Lányok, srácok, nagyon nehéz hetem volt. Egy másik bejegyzést szerettem volna megosztani veletek ma, de annyira sűrű hetem volt (lesz is), hogy nem volt időm olvasni, márpedig könyv orientált írást terveztem. Mit van mit tenni, jöjjön egy kedvences bejegyzés, ami a szokásos havi dolgokat tartalmazza új köntösben. Már nem a szokásos kedvenc termékeimet vagy tárgyaimat mutatom be, inkább picit lelki dolgokról írnék nektek. Hiszen ahogy én, úgy ez a blog is formálódik, alakul, változik, és egyre jobban eltávolodom a beauty témától, a lifestyle irány pedig kezd átcsapni önismeretibe. Én ennek sokkal inkább örülök és szeretem is. Nem is húzom tovább, nézzük mi volt februárban.
Szép emlékek
Február nagyon nehezen indult. El kellett búcsúznom egy számomra nagyon fontos embertől, és természetes, hogy mindenki egy életre akar párt/barátokat választani, de a sors egyszerűen máshogy alakítja ezt. Nyilván én sem láttam előre, hogy egy lelkitárstól kell eltávolodnom valaha, és az eleje szörnyen nehezen ment, viszont el tudtam engedni minden ezzel kapcsolatos emlékemet és érzésemet. Egyszerűen most nem ennek van itt az ideje, és ha szeretném túlélni a következő hetven évemet, akkor meg kell tanulnom sodródni az árral, és elfogadni az időzítéseket. Tehát ha ő nem, akkor mi?
Új barátok
Februárban új emberekkel találkoztam, új személyeket ismertem meg, illetve az első barátnőmmel is ismét felvettem a kapcsolatot. Van valami szép az elmúlásban. Méghozzá az, hogy új ajtókat nyit ki, amik eddig is ott voltak, de nem láttam a díszes kapu miatt a többi még éppencsak festésen átesett ajtócskát. Egy irtó értékes személy helyébe még több új, pontosan olyan rezgésekkel megáldott ember lépett, akikkel a mostani állapotomban jobban kijövök. Persze soha nem mondanám azt, hogy valakivel soha többet nem találkozom, csak nincs itt az ideje.
Egy igazi közösség
A keddi instagram live sessionok alkalmával egy igazán kedves és összetartó közösség kezd kialakulni. Végtelenül boldog vagyok, hogy végre nem nekem kell kapálóznom más emberek figyelméért, hanem ők akarnak az én figyelmemből kapni. Végre nem én vagyok az, aki a fél karját odaadná, hogy mások velem akarjanak lenni, hanem önszántukból adnak az idejükből nekem. Furcsa de egyben nagyon felszabadító érzés, és ez jelenti azt, hogy jól csinálom és jó helyen vagyok.
Tanulságok
A remek időzítés és az intuíció
Az utóbbi időben megtanultam, hogy ha hallgatok a belső hangomra, akkor pontosan tudom minek mikor van az ideje. Az emberek mindent azonnal akarnak, és nem tudják valamivel miért tökölök x hónapot, vagy valamit miért akarok azonnal. Általában érzem mikor mit kell tennem, és érzem mikor kell valamit elengednem. Február ráébresztett arra, hogy hiába harcolok ezzel az órával, úgyis ő nyer, mert magasabb nálam. Egyszerűen érzem, hogy most nem adhatok bele mindent más támogatásába, nem támogathatok mást és nem fogadhatom el a semmit cserébe, mint egy koldus, mert most ÉN vagyok a középpontban. Ha egyedül, akkor egyedül.
Ha egyedül, akkor egyedül
Amellett, hogy nagyon sok barátom lett az utóbbi egy évben, és egytől egyig imádom őket, nem várhatom el, hogy a nap végén is még az én dolgaimmal foglalkozzanak. Van, mikor ez embernek egyedül kell szembenéznie a dolgokkal, és talán jól is van így. Megvolt számomra az a luxus, hogy négy évig volt valaki, akit bármikor felhívhattam, ha gondom volt, de azzal nem számoltunk, hogy a leginkább akkor éreztem magam egyedül, mikor mellette voltam. És valahol szerintem sokkal jobb egyedül lenni ténylegesen, mint valaki mellett egyedül érezni magunkat. És ez nem gáz. Mármint az, hogy csak a saját dolgaidra koncentrálsz és csak a magad boldogságáért teszel, az egy szükséges folyamat, mert ezt más tényleg nem teszi meg helyett. Habár tényleg furcsa meg nehéz, de így kell lennie.
Mindig jön jobb
Sokszor amikor a "Mindig jön jobb" mondatra gondolunk, akkor arra értjük, hogy az előző nagy szerelem után minőségileg jobb szerelem jön. Mintha méregetnénk kinek a lova nagyobb. De valójában arról van szó, hogy ahogyan az útunk során tanulunk, fejlődünk, más más szintekre jutunk. Sok kapcsolat azért romlik meg, mert a két ember annyira más szinteken mozog, és már nem tudnak lépést tartani a másikkal. A következő szerelem nem lesz jobb, vagy rosszabb, hanem pont olyan lesz, ami éppen akkor kell a fejlődés és boldogulás érdekében. Az embereket nem lehet pótolni, hiszen mi mind különlegesek vagyunk. Viszont éreznünk kell, hogy mi az, ami már nem épít, sőt rombol, és merni kell tovább haladni. Biztos vagyok benne, hogy ami ezután következik, az életem egyik legizgalmasabb utazása lesz, és én már most nagyon szeretem minden percét, viszont addig nekem is rengeteget kell fejlesztenem magamon.
Hála és hála
Nem kell magyaráznom mennyire fontos a hála. Általa sokkal szebbnek látunk dolgokat, és sokkal jobb is így. Nem értek egyet azzal, hogy önámításnak nevezzük ezt, hiszen még soha senki nem halt bele a jó kedvbe, de a depresszióba több ezren. Február elején nagyon nehezen adtam hálát a dolgokért, nehezen is tudtam megköszönni a lelkitársamnak azt a négy évet amit eltöltöttem, viszont ha ez mind nem történt volna meg, akkor sokkal kevesebb lennék. Azt pedig soha nem felejtem el, hogy a sok szenvedés és rossz kedv, amit a félresiklott kapcsolat (beszéljünk barátiról) eredményezett, elvezetett ahhoz az élethez és szemlélethez, amit most gyakorlok. Ezért tényleg tiszta szívből hálás vagyok, és bár egy válás során a gyerekek az összekötő kapocs, én az új énemet tekintem ennek:)
Kedvencek
A Kossuth kiadó volt olyan kedves, hogy küldött nekem három könyvet olvasásra, amiről bejegyzések formájában is beszámolok. A legnehezebb napjaimon jött meg a csomag, és két perc alatt jobb kedvem lett tőle. Annyira kedves munkatársak dolgoznak ott, és minden kérdésemre készséggel válaszoltak. A február végét ők tették szebbé, mert a sok munka miatt néha nem láttam az alagút végét. De mint szokás mondani: Work hard, shop harder:D
Összességében nagyon nehéz hónap volt a február, tele volt hullámvölgyekkel, tele volt felismerésekkel, viszont soha nem éreztem még ennyire jól magam új emberekkel, mint akkor. Köszönöm azoknak akik leültek velem egy kávéra, azoknak akik mindig a liveokban támogattak, és mindenkinek, aki olvas valamikor. Remélem tudtam segíteni egy kicsit, nekem egyre tisztábbá válik az a célom, hogy NEKTEK adjak valamit, és támaszotok lehessek.
Szép napot♥
ui.: Ma Oscar lesz, remélem azért holnap fel tudok kelni:"D
