Az életnek van egy kellemes hullámzása, megpróbáltatásokkal teli évek után kicsit könnyebb időszakok jönnek, de még ezek is tartogatnak nehézségeket más területekről. Általában a gondlataink nagyobb százalékát a múlton rágódás, és a jövő tervezgetése teszi ki, és mire feleszmélünk a jelen elsuhan és ismét múlt lesz nulla tartalommal. Eckhart Tolle korunk legnagyobb spirituális tanítója, emberek milliói ismeri A most hatalma c. könyvét. Én hangoskönyv formájában hallgattam, de mondanivalója Domján Laci hangjával méginkább megérintett. Most nem erről a műről írok nektek, hanem máról a jelen megéléséről, amit sajnos a társadalmunk utólag gondol fontosnak.
Én is egy olyan korban nőttem fel, ahol vártuk a hétvégét, vártuk a nyarat, vártuk a nagy szerelem által hozott boldogságot. Mindig valamilyen időponthoz kötöttük a felszabadultságot, hogy majd amikor az a valami megtörténik, akkor majd jó lesz nekünk. Ez a nap sosem jön el. Utólag látjuk, hogy az a hétvége ugyan úgy nem tartalmazott semmit, az a nyár ismét dögléssel telt, és az a szerelem sem tett boldogabbá, mint előtte. De akkor vajon hogyan érhető el, vagy mégis mi az a boldogság? Milliószor tesszük fel ezt a kérdést, de a válasz épp annyira megfoghatatlan, mint a világot mozgató erő.
Mikor érzem magam boldognak?
Én is sokszor estem abba a csapdába, hogy másoktól tettem függővé a saját boldogságomat, és megannyiszor esett meg velem, hogy mások esetleg az én jelenlétemben látták az ő boldogságuknak a hiányát. Mert velem foglalkozni kellett, voltak bizonyos elvárásaim, vagy mert csak vagyok. Nálam is a piedesztálra emelt személyek néha annyira meg tudtak bántani, hogy nem voltam képes aznap semmire. Míg végül meg nem TANULTAM kezelni a hangulatingadozásokat.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az én boldogságom nem egy olyan massza, ami szétterül rajtam és ott van non-stop, mert bizony a legnagyobb örömben is van üröm. Akkor érzem magam felszabadultan boldognak, mikor a legapróbb dolgokat csinálom és rácsodálkozom arra, hogy értem és érzem az életet. Hogy ha rossz a kedvem akkor tudom milyen videókat nézzek, ha nem szeretnék emberek között lenni akkor tudom hova menjek, ha tudom, hogy aznap semmihez nem lesz kedvem egy tegnapi veszekedés miatt akkor milyen más módon lehetek mozgásban és lehetek produktív. Ezek nem hozzák el a kicsattanó boldogságot, de összeadódva azért mégis egy dologra jók, minden értem van.
Unjátok tudom, de anélkül, hogy magatokat nem teszitek rendbe, a világon semmi nem történik majd. Mindig lesznek olyan időszakok, amik megnehezítik az életet és amik nem esnek jól. A kulcs az, hogy megtanuld kezelni ezeket és tudd, hogy az eszköztárad határtalan, bármikor előveheted azokat a kis tevékenységeket, amik segítenek neked. Másfelől az az előnye annak ha sok embert ismersz, hogy minden hangulatodhoz párosulhat valaki. Ha ma jó a napod és nevetésre vágysz, akkor jön X, ha komoly beszélgetést szeretnél akkor jön Y, viszont ha ma nem érzed jól magad és úgy érzed Z-vel jó csak fetrengeni, akkor hívd át.
Ha előkúszik a múlt, akkor mi a teendő?
Biztos veletek is volt olyan, hogy elhatároztátok, hogy most biztosan jól érzitek majd magatokat és meneteltek előre. Egészen addig míg eszetekbe nem jut egy emlék, ami előhozza azt a keserédes érzést, ami a hiányból ered. Hiányzik egy régi élmény, egy ember, vagy egy érzés. Ez nyilván nem lehet megint az életedben, hiszen elmúlt. Jön a félelem a jövőtől, hogy talán már sosem érzed újra ugyan azt, emiatt pedig az egész napod el van cseszve. Hányan és hányszor megtapasztaltuk már. Mi a teendő?
Én mindig mikor előjön egy ilyen emlék, egyszerűen elengedem. Az elején nehéz volt és utáltam, de ma már azt gondolom, hogy ha visszatekintek az eddigi életemre akkor leckék sorozata várt rám, és mivel csak 24 vagyok, még ennél is több tanulnivaló keresztezi majd az utamat. Biztos nem árulok el nagy titkot, de a hozzáállás sokat segít ebben. Sanyarú jövőt vetít az emberre az, ha elképzeljük mennyire nem lesz a jövőben részünk ennyi jó élményben, ennyi vagy inkább AZ az ember nem lesz velünk a fontosabb mérföldköveknél, és már nem érezzük azt, amit régen. Ennek ellenére ha netán beleéljük magunkat, hogy ennél csak sokkal remekebb dolgok következhetnek, és minden égi csak arra vár, hogy ezt megadja nekünk, akkor izgatottan vágunk neki az utazásnak.
A jövőt ne valamilyen kietlen sivatagnak képzeljük el, hanem izgalmas útnak, amire a jegyet megvettük, és az elhatározásunk kiváltja az útlevelet. Persze nagyon félelmetes, mert nyilván senki nem akar egy egész napot repülőn tölteni a bizonytalanságban, de ha ez az ára annak, hogy körbenézz New Yorkban, akkor megéri, nem? Annyira utáljuk a közhelyeket és a semmitmondó idézeteket, mégis bennük van a megoldás. Talán félre kéne tenni az egonkat kicsit.
Hogyan legyünk tényleg jelen?
Nehéz jelen lenni, mikor az agy állandóan dolgozik. Gondolatok milliói szaladnak át rajtad minden nap, és nagyon nehéz figyelni arra, hogy csak az építőek maradjanak nálunk. Egy apró rossz is felül tudja írni a jókat, ez pedig egy olyan lavinát indít be, ami nem áll meg csak annál, hogy holnaptól pozitívabb leszek. Kell ide valami, ami meggátolja a szaporodást. Jelen lenni egészen egyszerű, ha már ráérzünk. Lehetnek terveink, hiszen ezek mentén érjük el céljainkat, de ezek a tervek ne legyen túl közeliek, vagy túl távoliak. Ne tervezz be jövő hónapra egy párizsi utat, ha ez nem lehetséges. Csak olyan apróságokat tűzz ki, ami tényleg tőled függ. Minden ami a jövőben megvalósul, azt a mai, mostani éned teremti. Milyen cselekvésekkel lehetünk jelen?
1.) Meditálás
Nem kell misztikus dolgokra gondolni szerzetesi ruhában. Csendesedj el, és tedd fel azt az egyszerűnek hangzó, de kissé bonyolultabb kérdést, hogy ki vagyok én? Mik a vágyaim? Mik a céljaim? Milyennek látom magam? Kiket szeretek? Milyen emberekkel szeretném körülvenni magam? Mire vagyok hajlandó a céljaim elérésének érdekében? Mi az, ami mozgat?
2.) Hobbik
A hobbik eredményezik azt a flow érzést, ami által megszűnik a világ és nincs idő se tér. Csak csinálod mert szereted, és nem veszed észre mennyi időt szenteltél már neki. A hobbik által kikapcsolsz és a gondolataidra fókuszálhatsz. Ez is egy meditatív állapot, ahol a központban TE vagy.
3.) Olvasás
Az olvasás vagy elrepít egy másik világba, vagy egy másik világot teremt számodra. A tanulás is egy olyan kikapcsolódás, ami nem foglalkozik a te régi vagy eljövendő életeddel, hanem valami olyat akar közölni, ami hasznodra lehet. Nem csak azért jó olvasni, mert ezzel izgalmas kalandokban vehetünk részt a főhősök mellett, hanem valamilyen benyomást kelt bennünk, lábnyomot hagy, amivel kezdhetünk valamit. Felkészülünk a saját kalandunkra.
4.) Elvonulás
A társadalmunk rohanásban van, és impulzusok ezrei érnek minket óránként. Ebben a felfokozott állapotban nehéz lelassítani és szemlélődni, sok esetben nem is engedhetjük meg. Aki brandet épít az tudja, hogy a közösségi médiát nem zárhatja ki akármikor, és nem teheti meg, hogy egyik napról a másikra ne legyen jelen. Viszont egy kis detox sose árt, mert amint felvillan a facebookon egy üzenet, te máris valamilyen hangulatban leszel, sok esetben pedig inkább zaklatott állapotban. Mi lenne, ha nem is hagynál ennek teret?
5.) Megoldások
Jelen lenni nehéz, de nem lehetetlen. A múlt és a jövő képei akarva akaratlanul bekúsznak az elmédbe, és az egyetlen módja annak, hogy kezeld ezeket, az a megoldás. Nem elég már az, hogy napolod, vagy leplezed valamivel, meg kell oldanod. Ha szorongsz és félsz valamitől, akkor kérdezd meg, hogy mi a legrosszabb, ami történhet? Éld át a legrosszabbat és készülj fe rá. Ha netán megtörténik, akkor már nem fog annyira rosszul érinteni, hiszen egyszer már lezongoráztad. Mikor elindul egy konfliktus, akkor már tudod a másik mit reagál, mert előtte már végigmentél a beszélgetésen. Ilyenkor nem szabad belemenni az egészbe ismét, csak ismertesd, hogy felesleges kántálnia az egyértelműt, te már tudod mit akarsz tenni. Végülis, a félelmek nem rosszak, jó ha vannak, de nem szabad őket beültetni a kormány elé. Maradjon csak hátul.
Végezetül csak annyit írnék még nektek, hogy bár néha nagyon kuszának tűnnek a napok, és elfelejtünk levegőt venni a szorongás miatt, holnap egy új nap indul, és neked meg kell tanulnod élvezni. Muszáj foglalkoznod azzal a képességeddel, ami a felülírással foglalkozik. Felejteni nem fogsz tudni, de a te érdekedben jobb, ha megtanulod ezeket a kellemetlen érzéseket átváltani kellemessé. Azzal, hogy a múlton rágódsz nem másokat bűntetsz, hanem magadat, hiszen mások valószínüleg már el is felejtették azt, amin te most szenvedsz. Csak hagyd menni. Az emberket úgy, mint az emlékeket, és kívánd azt, hogy mindenki azt kapja, amilyen ő maga. Mert az ember nem tudja kezelni azokat az eseményeket, embereket és helyzeteket, amik meghaladják a képességeiket, ezért inkább kihátrálnak és könnyebb útra lépnek. Inkább nőjünk fel a feladatokhoz, tanuljuk meg értékelni és kezelni őket, és mindig csak jobb és jobb lehetőségek találnak meg minket.
Remélem szép hetetek lesz és élvezitek ezt a napsütést!♥
A mai bejegyzésemet a 21 éves önmagamnak írtam. Hatalmas út vár rád, de a végén te győzöl. Szeretlek♥
