Hihetetlen, hogy még csak harmadik napja van hivatalosan ősz, és annyira borongós, esős, igazi ŐSZIES idő van, hogy nem is hiszek a szememnek:D Mondtam már mennyire imádom ezt? Na, most picit mégis visszakanyarodok a nyárra, hiszen talán úgy a legjobb, ha pontot teszek az elmúlt hónapok végére, és leírom mik történtek velem. Őszintén mondom, megdöbbentően jó nyaram volt, pedig világ életemben a túlélés időszakának éreztem ezt. Mindig annyira rohadás meleg volt, annyira nem történt velem semmi, és annyira utáltam emiatt mindent, hogy már alig vártam a szeptembert. Most nem reménykedve várom, hogy vajon történik-e végre valami, hanem frankón kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen nyár után mi jöhet? Azért már most van pár dátum ami borzasztóan izgatottá tesz, de mégis annyira sok mindent terveztem el, hogy erről a következő bejegyzésemben mesélek bővebben!
Merre jártam?
Merre nem? Valójában minden héten voltam valahol, és ha nem, akkor is minden apró megmozdulásomat hatalmas kalandként éltem meg. Ez nem hiába volt, hiszen titokban bennem volt egy enyhe nyomás. Szerintem mindenkinek van egy képe a tökéletes társról, és én azt az instrukciót kaptam, hogy ahhoz, hogy bevonzzam a tökéletest, nekem is olyanná kell válnom, aki erre érdemes. Tehát ha olyan embert szeretnék, aki szeret utazni, akkor nekem is mozgásban kell lennem, különben hogyan várhatnék el mást? Először tényleg csak egy ilyen játékként indult, amolyan tégy úgy mintha szinten, a végére pedig valóban vágytam az új utakra. Mellé persze a szakítás miatti dac is párosult, de azt hamar leépítettem:DD
Szóóóval merre jártam? A galériába beletettem egy appban szerkesztett listát, ami megmutatja hol, kikkel, mikor voltam.
Kikkel ismerkedtem?
Én eddig abban a hitben éltem, hogy nagyon nehezen barátkozom idegenekkel. Majd igazából rájöttem, hogy ez egy téves hitrendszer, amit mások és legfőképpen én magamnak generáltam. Hiszen miért lennék nehezebben kezelhető, mint mások? Sőt szerintem viszonylag könnyen elviselhető vagyok. Úgyhogy nem volt más hátra mint előre.
Lilla, Erna, Chrissy, Gyöngyi, Ági, Andi, Flóra, Ani, Brigi és még pár ideiglenes ember, akik csak be, meg kisétáltak az életemből. Velük idén nyáron lett szorosabb a kapcsolatom, vagy idén nyáron indult be. Még májusban nagyon meg voltam ijedve, mert pár embertől búcsút intettem, és nem tudtam mi lesz velem ezek nélkül az ismeretségek nélkül. Nem tudom hogyan alakult így, de csak pozitív és életigenlő embert sodort utamba a sors, akikkel így vagy úgy, de remekül segítettük egymást.♥
Miket tanultam?
Ez a rész hosszabb lesz, mert minden tapasztalatom alfája és omegája én vagyok. Komolyan nem reménykedtem semmi jóba májusban, sőt azt sem tudtam, hogy vajon képes leszek-e elfogadni a dolgokat, vagy megrekedek egy kevésbé ideális állapotban. Megannyi könyv és videó után itt ülök, és az életem egy tündérmese. Nem azért, mert megmondták volna a tutit az okosok, és nem azért, mert átmosták az agyam a sprituális tanítók, hanem mert rájöttem egy fontos dologra. Az életemet csak én irányíthatom, és azokkal az emberekkel már nem szabad kapcsolatban lennem, akik nem értenek egyet a tetteimmel, hiszen az azt jelenti, hogy nincs már mit tanítanunk egymásnak. Ugyan ez van az ítélkezéssel, túl nagy luxus lenne úgy csinálni a dolgaimat, ahogyan másoknak tetszik csak azért, hogy megmaradjon a jó viszony. Ezt így senkinek nem ajánlanám, ennek ellenére rengetegen élünk így. Mások mondják meg kik vagyunk, mások mondják meg mik vagyunk, és mások mondják meg mi a normális és nem normális. Ennek vége van:D Mások nem mi vagyunk. Csak azt kapjuk, amilyenek vagyunk, és csak az fog történni, amilyennek érezzük magunkat. Mindennel így van ez. Megtanultam használni az erőmet, rájöttem mennyire értékes ember vagyok, és ami a legfontosabb, senki nem szórakozhat velem, hiszen nem félek már búcsút inteni senkitől.
Végezetül...
Azt hiszem tartozom egy vallomással. Annak ellenére, hogy erősnek érzem magam, nagyon sok gyenge pillanatom volt. De boldognak lenni nem lehetetlen és nem kiváltság. Nem kell hozzá végtelen pénz és jó párkapcsolat, nem kell hozzá más csak én. Mielőtt boldog párkapcsolatot szeretnék, egyedül kell boldognak lennem. Mielőtt gazdag akarok lenni, pénz nélkül is jól kell éreznem magam. Mielőtt bomba alakot szeretnék, így is teljesnek kell éreznem magam. Mielőtt végig akarom utazni a világot, itthon kell túristának lennem. Mielőtt azt akarom, hogy mások változzanak és pozitívak legyenek, nekem kell változnom és nekem kell pozitívnak lennem. Csak akkor történik valami, ha már akkor úgy érezzük magunkat, ahogyan akkor éreznénk, ha már az áhítatunk tárgya a kezünkben lenne. Ez nagyon szar tudom, idegesít is sokszor, de ez van:D Ennyi kell a boldogsághoz, egy kis placebo minden téren. És mennyivel jobb, mint még mindig keseregve ülni a problémák kupacán, és másokat hibáztatva szétesve botorkálni a sötétben.
Szóval ez volt a 2017-es nyaram. Más lettem, más lett az életem, és más lett a felfogásom is.
Na, én nagyon izgatott vagyok az ősszel kapcsolatban, remélem nektek is szuper nyaratok volt, és ezt tovább tudjátok vinni a következő évszakba is! Köszönöm a sok bíztatást, a megható üzeneteket, és a pozitív visszajelzéseket. Azért mindig jó érzés látni, hogy többen kedveltek, mint nem, és igazán ez a fontos:D
Szép estét♥ (U.i. A volt barátommal nagyon szuper a kapcsolatom, de többet nem árulhatok el!;)
