Pont néztem a dátumot, kiváncsi voltam mikor írtam utoljára. Azt hiszem igencsak elreppent majdnem egy hónap, de tudjátok mégis mi a legdurvább? Hogy olyannyira észre sem vettem, hogy még márciusban élek. Kicsit mindig úgy tekintek az életre, mint egy utazásra, és próbálok csak szemlélődni két lépést hátrálva. Valahogy annyira gyors minden, annyira durva ajtók nyílnak meg előttem, hogy olykor felteszem magamnak a kérdést: Mégis hogy az istenbe tudtam tökölni ennyit a régi dolgaimmal? Túl természetes, hogy ezek az új impulzusok nekem voltak szánva, túl jól érzem magam és rémisztően lazán kezelek mindent, mintha nem számított volna az előző egy év, amikor csak kerestem az utam. Tudom, hogy számított, és nagyon fontos volt nekem az elmúlt négy-öt évem is, de basszus srácok most, én tényleg most érzem igazán szuperül magam.
A mai bejegyzésemet a halogatás problémájának kivesézésére szántam, de egy kis behind the scenes így az elejére. Mióta 2018 van, valami mélységesen
megváltozott. Nem tudom, hogy bennem-e, vagy szerencsés a bolygóegyüttállásom, de sokkal pörgősebb, motiváltabb és ambiciózusabb vagyok. Ez látszik a munkámon, a rajzaimon, azon, hogy miként töltöm a napjaimat, mindenen. Nem is emlékszem olyan hétre az elmúlt egy hónapban, amikor volt olyan napom, hogy fetrengtem és nem csináltam volna semmit. Sokkal hamarabb rá tudom venni magam, hogy elmenjek a városba, új emberekkel beszélgessek, mást csináljak. Hazudnék, ha azt mondanám nincs köze ennek ahhoz, hogy nincs barátom, de az az időszak szép volt és jó volt, de egyre fakóbb és inkább szerencsére. Baromi sokat számít, hogy azok, akikkel minden napodat töltöd, mennyire motiválnak vagy húznak magukkal. Kezdem iszonyúan érezni annak a hatását, hogy más körökben mozgolódom, mások a szokásaim, mással ütöm el az időm. Na és ennyire még nem voltam energikus, mint most, úgyhogy thank you Universe.
1. Tipp: A helyes napi rutin
A halogatás egy nagyon undi szörny, aki abba az illúzióba ringat, hogy amit ma meg kell tenned, holnap is ráér. Aztán utána is. Utána is. Valójában viszont már most is túl késő, hiszen rengeteg lehetőséged lett volna már apróbb lépésekkel elindulni. Éppen ezért a halogatást fülön kell csípni, be kell vágni a szekrénybe, és el kell kezdeni cselekedni.
Hosszú ideig azt gondoltam, hogy az univerzum magától jófej velem, és ha vizualizálok, akkor a szerencsés együttállások miatt úgy lesz, viszont tettek nélkül kevés ez a sok rituálé. És ugyan mi más segíthetne elérni a céljaidat, ha nem a napi rutín?
Az én halogatásomat egyetlen cselekvés szüntette meg, az pedig a koránkelés. Minden egyes nap ha kell ha nem, már két hónapja hatkor kelek, és bár nincs megtervezve a napom, az egyik dolog hozza magával a másikat. Reggelizek, utána látom, hogy be kéne indítani a mosogatót, de akkor már a mosógépet is megpakolom, és ha már kint vagyok akkor fel is porszívózom. Na a szobámra is ráfér, felnyalom azt is, és úgy elvarázsol ez a rend, hogy kedvem támad alkotni valamit. Ha már itt tartunk, akkor belefér két rajz is, úgyhogy esetleg jöhet egy esti live. Látod? Baby steps.
2.) Tipp: Nem elkiabálás, ha megosztod másokkal
A babona szerint nem ajánlatos addig elmondani a terveinket, amíg nem sikerül, hiszen mi van, ha elkiabáljuk? Nyilván nem azért fog meghiúsulni egy ötlet, mert azt elmeséltük a barátnőinknek, hanem azért, mert lusták vagyunk meglépni. Én a másik fele voltam, mindig mindenkinek hatalmas álomképeket vázoltam arról, hogyan leszek híres, és természetesen azért nem lett belőle semmi, mert úgy éreztem MÉG nem tartok azon a szinten. Azonban az egy remek módszer, ha egy-két bizalmasoddal meg tudod beszélni ezeket, hiszen talán kitalálnak olyan feladatokat, amik időhöz kötöttek, és MUSZÁJ megcsinálnod. Ezért jó, ha együtt tudsz működni másokkal. Igenis mondd el mivel foglalkozol, beszélj alkotótársakkal, együtt még szuperebb dolgokat hozhattok létre, és pushingoljátok egymást!
3.) Tipp: NE HIDD EL, HOGY NEM VAGY KÉPES RÁ
Istenem, hányszor feküdtem az ágyamban azzal a gondolattal, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy másoknak megmutassam a tehetségem, és mennyire nem vagyok képes jobbra annál, amit akkor csináltam. És mennyire buta voltam. Sokkal többet tököltem a panaszkodással magamnak, mint azzal, hogy csináljam a dolgom. Ha te is ilyen vagy, akkor jobb ha tőlem hallod ezt, és remélem nem veszed sértésnek kedves barátom, de bármire képes vagy, csak felejtsd el az áldozati szereped. Mert bizony mi mind szeretünk áldozatok lenni, szeretünk szenvedni, szeretjók jóóóól eljátszani, hogy milyen nehéz az éééééélet.
Valójában viszont nyilván meg kell küzdenünk a feladatokkal, amiket a sors nekünk szán, de totál nem azért, mert utál minket az univerzum és direkt szivat. Azért jönnek a nehezebb akadályok elénk, mert a megoldásukkal többek leszünk. Ez ilyen. Az élet mindig azzal állít szembe, amivel hiányosságaid vannak, és addíg amíg nem győzöd le a saját korlátaid, vissza fognak jönni ezek a sémák. Szerintem jobb, ha megszabadulunk minél előbb a kellemetlen sémákkal, egyet kell, hogy érts velem!
4.) Tipp: Ha nem muszáj, akkor ne csináld
Vannak kötelező dolgaink, ezeket meg kell csinálnunk. Viszont ha valami nem kötelező, és nincs kedved hozzá, akkor skippeld. Tedd fel magadnak a kérdést, mi a legrosszabb, ami történhet veled? Például nyüglődsz a szakdogával? Ez kötelező? Ha igen, akkor csináld. Együtt kéne dolgoznod valakivel, akivel nem akarsz? Ez kötelező? Ha igen, mert előírás, akkor csináld, de ha csak opcionális, akkor inkább válassz más utat. Mi a legrosszabb, ami történhet? Semmi, élsz tovább, és ez így van jól.
Nos remélem kicsit fellelkesítettelek titeket és már könnyebben vágtok neki az új vagy éppen régi dolgoknak. Mindenképp javaslom, hogy saját magatokat is noszogassátok, mert így milliószor hatásosabb a halogatás száműzése, találjátok ki a ti motivációtokat.
És nyugi, nem tűnök el, csak átalakulok. (Mint az eneria, haha)
Szép napot♥
