Egy hetet gondolkodtam azon, hogy milyen bejegyzéssel folytassam a blogomat. Megírtam pár vázlatot és több témát is kiveséztem, de egyiket sem éreztem kellően jónak. Aludtam rá párat, végül tegnap történt valami, amit nem tudok még mindig felfogni, és feldolgozni sem igazán. Az én életemet jelenleg több dolog teszi ki, ezek az illusztrálás, az önfejlesztés, a blogolás és más meditatív és elvezetes munkák. Ja meg persze az utazgatás, naná!:D Ha nekem valaki három éve azt mondja, hogy 2018-ban elérek egy olyan szintet, ahol nem fájdalmas az élet, nem kell küzdenem a figyelemért, nem kell magamat visszafognom, akkor nem hiszek neki mert teljességgel lehetetlen volt. Most felkelek, kinyitom a szemem, és érzem azt a mérhetetlen nagy HÁLÁT, azért, hogy olyan az életem amilyen. Hogy hagynak és hagytok álmodni és megvalósítani. Hogy élhetek:D És ezek biztos közhelyes mondatok, totálisan megértem, de nem is tudjátok elképzelni mennyi minden van mögötte, hiszen hatalmasat fordult velem a világ.
Négy órás insta live
Visszatérve arra, hogy mi történt tegnap. Tegnap a szokásos instán rajzolós live-omat folytattam, és annyira jól ment az egész, olyan sokan voltunk és akkora buli volt, hogy frankón négy órán keresztül nyomtam neki. Régebben meg sem mertem szólalni, mikor benyomtam a live gombot, most pedig olyan, mintha a barátaimmal találkoznék keddenként. El tudjátok képzelni milyen ez?:D Ismeretlen emberek gyűlnek össze, zenét hallgatnak, nevetnek, megismerkednek egymással és vannak közös poénjaik. Mi ez, ha nem CSODA? Abba sem akartam hagyni és legszívesebben maradtam volna még, de igazán illett már éjfélkor ágyba szaladnom. A régi életstílusommal nem lehetett volna összeegyeztetni ezt az egészet, de most, hogy már csak a magam ura vagyok, megtörténhetnek ilyenek is.
Micsoda embersereg
Tegnap megannyi dícséretet kaptam, és olyan jó volt, hogy azok is néztek akikre amúgy baromira felnézek. Benézett hozzám Gál Gabriella Krisztina, aki szintén illusztrátor és IMÁDOM a munkáit, segített a rajz alakulásában és kialakult egy nagyon kellemes beszélgetés. Még mindig nem hiszem el:D (IDE kattintva látjátok a munkáit)
Ott volt Erdély Kitty, aki eddig is egy végtelenül szimpatikus videós volt számomra, és annyira örültem, hogy benézett, mert folyamatosan követem az ő munkásságát is. Még ezt sem tudom elhinni:D (IDE kattintva látjátok a videóit)
Természetesen tiszteletét tette Zolkó és Erna is, akik valahogy annyira egymásra találtak, és olyan hatalmas bolondságokkal szórakoztattak, hogy sokszor nem voltam képes meghúzni egy vonalat sem a nevetéstől. Imádom, hogy minden kedden feldobják az estémet és együtt bulizhatunk pár órát. (Erna blogja ITT és Zolkó blogja ITT érhető el)
Rajtuk kívül természetesen még nagyon sokan bekapcsolódtak, akik valamilyen kedves szóval vagy inspirációval láttak el, és iszonyatosan örültem minden résztvevőnek! Remélem minden héten találkozunk mert azt hiszem ez egy remek kezdete egy nagyon impozáns csapatnak.
Azok a mondatok, amik bármikor meg tudnak hatni
Természetesen az ökörködésen kívül és a bénázásaim követésén kívül volt alkalmam megismerni őket jobban, néhányuk meséltek a rajzos élményeikről és bár nem szó szerint, de idéznék pár mondatot. - A múltkori beszélgetés után a rajztanárom 5*-öst adott a rajzomra. (Kérdeztem, hogy gyakorolt-e, és azt válaszolta, hogy a bíztatásomra leült rajzolni. Gyerekek, mindjárt elájulok esküszöm.) - Annyira jó hangulatúak a live-ok, hogy feldobod a napom és imádok ide jönni. ( Ez így különösen megérintett.) - Vesztésre állok Monopolyban, de nem érdekel, mert jó a buli. ( Erna imádlak:DD) - Annyira gyönyörűek a rajzaid, órákig tudnám nézni ahogy csinálod.
Már nem érdekel mások milyen szinten tartanak
Egyik nap elkapott a melankólia, mert bár imádok rajzolni és végtelenül büszke vagyok arra, amit eddig elértem, de néha rámtör az érzés, hogy nem tartok ott, ahol mások. Nálam vannak milliószor tehetségesebb emberek, és vannak akik ezerszer több munkát fektetnek ebbe az egészbe. Őszintén mondom, ha most itt megállna az egész, és ez a sok ember követne életem végéig, akkor már megérte, mert tegnap akkora szeretet lavinát kaptam, ami elegendő számomra még hetekig-hónapokig. Már nem érdekel ki milyen, mit csinál, hogyan érte el azt amit, mert pontosan egy olyan közösséget szeretnék magam körül, mint amilyenek az én nézőim. És baromi büszke vagyok most erre:D
Csak így tovább
Az én insta live-omban nem zongorázom, nem válaszolok idióta kérdésekre és nem hívok át magamhoz senkit trollkodni, szimplán csak rajzolok, zenét hallgatok, és beszélgetek az új barátaimmal. Olyan, mint egy sima pizsibuli, ahol van zene, nevetés és rengeteg öröm. Minden héten igyekszem egyszer bejelentkezni, kitalálni új formátumokat, új témákat dolgozok fel a stílusomban. Az a legjobb az egészben, hogy úgy érzem egy hatalmas vágyam megvalósulásának küszöbén állok, és irtó izgatott vagyok, nagyon félek, de nagyon nagyon jó lesz:D
Úgyhogy mindenkinek köszönöm a tegnapot, köszönöm azt a sok szeretetet, amit nekem és egymásnak adtok/adtatok, és remélem olyanok lesznek ezek az esték, amikre érdemes mindig várni. Köszönöm, hogy támogattok, hogy egymással is ilyen jóban vagytok, és hogy bíztattok a hőn áhított céljaim elérésére. Hihetetlen, HIHETETLEN ami történik, nem tudom felfogni, sem feldolgozni, de végtelenül hálás vagyok srácok:D
Szép napot♥
