Szerbiában jártam, ahol megtanultam kimondani a burekot

Bevallom nem ez az eredeti bejegyzésem, de az írása során rá kellett jönnöm, hogy nálam jobban senki nem csapong a különböző mondanivalók között. Ezért arra jutottam, hogy most kaptok egy kis élménybeszámolót Szerbiáról és Szegedről, a héten pedig egy extra izgalmas írást teszek publikussá, aminek köze van az utazáshoz, és hogy hogyan vonzottam be azt. Most viszont azt hiszem kronológiai sorrendben érdemes haladnom, mert különben ismét kitörölhetem ezt is. Úgyhogy az előzményekről később, most pedig jöhet egy kis kalandozás.

Szeged maga a Harvard

Reggel elindultam kis kerületemből a helyi vasútállomásra, ahonnan Kőbánya-Kispestre tartottam. Nagyon izgatott voltam, hiszen utazni mindenki szeret, azonban egy bevonzott utazásra indulni még ennél is jobb, mert amiről először csak ábrándozol, az hirtelen valóság lesz. Talán ilyen érzés lesz a hónap végén Rómába repülni, hiszen az életem manifesztálásainak csúcsa. Viszont most Budapesten vagyunk, én pedig mihelyst begördült a vonat, elfoglaltam a helyemet egy takaros kis kabinban. A vonatozás közben kiolvastam Rhonda Byrne A Titok, amely megváltoztatta az életem c. könyvét, és arra gondoltam, hogy ennél zseniálisabb írás nincs is, hiszen itt többszáz sztori van arról, hogyan vált be a Titok másoknak. Ez akkora hitet ad minden alkalommal, hogy képes vagyok azt érezni, hogy minden csak egy csettintésre van tőlem, és bármire képes vagyok.

Begördült a vonat és Ernával egymás nyakába ugorva üdvözöltük egymást. Kicsit beszélgettünk, majd elindultunk a kollégium irányába. Gyerekek nem akarok utalgatni, de azért, hogy a szegedi villamoson és buszon van Wifi, az nekem annyira szokatlan volt Budapest után, hogy először nem is hittem a kiírásnak:DD Oké, hogy nem működik mindenhol, de a szándék a fontos, nemde? Szóval felmentünk a koleszba és lepakoltuk a cuccaimat. Odaadtam Ernának a kis ajándékait és szerencsére nagyon örült nekik! Kis idő után elindultunk körbejárni Szegedet.

Tuti sokatok járt/élt/tanult Szegeden. Tehát tisztában vagytok vele, hogy kb minden második épület egyetemi rész, vagy valami köze van hozzá. Bementünk a könyvtárba, és így konkrétan nem hittem a szememnek. Olyan volt, mint egy pláza. Még nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy működő, tök király gépek voltak száz számra. Hahó Budapest, te mikor leszel ennyire modern édes? Mivel most nem olvasni jöttem, így a könyvtár után mentünk is tovább, és megnéztük a Dóm teret, meg még nagyon sok mindent de sajnos elfelejtettem:D A képek úgyis magukért beszélnek! Jártunk a Tisza parton ami számomra kísértetiesen hasonlított Szolnokra, ezért kicsit bele is szerettem ebbe a városba, mert egy darabkám Szolnokon maradt. (Ja és oda is megyek képzeljétek el, ezt is bevonzottam:D)

Szeged nekem azért tetszett nagyon, mert egységes a stílusa a városképnek. Pont az adja a szépségét, hogy érezni benne a történelmet, azt a hatalmas egyetemista kultuszt, amire persze rá is megy, és biztos vagyok benne, hogy elég fílinges lehet itt tanulónak lenni. Budapest ehhez képest kaotikusabb, de természetesen mindkettő másért fantasztikus.

Este a Süti nem sütiben kávéztunk, majd a cuccainkkal elindultunk a határbuszhoz, és miután kidobott az átkelőnél, jó hosszan a ködben, a sötétben, a fagyban a kocsik között húztuk magunk után a bőröndünket Ernával. Volt benne egy kis creepy horror film/ akciófilm érzésem, valamint már az, hogy más betűk vannak mindenhol, rátett a parára, de aki ott él az ezt már megszokta. Végül haza mentünk Ernáékhoz, beszélgettem a vétlenül kedves és gondoskodó családjával.

Szabadka egy kicsit török, egy kicsit kínai, de a miénk.

A magyarok körében nagy élmény a szabadkai piac. Annyian járnak ki, mint az oroszok, pedig Budapest Sárkány centere nagyjából hasonló elven működik. Én is bementem a ,,bazárba" és igazából pár apróságon kívül amit vettem, csak az maradt meg, hogy a hamisítás új szinteket lépett. Inkább sminkek terén tudok nyilatkozni, de ha eddig ismert a Naked 1-2-3 palettája, akkor itt tuti találsz még Naked 8-at is. Ez pont olyan mint anno mikor elterjedt lett az Mp3 és Mp4, akkor volt olyan sötét, aki behozta az Mp5-öt és Mp6-ot. Viszont ez inkább hülyeség, mint hasznos, a sminkek viszont mindig hasznosak. A piac egyébként jó hely volt, de az a sok ember és pici utcácskák pont eldöntötték a kérdést, hogy hamar lelépjünk-e vagy még andalogjunk kicsit. Irány a kocsi!

Szabadkán megnéztük még a városházát, egy színházat és a zsinagógát, betértünk egy nagy bevásárlóközpontba, illetve végre ettem burekot. Utóbbiról rengeteget hallottam, és annak ellenére, hogy mint sok más étel ez sem kifejezetten szerb, mégis nagy keletje van és természetesen ki kellett próbálnom. Nekem alapvetően nagyon ízlett, bár furcsa volt, hogy ennyire zsíros, de ez semmit nem vont le az értékéből. Itthon is lehet kapni elvileg úgyhogy már van össszehasonlítási alapom. Egyébként Szabadka kiköpött Nagyvárad, rengeteget voltam ott kiskoromban nyilván nagymutter miatt, és ijesztő volt a hasonlósága ennyi év után.

Palic és a nyaralóim

Palicon megnéztük a tavat, amiben elvileg régen fürdeni is lehetett, és Erna elmesélte, hogy anno női és férfi strandként volt elszeparálva, így mindig mikor találkozási pontokat beszélnek meg, akkor így mondják. Mennyire jó ez már?:D Olyan volt, mintha Brightonban lennék, a nap annyira szépen tükröződött a vízen és olyan kis chilles volt az egész, hogy az egészből ez tetszett a legjobban.

A part tele volt Viktoriánus stílusban épített villákkal. A többsége lakatlan egyébként, de ha sok pénzem lesz akkor ezen változtatunk, mert már mióta ácsingózom egy ilyen kecóért. Annyira nem ilyennek képzelnék el egy szerb épületet, mert javítsatok ki, de kicsit oroszos összhatást reméltem, ehelyett nem csak itt, de több helyen is megjellennek ezek az inkább angolokra jellemző házak. Lehet ezért tetszett annyira, mert meglepődtem. Kötelező mágnest haza vinnem, ezért be is szereztem kettőt.

Sangria és valami fura kicsi ital

Délután haza mentünk Ernáékhoz és ettem cevapot, ami kicsit a román miccsnek felel meg. Nekem nagyon ízlett mert tudtam milyen ízvilágra számítsak, de ha most találkoztam volna vele először, akkor is így vélekednék. Az esti program az volt, hogy találkozunk Erna barátaival, és picit iszogatunk a tiszteletemre, de egyébként szerencsére mindenki tiszteletére tettük. Ugyanis így együtt nem sűrűn találkoznak hiszen mind más világok, viszont most annyira jól éreztük magunkat együtt, hogy nem is tudom. Talán valami elkezdődött?:D Ittunk Sangriát, amit még mikor kis kezdő bulizó voltam akkor kóstoltam, de nem kifejezetten választanám magamtól. Volt valami pici üveges ital, ami talán a mi felesünknek felel meg, és ebből vettek vodkát és jäger félét. Bocsánat basszus nem értek hozzá, látjátok mennyire vagyok alkoholista:DDD

Szóval játszottunk Én még sosem-et, amit szerintem senkinek nem kell bemutatnom, de ennyi idősen nem olyan, mint 13 évesen mikor próbálod kitalálni ki hol tart a felnőttes dolgokban, hanem inkább rámentünk lelki dolgokra a vége felé. Én jobban szeretem ezt a részét, de lehet azért mert már mindenki pszichológusának ismernek egyre többen:DD Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, kurva jó este volt. (bocsánat)

Az egészben az volt a legjobb, hogy új emberekkel voltam, és nem az volt a lényeg, hogy helyről helyre járjunk és összeigyunk mindent és minden romkocsmában találkozzunk egy ismerőssel. Öten voltunk pár üveg piára egy nappaliban, és ez adta meg a hangulatát. Pls, vissza, vissza!

Bye Szeged, bye Erna

Vasárnap reggel elindultunk Szeged felé, és nem volt más hátra mint előlre, elindultam vonattal Budapestre.

Bevallom szar itthon, de nem azért mert nem szeretem itthon lenni, hanem mert pár napig mobilnet és kötöttségek nélkül élvezhettem a saját életem, és nem kellett a munkára gondolnom. Bárcsak többször lehetne ilyenben részem, és ha rajtam múlik így is lesz, mert egyre jobban látom mennyivel jobb így élni.

Fantasztikus volt a hétvége, életemben nem hittem volna, hogy Szerbiában kötök ki, azt sem, hogy két találkozás után ilyen jól kijövök valakivel, és hogy egy tök más társaságban introvertáltként jól érzem magam. Nem tudom mi van velem, de egyre könnyebben ugrom bele ezekbe a kalandokba, és egyre kevésbé hiányzik a régi életem. Most minden annyira jól jön ki. Köszönöm Erna ezt a csoda hétvégét, a családodnak ezt a sok gondoskodást, és a barátaidnak a történeteiket és a nyitottságukat.

Olyan furcsa, hogy azok a dolgok amik egykor csak kósza ábrándok voltak, most valósággá válnak, és napról napra, hétről hétre és hónapról hónapra olyan dolgok történnek velem, amelyekről álmodni sem mertem azelőtt. Minden azért van mert nem féltem búcsút inteni egy egészségtelen és korlátolt szemléletnek, ami csak sajnáltatásnak jó, de a boldogság elérésére alkalmatlan.

Komolyan mondom, ne féljetek lépni, mert minden kint kezdődik:D♥

Szép napot!♥

Képek: saját Erna blogja: Neverhood's diary További képek: @Tinksiiful