Ti is éreztétek már azt, hogy fáradtabban értek haza egy nyaralásról, mint ahogyan elindultatok? Én egyértelműen hulla vagyok, pedig nem a hegyekben barangoltam és nem a kék bálnával viaskodtam. Mégis azt hiszem bőven kimaxoltam ezt az öt napot úgy, hogy még bakancslistás dolgokat is sikerült kipipálnom.
Egy családi, vagy minden fajta nyaralás kompromisszumokkal, idegeskedésekkel, sértődésekkel és "sohatöbbet"-ekkel jár, én most ezeket talán el is felejteném, koncentráljunk a jó dolgokra, és arra, hogy miért is volt maradandó élmény majdnem egy hetet Széplakon tölteni, ami már szinte egybeforr a családunk nevével.
Csokibarnára égtem
Nálam nem tudom van-e nagyobb anti-nyár ember, de az egyértelmű, hogy nem vagyok egy napozgatós, bulizós, vízben rohadós ember, mindezek ellenére kettőt teljesen kipipálhatok. Valamiért nem esett most nehezemre alapozó nélkül igénytelen hajjal fetrengeni a parton, és titkos vágyam volt egy kis színt csalni a hófehér bőrömre, sikeresen teljesítettem a küldetést. Fáj, de sikerült. Másrészt a víz bár hideg volt, rengeteg időt töltöttem benne, és nagyon jó volt hosszú métereket (talán egy kilómértert is) sétálni a Balaton közepe felé úgy, hogy még bőven mell alá ért a víz. Volt benne valami meditatív és nyugtató. Azzal sem volt baj, ha társaságom volt, de sokszor jól esett egyedül mászkálni. Összességében ez a strandolósdi nagyon tetszett most, egyáltalán nem voltam grumpy cat.
Bringa a balaton körül
Húgomék kölcsönöztek bringát egyik nap, és mikor haza értek elmentem én is egy kis túrára többed magammal. Siófok volt a cél, mert még sosem voltam a víztoronyban, és mindig ki akartam próbálni. Hatalmas pozitívum, hogy már nem félek a magas helyeken. Nem mondom, hogy nem remeg meg a térdem, de nem kezdek pánikolva a falhoz húzódni. Azt hiszem maga a kilátás kárpótol mindenért! Mondjuk kárpótolt ez esetben is, és maga ez a bringás életérzés is elképesztően bejött, így szerintem jövőre benevezek egy "balaton körbe tekerésre".
Olvasás a parton
Oh istenem mennyire ki akartam próbálni. Nagyon régen olvastam ennyire sokat, mint most, és ennek csupán annyi volt az oka, hogy nem találtam olyan könyvet, ami lekötne. A választásom Meik Wiking Hygge c. könyvére esett, amiről két bejegyzéssel ezelőtt írtam, és hatalmas reményeket fűztem hozzá. Annyira bejött, hogy az egyik kedvenc könyvemmé fogadtam, és szerintem télen megint előveszem, hiszen a hangulata abszolút megköveteli. Az volt a legszebb az egészben, hogy teljesen szabadnak éreztem magam, nem kellett alkalmazkodnom, nem kellett azon gondolkodnom, hogy egyedül nem ciki-e, csak a parton voltam én, és a könyv. (És egy srác is volt ott, de csak távolról kémleltem mit olvas.)
Csillaglesés a parton
Szombaton csatlakozott hozzám Dóri is, ezzel picit megmentve a hétvégémet, mert jó volt, hogy nekem is volt valakim. Szuper napunk volt, és ezt egy csillaglessel akartam megkoronázni. Leterítettünk egy pokrócot és több, mint egy órán át beszélgettünk, lestük az eget és... hallgattuk a bulizó gólyákat a szomszédos hotelből. A zavaró sikítozás mellett (amit amúgy egy srác produkált) élvezhettük a közeli tüzijátékot Zamárdiból a Strand fesztivál apropóján, illetve láttuk a göncöl szekeret, a szemben gyönyörűen pompázó fényeket. Nagyon nagyon imádtam azt az estét, és remélem hamarosan mindezt megmutathatom annak a bizonyos fiúnak is. (Aki még (!) úton van)
Kilátás Boglárnál
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretek picit mindent csinálni egy nyaraláson. Kis városnézés, kis strand, kis túra, kis döglés. Éppen ezért mondtam anyukámnak, hogy el kéne menni valamerre, hogy azért fel is fedezzünk egy új várost. Tudomásom szerint Balatonbogláron még nem jártam, így egyértelmű volt, hogy ki kell pipálni, és a kikötő kilátó kombó remek programnak bizonyult. Az a táj gyerekek... Nem is tudom leírni és talán nem is lehet. Imádtam azt a napot, hihetetlen szép volt!
Egyébként képzeljétek el, a vonatról néztük Balatonlellén, hogy merre voltunk nyaralni kis koromban, és emlékeztünk mindketten a házra, így visszafelé ugyan, de megtaláltuk. Szerintem lassan 20 éves ez a történet, mennyire durva már?
Siófok és a naplemente
A legjobbat a végére hagytam, mert gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Siófok a balaton déli partjának legizgalmasabb része. Mi nem bulizni mentünk el, hiszen szerintem az évek során sokat romlott az éjszakai élet és... najó valljuk be, antiszoc vagyok:D Nem is ez a lényeg, végigsétáltunk a kikötő mellett, megnéztük a Plázst, láttuk az újonnan kiépített részeket, illetve megnéztük az óriáskereket. Ööö, mikor lett Siófok Acapulco? Esküszöm olyan érzésem volt, mintha valami tengerparti városban sétálnék és a víz annyira bámulatosan tükrözte a kivilágított luxus hotelek fényeit, mintha valami festmény lenne. És az a naplemente... Van egy listám hova viszem el majd a társam, és ez abszolút első helyeken van. Ezek olyan pillanatok, amelyeket jó átélni egyedül (ez esetben Dórival♥) de mégjobb azzal, akit a világon a legjobban szeretsz, mert ezzel értéket adsz! Az időd, az érzéseid, és maga a pillanat az, ami többet mond minden szónál. ( Micsoda szavak!)
Ezeken kívül rengeteg nagyon emlékezetes élményben vettem részt és jól éreztem magam, arról nem is beszélve, hogy ezt a nyaralást abszolút úgy sikerült megélnem, ahogyan terveztem. Megvolt a nyár vége hangulata, de a Hygge könyv kedvet hozott az őszhöz, ami hasonló utazásokkal kecsegtet, legalábbis teszek róla. A képek remélem magáért beszélnek, nekem néhol elfogytak a szavaim, annyira gyönyörű volt a látvány!
Nagyon érdekes és fontos bejegyzések jönnek, rengeteg ötletem van, és persze sok város, amit meglátogatok hamarosan. Az ősz egyértelmű főszereplője Róma, de Szeged is vár rám (én is rá) és remélem Budapesten belül is eljutok rengeteg helyre.
Én hulla vagyok, de nagyon jó érzésekkel gondolok vissza erre az utazásra, a nyárra, és eleve az egész mostani életemre, mert szavakat sem találok mennyire szép és csodás napjaim vannak.
Szép estét!♥
