Nem tudom mennyire emlékeztek, de régebben említettem, hogy érdekel a számmisztika és sokat foglalkozom vele. Van aki hisz benne, van aki nem, pontosan úgy, mint a horoszkópban és más ezoterikus ágakban. Azt hiszem az ember mindig keres valamit, amivel magyarázatot tud találni az eseményekre amik őt övezik, és nekem abszolút a számmisztika az a hobbi, ami kicsit kielégíti a kíváncsi és kutakodó énemet. Hosszú lenne elmagyarázni hogyan és mit üzennek a számok, most egyébként a személyes évemet mutatom be nektek.
A személyes évet mindig szülinaptól szülinapig számítjuk, és a számjegyek összeadásával egy számjegyre hozzuk ki az eredményt. Jelen esetben ugye nekem idén még nem volt a szülinapom, ezért a tavalyi dátumtól léptem be a jelenlegi évembe, tehát 2017-tel számolva és hozzáadva a hónap napot (2+0+1+7+1+1+2=14=1+4=5) ötöt kapunk. A tavalyi szülinapomon a négyes személyes évemet felváltotta a mostani ötös év.
Mi jellemző a négyes évre?
Általánosságban annyit tudok mondani róla, hogy a négyes az mindig szar. Személyes évben, személyes hónapban és személyes napban is szerencsétlen a négyes szám. Ez tipikusan az a toporgós év, amikor semmi nem történik, mikor kettőt lépsz előlre akkor hármat lépsz hátra, és valahogy mindenért duplán kell megdolgoznod. Az anyagiak kedvezőtlenek, a munka monoton és unalmas, a kapcsolatok pedig éppen csak élnek. Persze tudnotok kell, hogy minden rosszban van jó is, ezért azt az üzenetet hordozza magában ez a négyes, hogy türelmet kell tanulnunk, meg kell tanulnunk elfogadni a helyzetünket és mégis valami pluszt csempészni a mindennapokban. Ha ingerlékenyebbek vagyunk akkor próbáljunk empatikusak lenni másokkal.
Az én négyes évem
Az én négyes évem egy szóval kifejezhető: szar. Tavaly nagyot fordult velem a világ, nagyon sok dolgot elértem önmagammal kapcsolatban, de sajnos amit felépítettem, azt sikerült kicsit elrontanom. Nem voltam motivált, egy rakat lehetőség állt előttem és én mégsem éltem velük, csak vártam valamire, ami sosem jött el. Nyilván tanultam belőle és látom, hogy ennek így kellett lennie, de azért mérges is vagyok magamra, mert minden jel arra utalt, hogy valami nincs rendben. Nem akarom a négyes évet okolni ezért, isten ments, de tény, hogy sok dolog nem rajtam múlt, és talán ez idegesített benne a legjobban. Hiába akartam jó lenni, vagy hiába akartam elég lenni, nem tudtam.
Mi jellemző az ötös évre?
Az ötös év a legpozitívabb rezgésű év, mert minden mozgásban van. Az a szívás ebben, hogy történnek irtó jó, és eszméletlen rossz dolgok, és állandóan mintha egy hullámvasúton ülnél. Nem érted az érzéseidet, nem érted mi miért történik, és nem érted mi lesz holnap a következő hatás, ami ér. Ennek ellenére új barátok, új élmények, új tevékenységek másznak az életünkbe, lesznek igazi támaszaink, lesz értelme a munkánknak és elismernek benne, és végre azt érezhetjük, hogy vagyunk valakik. Elvileg ez az egész folyamat a szülinapunk körül csúcsosodik ki, és akkor valami nagyon nagy dolog történik majd.
Az én ötös évem
Az én ötös évem tragikusan indult, meglehetősen egyedül éreztem magam. Ezen nem segített az sem, hogy hiába próbáltam felhívni az egyik barátom figyelmét arra, hogy elhanyagol és ez rossz nekem, ennél rosszabb reakciót kaptam erre. Talán ez volt a baj, ő volt az egyetlen olyan barátom, akivel mindent megosztottam és akitől a megoldásokat vártam. Majd elkezdtem többet dolgozni a saját karrieremen, új barátaim lettek és a régiekkel is többet találkoztam.
Motiváltabb lettem, végre nem másoktól vártam azt, hogy támogassanak az életben, hanem egyedül lettem boss lady. Olyan helyekre mentem el te jó isten, nem is ismertem magamra:D Ismerősökkel beszélgettem akikkel még a gimiben találkoztam alig kétszer, és hívtam el őket kávézni. Valahogy minden kerekebb lett és izgalmasabb. Sosem voltam még ilyen szabad és életigenlő, mint most, és ezért sem az ötös évet okolom. Talán csak a kihívások azok, amik erre sarkalltak, és azokat mégis az ötös év generálta.
Persze történtek rossz dolgok is, illetve nekem is vannak demotivált napjaim, de már nem húzom fel magam azon, ami jön. Ha egy tanácsot meg kéne fogadni ezzel az évvel kapcsolatban, akkor az tényleg az, hogy hagyjuk magunkat sodortatni. Tehát lehet állni és széttárt karokkal a kérdésekre a választ várni, de másnap minden változik, és már a tegnap nehézségei nem jelentenek semmit. A mai napig olyan dolgok történnek meg, amire nem gondoltam volna sosem, és a lehető legjobban kezelem.
Nem tudom mi lesz ennek az utazásnak a vége, mert arról a hullámvasútról, amire felszálltam novemberben, még nem tudok lekászálódni. Ezért csak ülök és szemlélődök, és próbálom kihasználni ezt a fent-lent időszakot. A legjobb az egészben az, hogy már nem ragaszkodom görcsösen az elképzeléseimhez, nem akarom megváltani a világot és nem akarom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan én azt régen megálmodtam. Hagyom menni az eseményeket.
Kicsit más...
Kicsi vívódásban vagyok magammal srácok. Nem tudom hogyan folytassam a blogom írását. Az a nagy büdös helyzet, hogy nagyon sokat változtam és azok a problémák amik régen gyötörtek, ma már nem számítanak. Mivel ennyire elfogadó és nyugodt lettem, nem is igazán fordítok annyi időt az önfejlesztésre, pedig azt mindig kell! Viszont most minden időszakom más, nem tudok egy állandó hangulatot kölcsönözni a bejegyzéseknek. Esetleg többet tudok írni a rajzolásról, de arra ott a rajzos blogom.
Minden olyan bejegyzés, ami született 2017-ben, az kicsit magamnak szólt mert egyedül éreztem magam és kellett egy támasz. Én voltam az magamnak, és remekül sikerült megoldanom a nehéz tavalyi évemet. Most viszont minden rendben. Visszanézem az eddigieket és látom, hogy az az ,,író" már nem én vagyok, és nem tudom megfogalmazni mi vagyok akkor inkább. Olyan mintha nem találnám a helyem a saját platformomon:D Nem igazán tudok azonosulni ezekkel, és nem azért mert nem érzem jónak az írásaimat, hanem mert már nem ez vagyok. Értitek valamennyire?:D
Ötletem sincs, talán csak hagyom menni az eseményeket és majd a sors alakítja. Úgyhogy bocsi a csapongásaimért, ez egy ilyen év:D
Szép napot♥
