Jól olvassátok a címet, 2018-ban. Még csak most léptünk a második hónapba, és még csak most szoktuk meg a változó dátumozást, én mégis azt érzem, hogy az életem fenekestül felfordult. Már tavaly éreztem az előszelét ennek, hiszen ti is olvashattátok mekkora utat jártam be, láthattátok mik történtek velem, és ezt néhányan szeretik felhánytorgatni nekem. Egy dolog azonban állandó volt, és míg ezt a valamit nem hagyhattam magam mögött, egyszerűen a levegőben lógva lesett rám. Csak egy mondatban, hogy értsétek: nem jó ötlet barátoknak lenni a volt szerelmekkel, nem működik, sérülni fogsz, eszedbe ne jusson:D
A január kaotikus volt. Valahogy az élet mindig olyan helyzetekbe sodort, amikor szükségem volt a problémamegoldó képességemre, és erősnek kellett lennem. Ne olyan dolgokra gondoljatok, amik akár egy életet tehetnek tönkre, nem vesztettem el szerettemet vagy nem lettem beteg. Ennek ellenére pont azokat a gyengepontjaimat vette elő, amiket azt hittem nem fog, és nekem rá kellett jönnöm elég fontos dolgokra.
1.) Az élet megy tovább
Mikor elkezdődtek a viták és a felhők sűrűsödni kezdtek a fejem felett, akkor már magam is éreztem, hogy egy nem fenntartható barátság első feladata az elengedés. Először baromira féltem, és tavaly óta nem tudtam továbblépni, viszont annak súlyos ára van, ha magamat teljesen átadva az egésznek, lemondok az ÉN elvárásaimról. Egy kapcsolat két emberes. Viszont amint elbúcsúztam szörnyű volt, másnap hiányérzetem volt, harmadnap hálát adtam. Hiába ölelt fel hosszú éveket, még csak huszonnégy vagyok, tehát van nyolcvan évem élni az életem. És az élet megy tovább, és én megtanultam a leckét.
2.) A kapcsolataink a legnagyobb tanáraink
Itt kifejezetten nem a szerelemre gondolok, hiszen még a legjobb barátok is tudnak érdekes dolgokat tanítani nekünk. Úgy alakult, hogy 2017 óta lecserélődött a barátaim 70%-a, és most a legtámogatóbb, legkedvesebb, és legpozitívabb személyek édesítik meg a napjaimat. Az ő életük egytől-egyig más, és mindegyikük tud olyan pluszt adni az én életemre nézve, amit be tudok építeni és jobbá tehetem a napjaimat. Akikkel nem jött össsze és akiknek búcsút kellett indenem, őket is szeretem, de jobb egymás nélkül.
3.) Nem vagyok antiszoc
Régebben annyiszor hallottam, hogy antiszoc vagyok, hogy elhittem és én is annak éreztem magam. Az elmúlt egy évemben rá voltam utalva arra, hogy új kapcsolatokat szerezzek és ismerkedjek. Bátor voltam és ráírtam másokra, elutaztam másokhoz, felvettem a kapcsolatot régi ismerősökkel. Ebben az évben még több ember vesz körül, és ez azért is szuper, mert tudom, hogy soha nem vagyok egyedül.
4.) Minden múlandó
Nyilván nem új infó senkinek, hogy minden múlandó. Viszont januárban többszörösen is megtapasztalhattam, hogy a semmiből jöhet egy olyan betegség, egy olyan új lehetőség, egy olyan új személy, ami két másodperc alatt elvehet tőlem valamit vagy valakit. Az élet igazából egy születéssel kezdődik, és ahogyan haladunk az években egyre többen távoznak el tőlünk. Annak érdekében, hogy ebbe ne őrüljön bele az ember, tudni kell elengedni a dolgokat. Bár eddig nem voltam képes erre és állandóan visszatáncoltam, most azt érzem, hogy meg tudok vele bírkózni. Egyedül azt lett volna nehéz feldolgoznom, ha a kutyusom a januári rosszulléte során végleg elment volna, viszont szerencsére ő velem marad, minden más pedig megy.
5.) Bármire képes vagyok
Eddig is tudtam, hogy előttem nincsenek határok, csak maximum sokkal lassabban érem el a céljaimat, mint az átlag. Rengeteget fejlődtem 2017-ben, viszont 2018-ban ennél is többet. Valahogy jobban érzem a flowt és sokkal több kedvem van alkotni. Látszódik is a munkáimon, hogy ez már nem az a Fanny aki régen hobbiból próbálkozott, hanem mélységesen elhittem, hogy már illusztrátor vagyok. Mellesleg miért ne lennék, ki döntheti el, hogy ez amatőr próbálkozás, vagy sem? Azt sem hittem volna, hogy insta live-on képes leszek megszólalni, idén pedig már kétszer beszélgettem idegenekkel rajzolás közben.
6.) Értékes vagyok, és ezt mások is érzik
Van abban valami varázslatos, amikor az ember lánya elkezd saját magért tenni dolgokat, és ahogy nőnek a rezgései, egyenesen arányosan nőnek a jó dolgok is. Régebben nem éreztem magam túl értékesnek, és igazából mindig azt gondoltam, hogy én vagyok a ,,semmilyenebb" friend, de az elmúlt egy év ráébresztett arra, hogy nem hiába vannak ennyien körülöttem. Ha valakinek nincsenek barátai, akkor az nem azért van, mert mindenki hülye és nem látja mekkora érték van benne, hanem mert nem is tudnak ráhangolódni erre az értékes rezgésre. Amint sokkal jobban éreztem magam és tényleg élveztem az életem, megtaláltak a leghihetetlenebb helyekről azok az emberek, akik most a hétköznapjaim szereplői.
7.) Ha valami nem működik, az működik mással
Ha egy mérgező kapcsolat borzalmas eseményeket hordoz magával, akkor vajon egy csodálatos kapcsolat milyen dolgokat eredményez? Azon gondolkodtam múltkor, hogy ha ennyire jól megtanultam használni a vonzás törvényét és bölcsebb lettem minden tekintetben, akkor hogy lehet, hogy ennyire rosszul éreztem magam napokig? Tudjátok mikor érzitek, hogy van valami, és nem tudjátok megfogalmazni mi az. Őszintén? AZ a dolog. Mikor annyira egyek vagytok valakivel, hogy érzitek a másik rossz érzéseit és egymás kedvét befolyásoljátok. Ez szörnyen mérgező noha egyikőtök sem tehet erről, hiszen ez így van a természetben. Egyik nap elképzeltem, hogy találkozom valakivel, aki átveszi a jó kedvem, én az ő pozitív szemléletét, ő az én életvidámságom, én az ő energiáit. Ha valami nem működik, az működik mással.
8.) Erőszakmentes kommunikáció
Ezen a téren nagyon shitty vagyok. Mivel nekem is van egy harcos habitusom veszekedés során, ezért bele tudok esni a hibáztatás mocsarába, és isten legyen a talpán aki ki tud mosni belőle. Tudom, hogy nekem van igazam, mégis lehet más eszközökkel kellene ezt igazolnom. Az erőszakmentes kommunikáció lényege az, hogy a vita során nem a másik hibájára világítok rá vehemensen, hanem inkább a saját érzéseimről tájékoztatom. Nyilván ha valaki nem képes elfogadni az érzéseimet, akkor halott ügy, de pont ekkor kéne kihátrálnom és ráhagynom. 2018, teach me more.
9.) Egyedül is nagyon izgis az élet
Az ember társas lény, természetes, hogy keressük a párunkat egész életünkben. Viszont egész jó egyedül lenni, mikor van motivációnk. Szerencsére nem minden barátnőm foglalt, és akik még hozzám hasonlóan nem találták meg az igazit, néha szórakoztatóbb programokkal rukkolnak elő. Kirándulások, kávézások, hosszas beszélgetések, és még sok olyan lehetőség, ami a lelkemnek jól esik. Mikor egyedül vagyok itthon akkor jól érzem magam, mert rendben vannak a gondolataim, viszont amint másokkal találkozom, a rendezett gondolataim mellé bekerülnek a kellemes érzések is, amik átlendítenek a nehezebb napokon. Valahogy minden más.
10.) Megbocsájtás, hála
Először dühös vagy, mert beletiportak a lelkedbe. Majd elkezded magad hibáztatni és változni akarsz, hogy a másik visszafogadjon. Majd szarkasztikusan beszélsz a másikról és sértegeted minden barátnődnek. Ilyenek vagyunk mi lányok. Ám aztán egy kis idő múlva lelassítasz, és érzed, hogy már nem hat rád, és már jól vagy. Megbocsájtod az elmúlt sérelmeket, tudod, hogy az éppen akkori tudása és érzései szerint ez volt a legtöbb amit tenni tudott, és hálát érzel mert több lettél miatta. Megköszönöd, hogy ezen tullendültél, az éveket, a fájdalmat, és elteszed egy egy mély dobozba. Ha valaki iránt mérhetetlen haragöt érzünk, azzal nem másnak ártunk, hiszen ő éli világát. Magunkat mérgezzük és leépítjük lassan. El kell engedni ezeket, mindent, és fél év múlva ilyenkorra már ez mind csak egy távoli emlék lesz.
Januárban borzalmasan éreztem magam. A kék hold miatt nehezebb napjaim nem is lehettek volna, és február elején átestem az egyik legnagyobb félelmemen. Először azt hittem nem élem túl, aztán azt, hogy soha nem lesz vége, majd azt, hogy jól vagyok. Vannak barátaim, vannak építő szokásaim, vannak álmaim, van családom, vannak élményeim, és nem folytatok struccpolitikát. Ha tehetném sem változtatnék a sorsomon, mert akkor most nem lennék több a tavalyi önmagamnál, és azt hiszem én is örülnék még egy ilyen embernek magam mellett, mint amilyen én lettem. Ha belegondolok mennyire hosszú az út még magam előtt, akkor megijedek és bepánikolok, de egy év alatt annyit fejlődik az ember, és végre egyszer nem félek, hanem várom a folytatást.
A bejegyzéseimet elsősorban magamnak írom, másodsorban nektek. Mindig utáltam ha valaki felhánytorgatja az írottakat, de megértem miért esett meg velem, hiszen sokszor sértően lényegretörő voltam és ezért mindenképpen elnézést kérek. Viszont ezek az én gondolataim, az én életem, és az én blogom:) Olyan szürreális, hogy azok az emberek olvasnak, akikről nem hittem volna, és köszönöm a kedves szavakat, mert azt érzem itt is vannak ,,barátaim". A nehezebb időszakokban ez segít, és az, hogy bárhova vet az élet, mindig lesznek mellettem őrangyalaim. Régen mástól vártam a biztonságot, de én magam adtam meg magamnak, és bármi történik, ITTHON vagyok ezen a platformon és magamban is.
Szép napot♥
