Már hónapok óta rágtam anyukám fülét, hogy látogassunk el Gödöllőre a Grassalkovich-kastélyba. Kiskoromban egyértelműen minden második évben osztálykiránduláson ott lebzseltünk, nagyon régi hittan táborok emléke köt oda, és még mikor cserediákok jöttek hozzánk hatodikban, akkor is ott töltöttük az időnket. Egy idő után nyilván sok lett belőle és felé sem akartam nézni, de szerintem gyerekként nem fogjuk fel milyen kincseket is látunk, ezért szükséges felnőttként újra kirándulni egy hatalmasat ezeken a helyeken. Most azért kaptam kedvet hozzá, mert tavaly nyáron megnéztük a Schönbrunni kastélyt, és bár nem tudtam bemenni, építészeti szempontból irtó nagy élmény volt.
Erzsébet királynéről bevallom keveset tudok, mert gondolom nem számít lexikális tudásnak az, hogy a Foxkidsen végignéztem a Sissy mesét, kipörgettem a számítógépes játékot, és olykor a tévé előtt bőgő anyukámmal rálestem a filmekre. Ezek a sztorik talán a jobb oldalát mutatják meg, viszont rengeteg misztikum és teória lengi körül ezt a híresen csöppnyi nőcit, egy nagy alakja a történelemnek mai napig is. A kastélyt Grassalkovich Antal építtette, aki az általános sulim névadója is, így azért a mi kis kerületünk kötődik hozzá, így Gödöllőhöz is. Elősorban az állandó tárlatot szerettük volna megnézni, másodsorban pedig Sissy újragondolt ruháit, amik Czédly Mónika keze munkáit dícsérik.
A kastély tágas terei
Maga a kastély brutál szép, de valahogy mégis szerényke. Elképezelem azt a kort amiben éltek a királyi család tagjai, és látom magam előtt azt a végtelen pompát, azt a csilivili barokk építészetet, és persze a sok bált a legszebb ruhákkal. Ehhez képest az utókor számára szerényebb eszköztár maradt, hiszen biztosan sokat el is loptak a háborúk és megszállások idejében, illetve egy része Bécsben lehet. Ennek ellenére a korabeli bútorok és főleg a festmények abszolút visszaadják a hangulatot. A kedvencem a bálterem volt az arany díszekkel és gazdagon ékesített csillárokkal, méretes tükrökkel és pompával. Láttam magam előtt azokat a menő estéket.
A kedvencem már régen is, és most is az volt, hogy a falakon felragasztott drapériák anyaga és árnyalata megenyezett a függönyökével, és ha jól tudom ez mostani újítás. Bár az kicsit rossz, hogy nem eredeti, de így sokkal hangulatosabbak, mi több, pompásabbak a szobák. Az mindig hiányérzetre ad okot, ha magát a hálószobát nem találjuk berendezetten, viszont például a tárgyalók kiválóan vannak megcsinálva. Sok a kard és sok a pisztoly, de ez a része persze nem is engem, hanem a férfiakat érdekelte. Mi a ruhákat akartuk, MOST AZONNAL.
Korhű ruhák újragondolva
A következő bekezdés nem minden sora lesz értelmes mindenkinek, de most végre megcsillogtathatom szakmám csodálatos sajátosságait. Czédly Mónika újraalkotta Erzsébet királyné öltözékeit, és a kiállítás azért is volt bámulatos, mert az elkészült ruhák mellett voltak kiállítva az eredeti festmények. Az anyagokon látni lehetett, hogy némi eltérés természetesen van, hiszen akkoriban sokkal súlyosabb kelméket alkalmaztak, sokkal nehezebb viseleteket hordtak, ez pedig a mostaniaknál nehezen elérhető. Az árnyalatok minden esetben egyeztek, sőt még a díszítés is kísérletiesen hasonlított. Néhol hihetetlen volt az a sok kis gyöngy és kristály, amit pontosan úgy helyeztek el a ruhákon, ahogyan az eredetin volt. Nem tudom kinek az ötlete volt ez az egész, de nagyon nagy zseni!
Az én kedvenc ruhám azt hiszem a koronázási öltözék volt, megszólalásig hasonlított a festményre. Pompás báliruhák, fekete lovas szettek, és még megannyi alkalomra kivitelezett összeállítások. Baromi izgalmas volt, és kár, hogy az utolsó napon csíptük el, mert talán még másokkal is ellátogattam volna oda. Mindig tudtam, hogy Sissynek vékony dereka volt, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Bizonyára az eredeti tulajdonságok alapján alakították ki a próbababákat, és kissé szinte egészségtelen módon el volt szorítva középen, mert mellbősége azért volt valamennyi. Azért is állhattak ennyire szépen ezek a drága darabok, de a viselettörténet tartalmaz még hasonló izgalmakat.
Császkálás a kertben
Áldom az eget, hogy nekünk apró kertünk van, és nem az van, hogy kiküldenek minden szombat hajnalban kapálni a szőlőt, mint ahogy anyukámékat. Nyilván Erzsébet nem kapálta a kertet, de azért hatalmas terület található a kastély mögött, és biztos nem két nap megművelni és rendbetenni. A téli kopárságot nyögjük, ezért nem volt olyan látványos, ennek ellenére csodás napsütésben sétálgattunk ott. Felmentem a királyi pavilionhoz, de sajnos nem volt nyitva. Csalódott voltam, mert annyira szép belül, és még anno annyira beleégett a retinámba, hogy sokszor gondolok vissza rá. Visszaballagtam és beültünk sütizni egyet.
Nagyon szuper kirándulás volt ez is, és olyan jó, hogy nem késtük le a kiállítást, mert kár lett volna ezt kihagyni. Talán nyáron érdemes lehet csak magát a kertet bejárni, mert ha még nem is nézünk körbe a kastályban, egy kellemes időtöltés lehet leheveredni ott. Amúgy nagyon menő, hogy ilyen jó képeket készítettem, úgyhogy örömmel osztom meg őket. Végre jöhetnek a kirándulós napok!
Szép napot♥
