megyünk legközelebb, de velük bárhova szívesen ellátogatok, és igazán színessé teszik ezek a hétvégék az életemet. A képek meg magukért beszélnek♥
Szép napot♥
