Ti is azt gondoljátok, hogy ez a hét két szempillantás alatt elrepült? Mikor eszembe jutott a blogom, akkor rémülten konstatáltam, hogy igencsak ideje lenne írnom. Ma egy olyan témát hoztam nektek, amiről reméltem, hogy egyszer írhatok, ha majd túl leszek már rajta. Most azt érzem, hogy kezdek nagyon jó úton haladni. Főleg azok számára lehet érdekes ez a bejegyzés, akik maguk is alkotnak szabadidejükben, vagy éppen a saját munkájukként. Én 2014-ben kezdtem hobbi szinten illusztrálni, akkor még csak azért, mert nagyon szerettem ruhákat rajzolni. Emlékszem, hogy a képzés után mindig haza mentem, és újabb és újabb feladatokat adtam magamnak. Ha valami nem ment, akkor addig csináltam, amíg már biztosan nem tudok egy adott feladatot ábrázolni. Én ezt az egészet nem az iskolában tanultam meg, bár kaptam instrukciókat, én magam jöttem rá mindenre. Az eszközeimet is én magam kísérleteztem ki úgy, hogy felhalmoztam mindent ami a pénztárcámba belefért. Így jutottam el szépen lassan a jelenlegi szintemre.
Girl bossnak lenni ilyen fiatalon
Szerencsére a családom sosem erőltette, hogy dolgozzak. Nálam a diákmunka kimaradt az életemből, és nem azért mert nem akartam volna menni, csak nem voltam rákényszerülve. Tanultam ameddig csak lehetett, és mikor már azt éreztem, hogy dolgozni szeretnék, akkor rosszabbnál rosszabb állások és állásinterjúk után a saját lábamra álltam. Az illusztráció mellett még a mai napig is van civil állásom, habár azt ki szeretném hangsúlyozni, hogy alkalmi munkák, mert pont ennyi fér az időmbe. Már nagyon régóta tudom, hogy az alkotással szeretném megkeresni a kenyerem, és ez sokszor hatalmas elvárásokkal jár magam felé. Ilyenkor én osztom be az időm, én mondom meg magamnak, hogy mit csináljak, és én adom a feladatokat. A jogi hercehurcákon kívül még rengeteg feladata van egy szabadúszónak. Erről korábban már meséltem. Pont ez a sok minden volt az, amitől besokalltam, és nyár végén hetekig nem tudtam papírra nézni. Úgy éreztem, hogy túl sokat akartam egyszerre, túl nagy fejlődést akartam a következő napra, és nem bírtam tartani az ütemet.
Inspiráció nélkül nem is lehet
Azt tudnotok kell, hogy mivel szabadúszó vagyok, így 100%-ban rá vagyok utalva idegen emberekre. Régebben próbálkoztam megbízásokra illusztrálni, ahol a megrendelő mondta meg, hogy mit szeretne látni, és mikor én is beleadtam a személyiségem, akkor nem egyszer lettem elutasítva és volt a rajzom visszadobva. Hamar rájöttem, hogy ezt én nem tudom és nem is akarom csinálni:D Elkezdtem arra törekedni, hogy a rajzaim megállják a helyüket, így ne kelljen mások elvárásai szerint dolgoznom. Akár ez, vagy az előbb említett mód az, ahogy dolgozom, mindig másoktól fogok függeni, hiszen ők veszik meg a termékeimet. Mivel az online bolt nem egy egyik napról a másikra sikerül dolog, főleg ha angol is a felület, nyilván voltak időszakok, amikor a kutya sem nézett felém. Én pedig a lehető legrosszabb dolgot tettem, kicsit elvonultam. Ezt egyáltalán nem bántam, mert elkezdtem utazgatni és élményeket gyűjteni, de közben állt a projekt, és nem volt semmi. Amikor rajzoltam, akkor is csak a kényszer miatt, hogy legyen valami. Abszolút semmi inspirációm nem volt.
Dícséretek és sikerek
Annak ellenére, hogy hetekig semmit nem csináltam, elküldtem pár rajzom olyan embereknek, akik tudom, hogy értékelik. Így kapta meg a csomagom Followanna, Viszkok Fruzsi, Hédinke és Emma Mumford is, akinek személyesen adhattam át. Rajtuk kívül számomra kedves és szeretett személyek is meg lettek ajándékozva, és mindenki oda meg vissza volt tőlük. Én mégsem élveztem az egészet, mert olyan monotonnak éreztem a munkám. Felkelek, rajzolok, lefotózom, a boltot szerkesztem, instázom és alszom. Tudom, hogy erre mindenki fejbe dobna egy párnával, hiszen bárcsak mindenkinek ez lenne a feladata, de nálam különösen nagy fejtörést okozott az online felületek kezelése, hogy minden angol szakszavakkal van tele, és én azt sem tudom mit is csinálok. Szóval nem csináltam semmit.
Visszatérés a hobbimhoz
Számomra az volt a legrosszabb, hogy bár csomó dolgot csináltam anélkül, hogy azt bárkinek is bejelentettem volna, csomóan azt hitték, hogy bukó a dolog és ennyi ideig tartott a nagy biznisz. Nos nem, én ez alatt az idő alatt tanultam, fejlődtem, minden nap egy lépést tettem az álmom felé. Csak azért mert nem hírdettem orrba-szájba magam, én dolgoztam a projektjeimen:D Ez egy nagy tanulság arra, hogy ne csak a kirakatnak higgyünk. A felszín alatt millió dolog folyik még. Kicsit átkattintottam ezt a munka dolgot, mert a pénz miatt teljesen besokalltam. Ettől vártam a jelentős bevételemet és nem bíztam saját magamban. Mindig aggódtam, hogy mi van ha nem sikerül és akkor el kell mennem egy olyan munkahelyre, ahol állandóan rosszul érzem magam. Ezt viszont nem szabad csinálni, pont ezen bukott a lelkibékém.
Elengedtem ezt a szorongást és a vonzás törvényének segítségével elkezdtem lazábban venni a dolgot. Most ha már pénzre van szükségem, akkor csak a vonzás törvényére bízom magam, és az Univerzum majd úgyis oda sodor, ahol a legjobb nekem. Így mindig volt bevételem, ha kellett, ezért nem voltam az online boltra szorulva. Most viszont érzem magamban az energiát és tudom, hogy eljött az ideje annak, hogy szintet lépjek. Elkezdtem nagyon komolyan fejlődni, olyan dolgokat belevinni az illusztrálásba, amiket még eddig nem, és azt látom magamon, hogy napról napra egyre lelkesebben kezdek neki. A trükköm az, hogy a reggeli meditációm során elképzelem mit szeretnék látni a papíromon, mi tudna jól kinézni. A hiba mindig az volt, hogy a neten kezdtem kutatni, ami persze elvitt más oldalakra, és egy tapottat sem haladtam órákig. Most belső képzelőerőmre bíztam magam, és úgy okoskodtam ki a figuráimat.
Nem görcsölök, nem akarok senkinek megfelelni, egyedül azt veszem komolyan, hogy ha ránézek az insta profilomra, akkor ne érezzem azt, hogy a rajzaim egyike is gyenge. Kezdem úgy látni, hogy jó úton haladok, mert bár rengetegen foglalkoznak illusztrálással itthon, belőlem csak egy van, iszonyat jól csinálom amit csinálok, és rengeteg szuper termékkel állok elő. Megtanultam értékelni a saját munkámat, nem hasonlítgatom magam senkihez, hiszen teljesen felesleges. Csak az a lényeg, hogy büszke legyek magamra, és ezáltal mások is rám.
Úgyhogy köszönöm, ezen a téren jól érzem magam, és alig várom a holnapot, hogy akkor is fantasztikusan szerepeljek! Ha egy tanácsom lehetne nektek, akkor az az lenne, hogy bízzatok minden olyan dolgot a sorsra, ami szorongásra késztet titeket, hiszen minden úgy alakul majd, ahogyan a legjobb nektek. Mikor utazásra vágytam akkor utaztam, mikor pihenésre vágytam akkor pihentem, mikor elismerésre vágytam, akkor megkaptam, most pedig fejlődni akarok, és azt érzem, hogy fejlődöm. Minden a lehető legnagyobb rendben alakul!:D
Szép estét♥
