Évértékelő, avagy milyen volt 2017?

2017/12/31

Írta:

 


Hát elérkeztünk ehhez is, ismét egy újabb évet tudhatunk magunk mögött. Ha totál őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom nektek, hogy ezt a bejegyzést egyszer már megírtam. Akkor elég szarkasztikus és szemrehányó hangvétele volt, mert az elmúlt napjaim nem voltak egyszerűek. Maga a karácsony fantasztikus volt, és egy hét alatt ennyi mesét és filmet még soha, de még egy év alatt sem néztem, úgyhogy tényleg tökéletes volt minden napom. Ennek ellenére év végén az emberre rátör az érzés, hogy talán nem mindent sikerült jól megtanulnia, nem tudta a tervezett dolgokat hozni, és talán picit tart attól is, hogy az új év csak a folytatása lesz a jelen helyzetnek. Nos tegnap Neverhood bejegyzése után én is akarva akaratlanul felvettem egy #yologogirl stílust, ami neki iszonyú jól áll, viszont nekem nem. Ma Nessaj évértékelő videója után ismét nekiestem, mert az ő felfogása hozzám némileg közel áll, és talán jobb is így összegezni. 

 

Mit tanultam 2017-ből?

 

Nem lennék önazonos, és hiteltelen lennék, ha a megbocsájtásról és a szeretetről papolnék, de közben meg tele lenne fröcsögéssel a bejegyzésem. Éppen ezért tényleg ezzel az évvel szeretnék elengedni minden korlátozó tényezőt, amire nincs szükségem a következő évben. Itt szeretném hagyni a félelmet, a szorongást, azt a mérhetetlen sok kombinálást, amit a munkám kapcsán folytatok nap, mint nap, és szeretném itt hagyni az ugyan új, de mégis alapjaiban és rossz szokásiaban régi énem. Szeretnék valóban csak magamra koncentrálni 2018-ban, és arra, hogy az ÉN életem jobb és teljesebb legyen. Mert hiába vagyok toleránsabb, segítőkészebb és alapjaiban jobb, mégis túl sokat foglalkozom mások életével. Nálam ez offos, mármint érzem, hogy offos. 

 

Egy új irány és egy új szemlélet

 

2017 legnagyobb tanulsága az volt, hogy az élet rákényszerített a változásra. Amit addig hittem a kapcsolataimról és magamról, az alapjaiban megrendült, és őszintén nem tudtam hogyan kászálódom ki belőle. Amúgy az elején rohadt furcsa volt, és nem nagyon értettem miért kapom ezt, mikor tökre nem erre számítottam. Aztán elkezdtem egyedül érvényesülni, és jobbnál jobb helyzetekben találtam magam. Kezdtem hinni a saját erőmben, és többet nem hittem azoknak, akik azt gondolták a lehetőségek korlátozottak. Elkezdtem kiállni magamért, illetve nem féltem valamit megtenni. Új barátaim lettek, új munkám, és persze egy új életem. A java hátra van, de 2018 nagy feladata az lesz, hogy megtartsam az alapokat. 

 

 

 

 

Ha valamire vágyom, azt megkapom

 

Régebben nem gondoltam volna, de tényleg tapasztaltam hogyan is működik a vonzás törvénye. Mikor utazni akartam utaztam, mikor társaságra vágytam akkor lettek új barátaim, mikor pénz kellett, akkor jött a munka, mikor magányt akartam, akkor ki tudott kapcsolni az agyam. Lényegében bármit szerettem volna azt megkaptam, és bár ennek ellenére is rengeteget kattogtam dolgokon, ki merem mondani, hogy minden jogos volt, ami nem tetszett. Éppen ezért intenzívebben ott voltam magamnak, mint valaha, és ezzel együtt megkaptam magamat, amire lehet építeni. Eddig azt gondoltam nagyon mainstream és klisés ezt mondani, de míg nem volt egy nagyon stabil kapcsolatom magammal, addig csak tengtem-lengtem. Mióta tényleg jól érzem magam, azóta érzem mennyi mindent tudok még kihozni magamból, és hogy egy stabil alapra tudok építkezni, ami a jövőt illeti. Úgyhogy ez is pipa, tényleg mindent megkaptam. Belehaltam néha, de megkaptam. 

 

Nem kell mindenkihez ragaszkodni

 

Kiskorom óta vesszőparipám ez a dolog. Mindig én voltam az a barát, aki a másikat kereste, aki mindig írt a másiknak, aki erőltette, hogy időt szánjanak rá. Idén mi sem bizonyítja jobban azt, hogy ennek tényleg el kell tűnnie mint az, hogy régi barátoktól váltam meg, és az újakat is lazábban kezelem. Meguntam kicsit, hogy nekem kellett kitalálnom a másik gondolatát, hogy nekem kellett hasonulnom másokhoz, és hogy én voltam az engedékenyebb fél. Nem azt mondom, hogy nem leszek kedves és odaadó, hiszen de, csak szerintem az nem működik egy kapcsolatban (nevezzük barátságnak vagy szerelemnek), hogy csak az egyik fél ad bele. Olyan nem lehetséges, hogy valaki szilárdan kiáll az elvei mellett, és csodálkozik, ha a másik már nem akar mindent beleadni. Ezt csak azért mondom, mert szerintem érdemes nektek is elgondolkodni ezen. Tehát ha akartok egy egészséges kapcsolatot másokkal, akkor muszáj nektek is változnotok és engednetek, mert egy kapcsolat két emberes. És vajon az szeretet, ha te mindent beleadsz, de a másik még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kicsit ő is hasonuljon? Persze, mindenkit el kell fogadni és szeretni kell, de nem minden áron. Szerintem. És ez a bekezdés elég rage hangulatúra sikerült, de nagyon fontos dolgokról beszélgetünk és ezért engedtem meg magamnak ezt. 

 

Nem vagyok egyedül, és nem vagyok magányos

 

Vannak napok, amikor még magammal is összeveszem. Főleg akkor érzem magam rosszul, ha úgy érzem, hogy elhanyagolnak. A borongós időszakokban az ember nem mindig tudja józanul átgondolni a dolgokat, és sokkal sötétebben látja a helyzetét a szokásoshoz képest. Nálam is előfordul, hogy drámát csinálok a semmiből, de ez általában akkor történik meg, ha igazságtalanságot érzek. Mert alapvetően nagyon alkalmazkodó és engedékeny vagyok, viszont van az a pont, ami sok számomra. Egy olyan közösséghez tartozom, ahol emberek nem lépnek kontaktba egymással, mégis segíteni tudják egymást. Emma, Aaron, Leeor Alexandra, Lavender és sorolhatnám, olyan videó készítők, akik a LOA témában tevékenykednek, és nem túlzás azt mondanom, hogy az új barátaim. Ők nem ismernek engem, és én sem őket, de többet segítettek nekem az évben, mint eddig bármely tartalom készítő. És szerintem fontos, hogy valahova tartozzunk, hogy valaminek a tagja legyünk. Azt hiszem megtaláltam a közösségem, és elképesztően szuper volt találkozni Emmával, aki nem is tudja mennyire hálás vagyok neki a puszta létezéséért. 

 

 

 

2017 nem az volt, aminek gondoltam

 

Ha megkérdeznétek milyennek láttam az évemet, akkor egyértelmen elmondhatom, hogy rohadtul nem erre számítottam. Valójában a gyötrelmes 2016 után csillogást és rengeteg pozitív eseményt reméltem, ennek ellenére 2017 eléggé felforgatta az életemet, és kicsit földhöz is vágott. Ennek ellenére hihetetlen jó évem volt. Ennyire még soha nem éreztem jól magam a saját bőrömben, ennyi kalandban még soha nem volt részem, és ennyi új dologgal még sosem találkoztam. Nyilván nagyon nagyon nehéz munka volt elérnem egy teljesen stabil állapotot, és a mai napig hatalmas harcban állok azzal, amit a szívem diktál és ami a logikus, viszont ennek ellenére tudok lazán létezni. Már nem idegesít fel olyan sok dolog, már nem akarok másoknak megfelelni, már nem ragaszkodom görcsösem dolgokhoz, és már nem félek elengedni. Vagyis de azt picit igen, de ha az élet olyan kegyes hozzám, hogy mindig rávilágít mennyire minden értem történik, akkor egy veszteség is rávilágít arra, hogy jobb jön a helyére. Ezzel a gondolatmenettel pedig csak azt akarom kifejezni, hogy 2017 megtanított élni, élvezni a dolgokat, és hinni abban, hogy minden értem történik. Ennél jobban nem zárhatnám az évet, és ennél stabilabb alapom nem is lehetne 2018-ra. 

 

 

Mi várható 2018-ban? 

 

Gyerekek nem tudom. Rengeteg munka, verejték, sírás és szenvedés, de mind azért, hogy jobb és jobb legyek. Sok munka a sok utazásért, sok verejték a sikeres munkáért, rengeteg sírás a változás és új perspektívák miatt és még több szenvedés egy ideális ÉN megalkotásához. Éppen ezért az év témája a Best of Me lesz, vagyis a saját magam fejlesztése. Ami azt jelenti, hogy nem érdekel más élete, nem érdekel hogyan cseszi el, vagy hogyan teszi jobbá, mindenki a saját boldogságának a kovácsa, és én eddig nem tettem semmi komolyat magamért. Most enyém a reflektorfény, minden értem fog zajlani, mert ha jól érzem magam és boldog vagyok, akkor hamarabb vonzok be még sokkal jobb dolgokat. Erről az év témájáról még írok később, de most legyen elég annyi, hogy 2018-ban mindent megteszek a saját magam lehető legideálisabb formájának eléréséért.

 

2017 tehát bőven próbára tett, de nem olyan szinten, mint a 2016-os év, hiszen az valóban megviselt. Idén tanultam, fejlődtem, önmagam lettem újra, és picit bízom benne, hogy másokat is inspirálni tudtam új dolgokra. Rengeteg a visszajelzés, rengeteg a pozitív hozzászólás és levél, és még több a támogatás. Hihetetlen jó volt veletek lenni ebben az évben, új barátokat szerezni, új dolgokba belefogni, és néha újra szerelembe esni. Megannyi utazás, megannyi esemény, megannyi érdekes élmény. Basszus mi mást kívánhatnék, mint azt, hogy az elvetett magok szépen virágozzanak ki, és mutassák meg mennyire megérte ennyit foglalkozni magammal:D

 

Nos ez lenne az én összegzésem, és még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatást, a pozitív hozzáállást, a kedvességet, és mindent, amit adtatok. Nagyon para évnek nézünk elébe, de már nem félek tőle, mert remek leckéket kaptam és akár egy érettségi, most mutathatom meg igazán mit tanultam eddig. Legyen olyan új évetek, ami rólatok szól, amiben ti vagytok benne, amiben minden valóra válik amit akartok. Ne legyetek illúzióitok, ha eddig semmit nem tanultatok a nehézségekből, akkor nem is lesz olyan sikeres a jövő év, de van egy jó hírem. Az élet ismét elétek gördíti azokat az akadályokat, és most ismét megmutathatjátok milyen fából faragtak titeket. Küzdjünk együtt gyerekek, és győzzünk is együtt, mert a szeretet mozgatja a világot, és nélküle full felesleges élni:D De majd úgyis rájöttök. 

 

Imádlak titeket, és tényleg köszönöm!♥

 

 


 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now