Páty, Zsámbék és az elhagyatott kolostor története

Tudjátok mi a jó abban, ha abszolút yolozod a napokat? Oké, ez hülye kifejezés volt, és igencsak 2014-es, de minden viccet félretéve, ha egyszerűen elengeded magad és a sorsra bízod a történéseket, akkor biztosan olyan helyzetekbe keveredhetsz, amelyekre nem is számítottál. Éppen ez történt szombaton is, az egyik barátnőmet kérdeztem, hogy nem mennek-e valahova hétvégén, és említette, hogy Pátyon fognak kirándulni. Hú nagyon felcsillant a szemem, bár most minden létező fityingem elmegy a vállalkozásomra, de mégis éreztem, hogy el kell mennem. Nem sokat tököltem, mert szombaton valóban kirándultam többed magammal először Pátyon, majd Zsámbékon.

Páty, pinyó, és a kis francia cukrászda

Pátyon életemben nem jártam még, a neve is onnan rémlik, hogy az egyik volt osztálytársamnak az apukája régen ott lakott (lehet most is), ezen kívül egyáltalán nem mondott semmit. A Pince hegy volt a főbb program, és be kell vallanom nektek, mindig bántam volna, ha nem megyek el, mert annyira szép a hegyben kialakított pince sor, és persze maga az erdő, hogy full hobbit lak érzésem volt. Még az elején megismerkedtem egy cicával, akit Pinyónak kereszteltem el stílusosan a pincék után, és nem vagyok egy nagy catlady, de valamiért megszerettem. Egyszerűen jött ha hívtam, bújt a lábamhoz, és mikor nem látott, akkor sírt utánam. Emlékeztetett a volt barátom cicájára, aki szintén, akár csak Pinyóka, hiányzik. Mármint nem a volt barátom, hanem a cicája:P A hegyen barangolva persze lőttük a szebbnél szebb képeket, egyértelműen insta kirándulás volt, de még enélkül is jó érzés volt picit a természetben barangolni, hát még egy ilyen aranyos helyen.

A hegyről lerobogva beültünk egy nagyon aranyos francia kávézóba, és nem tudom eldönteni, hogy belül, vagy kívül volt-e szebb, azt hiszem ez döntetlen lesz. Ittunk egy frappuchinot (azt ittunk?) és én ettem creme brulet, ami isteni finom volt, bár a fogamnak nem tett jót az égetett cukor, és mint kiderült, az olcsó árak mellé elég szerény adakok dukáltak. Tudjátok mit? ,,Nyaraltam" ezért nem is érdekelt. Gyönyörű volt Páty, a C' est la vie, és Pinyó is.

Zsámbék és a kolostor

Zsámbék is csak egy ismerősöm miatt ismerős, ő lakik ott, és bár sosem voltam még ott sem, nem is nagyon éreztem a kényszert rá. Oh, mekkorát tévedtem. Zsámbékon található a Premontrei Kolostor, aminek nagyjából a fele áll, a másik fele szét van rombolva. Biztosan megvan ennek is a története, de maga a látvány annyira menő volt és olyan iszonyú szép volt az épület, hogy talán jobban is néz ki így csonkán. Nem is tudom mit mondjak még róla, szerintem a képek magukért beszélnek.

Visszautazva a Váci utcában ettünk még együtt, majd én mentem haza szerény hajlékomba. Viszonylag sok időt töltöttünk a két városban, ennek ellenére 2-3 látványosságot néztünk meg, így a bejegyzésem sem túl hosszú. Én egyébként istenien éreztem magam, biztosan örökké bántam volna, ha nem látom a kolostort, viszont Pinyó pici hiányérzetet okozott, és emiatt keserédes volt, mikor végleg haza ment a saját gazdijához.

Legközelebb szombaton Krisna-völgybe kirándulunk, és biztos vagyok benne, hogy onnan nagyon menő képeket fogok beilleszteni!:D Annyira várom, hogy nem igaz.