Hello from Budapest! - A város turista szemmel

Azt hiszem hétről hétre egyre világosabb mennyire minden fejben dől el. Mióta visszajöttem Bécsből egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, állandóan mehetnékem volt, még szerettem volna valamiben részt venni mielőtt elkezdődik a nagy munka. Apróbb eseményeken sikerült részt vennem, de tudtam, hogy az elkövetkezendő hetem még több izgalmat és kalandot rejteget magában, és valóban így is történt múlt héten.

Szerdán egy nagyon csacsogós és vidám pizzázást rögtönöztünk Dórival, csütörtökön pedig egy ijesztően sűrű, ugyanakkor szuper napot zárhattam Gyöngyivel. Az Angyali szigeten töltöttünk el egy kis időt, ám előtte bringával és hévvel leutaztunk Ráckevére, később mint kiderült, ez még a könnyebbik része volt. A szél annyira fújt, hogy a Dunán alig tudott evezni, így sajnos ki kellett menteni minket a csónakkal, bringákkal együtt. Persze nem volt ennyire drámai, de egy kicsit lepergett az életünk akkor ott:DD A nagy izgalmak után nagy evészetek és Tarot kártya jóslások következtek, és őszintén mondhatom, hogy istenien éreztem magam, a természet járást kimaxoltuk rendesen!

Majd jött a péntek reggel, amikor Erna, a Neverhood's Diary blog szerzője látogatott meg Budapesten, és egészen vasárnap reggelig maradt nálam. Ezzel a nappal kezdetét vette a nagy Budapest mustra, ami még számomra is tartogatott izgalmas helyeket, így picit olyan érzés fogott el, mintha tényleg nyaralnék. Az első napon alapoztunk egy kis Ikeázással, mert mi mással kezdhetném a túrát, mint kerületünk új és már nagyon várt ékkövével? Az ottani ebéd annyira jó volt (bár már kezdem unni), hogy a picit álmoskás hangulatunk azonnal feldobódott. Miután haza értünk picit chilleltünk meg sztorizgattunk, este pedig egy kis ital társaságában az Alagút-tetőn "buliztunk". Azért akartam mindenképpen felmenni oka, mert ez az egyik kedvenc helyem Budapesten, és tipikusan az a hely, amit csak akkor látsz, ha valaki megmutatja. Nappal biztosan többen vannak ott, hiszen látni lehet az oda vezető ösvényt, de sötétben sokkal kevesebben tartózkodnak ott. Az eső ellenére szuperül éreztük magunkat, és nagyon jó indítása volt ennek a 3 napnak.

Szombaton viszonylag későn sikerült felkelnünk, és elég sokáig beszélgettünk itthon, ám mihelyst összeszedtük magunkat és elfogyasztottuk az álatalam sütött zabos palacsintát, elindultunk a kerületünkben lévő Duna part irányába. Megmutattam Ernának merre bringázom reggelente, benéztünk a Tündérkertbe, kipróbáltuk a street workout pályát, amibe mindketten beleszerettünk. Rengeteg nevetés és bénázás után megállapodtunk abban, hogy ide rendszeresen le kell néznünk.

Első állomásunk a belvárosban a Fővám tér volt, ahol nyilván a híd fotózása kapta a fontosabb szerepet, de szerettem volna megmutatni az egyetemeket, úgyhogy a villamossal végigmentünk a Deákig, ahonnan kisebb sétával a Bazilikánál teremtünk. Felmentünk a kilátóba, és nekem eddig fogalmam sem volt, hogy ilyet lehet, viszont annyi képet láttam már onnan, hogy ki akartam próbálni. Számomra ez volt a legemlékezetesebb momentuma a hétvégének, hiszen Budapesten most tartották a Red Bull Air Race-t, amit sikerült fentről szemlélnünk, és valami elképesztően izgalmas kavalkádot alkottak a modern repülők, és az Assassin's Creed 2-be illő épületek egyvelege. Hatalmas élmény volt és baromi szép táj tárult a szemünk elé:D

Hát mi más következhetett, mint egy jó Caramell Frappuchino a Starbucksban, ami már hagyomány, hogy ha valami új helyre utazom, akkor mindenhol iszom egy kávét rohadt drágán. 2009 óta tart a hagyomány és még nem tervezek lemondani róla. Később a Parlament irányába sétálva érintettük a Felvonulási teret, illetve a környező látványosságokat. Természetesen nem kell bemutatnom az országházat, hiszen a legszebb épületek egyike, és ezen a héten főleg nagy felhajtás volt az ottani tereken, a verseny miatt rengetegen voltak. Mi pont az esemény végére értünk oda, és kis séta után megnéztük a rakparti cipős emlékművet. Erna kívánsága volt, hogy végre lássa, én pedig nem ellenkeztem:D

Séta séta és még több séta, hiszen átmentünk a Lánchídon, majd az Erzsébet híd irányába bandukoltunk. Célunk az volt, hogy felmenjünk a Szent Gellért szoborhoz, ahol én is csak nem olyan rég jártam először, és onnan remek képeket lehet készíteni a hídról. Sajnos már annyira fáradtak voltunk, hogy nem volt erőnk odáig felmenni, így az alatta lévő kisebb kilátóból fotóztunk. Megállapodtunk abban, hogy legközelebb még feljebb merészkedünk, de mára a programokat zárjuk egy picit, és otthon egy grillezéssel búcsúzunk a hétvégétől.

A szombati késő estik tartó grillezés és beszélgetés után vasárnap nagyon korán keltünk, mert felvettünk egy videót, amit csak később mutatok meg, de éppen elég annyi, hogy nagyon nagy előkészületet igényelt. Én nem sokat aludtam, éppen ezért egész nap fáradt voltam, de a forgatás is nagyon jó sikerült és már várom mi lesz belőle. Erna összepakolta a dolgait, és miután anyukám csomagolt neki szendvicseket, elindultunk vonattal a pályaudvarra. Szomorú, hogy ilyen hamar eltelt ez a pár nap, és máris búcsúznunk kellett, de megigértem, hogy nem sokára megyek Szegedre, ő pedig ha visszejön, akkor katasztrófa turizmus címen szervezek utat neki. Hátha addigra a Duna is kiárad.

Én tényleg úgy éreztem, mintha nyaralnék, hiába élek Budapesten, számomra is új helyeket fedeztünk fel, és tökéletesen kikapcsolódtam az utunk során. Több erőm van dolgozni a nagyobb projekteken, sokkal határozottabb vagyok a céljaimat illetően és hát nem elhanyagolható az sem, hogy egy kedves és kirobbanó egyéniséggel sikerült közölebb kerülnünk egymáshoz. Eszméletlen jól éreztem magam, imádtam Budapestet, nagyon jó volt Ernával, most pedig nagyon jó lesz dolgozni egy picit, és később ismét útra kelni!:)

Köszönöm az univerzumnak az új lehetőségeket, és hogy a lehető legjobb irányba terelget. ♥