Emlékszem mikor még csak érlelődött bennem a blogolás ötlete, de igazából irány sem volt merre mehetne, fogalmazni pedig elég rosszul tudok. Valójában csak szerettem volna egy helyet, ahol hallathatom a hangom, és ahol az emberek engem olvasva rájöhetnek, mennyi közös is van bennünk. Eredetileg abszolút a divat köré épült volna az egész, ezért is lett The Dressmaker a neve, ám annyi minden történt velem, hogy már nem éreztem magaménak az egészet. Engem is jobban érdekelt az illusztrálás, ami mára már hivatásommá vált, önmagam megismerése és fejlesztése pedig mindennapos feladatom. Több, mint egy éves ez a platform, és így kimondva nem tűnik soknak, viszont velem rengeteg dolog történt, és már most látom mennyi minden fog még, éppen ezért el kellett gondolkodnom, hogy merre szeretnék tartani.
Teljesen elválasztom az illusztrátor és személyiségboncolgatós énemet, hiszen nap közben az egyik, nap végén pedig a másik terület élvez nagyobb szerepet. Magáról munkával kapcsolatos terveimről itt nem térnék ki, arra elkezdtem vezetni egy másik blogot. Viszont érdekes kérdés az, hogy ezzel a bloggal mik a teendőim? Egy nagyon érdekes és mozgalmas útra léptem amint elkezdtem gyakorolni az agykontrollt, illetve a vonzás törvénye szerint élem az életem. Mindig reméltem, hogy 2017-ben végre együtt lehetek azzal, akire éveket vártam, de helyette egy szakítással zártuk az évközepét. Azt hittem mindennek vége és innen csak lejjebb, de pont fordítva történnek a dolgok. Amikor könyörögtem az égieknek, hogy hagy utazzak, különben megőrülök, akkor utaztam. Amikor pénzre lett volna szükségem, hogy beindítsam a boltom, akkor rengeteg munkám lett. Amikor új barátokra vágytam, akkor a leghihetetlenebb ismerőseim kezdtek el velem beszélgetni arról, mennyire inspiráló amit csinálok. Elképesztő mennyire megkaptam mindent. Ezért is hiszek a módszerekben, mert mondhatnátok, hogy ezek amúgy is megtörténtek volna, de a különbség a kedvemben van, mert most sokkal nagyobb gőzzel csinálok mindent és boldogabb vagyok.
Nem mindenkinek a gyomra veszi ezt be, tudom jól, hogy vannak olyan ismerőseim akik herótot kapnak a sok spirituális baromságomtól, de éppen ezért vagyok hálás nekik, mert szerencsére nem kell őket sem elviselnem. Nem kell velük mérgeznem az életem. Tudjátok mennyire jó érzés ez? Az, hogy nem érdekel a véleménye senkinek, és ha kígyót békát is mondanak rám, nem érdekel? A szeretteim véleménye viszont mindennél fontosabb, ha ők azt mondanák, hogy rosszabb irányba haladok, akkor visszavennék, de mindenki szerint rám sem lehet ismerni.
Ezt az utazást szeretném megörökíteni és segíteni azoknak, akik elveszettek, szenvednek, vagy csak egy kis remény hiányzik az életükből. Egy sokkal átláthatóbb és menőbb dizájnnal szeretnék elkezdeni egy új fejezetet, ami amolyan Ízek, imák, szerelmek "én" kiadása. Nagyon azon vagyok, hogy minél újabb dolgokat vezessek be, egyre jobban lépjek ki a komfortzónámból és megismerjek tőlem eddig távol álló dolgokat. Remélem nyitottak lesztek rá, mert tudom milyen fogadtatása van az olyan mozgalmaknak, ahol egy ember prédikál arról, hogy szép az élet és ami nem öl meg az megerősít.
Lényegében azt hiszem mindent leírtam, de a bejegyzések magukért beszélnek majd, és igyekszem még több infót, gyakorlatot és utazáshoz kedv csinálót készíteni. Sosem nézem a statisztikát, hogy hányan olvasnak, de mindig kapok visszajelzéseket és már önmagában ezért megéri. Mostmár célom nagyobb közönséget ide vonzani, ehhez pedig vannak terveim, amelyeket lassan kivitelezni is fogok.
Legközelebb egy nagyon érdekes bejegyzéssel jövök, és már előre látom mennyi minden fog történni.
Szép napot!♥
