Elkezdtem írni egy bejegyzést az álmaimról, de rájöttem, hogy a negatív hangvétele engem is negatívvá tesz, így inkább egy picit vidámabb bejegyzést hoztam nektek, és igyekszem kellően visszaadni, mennyire jó szervező is vagyok:D Nyáron sikerült pár izgalmas helyre eljutnom, viszont míg nem jön hozzám Erna, addig nem igazán tudtam volna utazgatni, úgyhogy a közelben kerestem izgalmas programokat. Persze mivel a kerületünk eléggé kiesik mindentől, így csak anyukámat tudom belevonni ezekbe a fura programokba, aki kénytelen velem tartani, és állni a sarat. Nem is szaporítom tovább a szót, lássuk milyen kalandokban volt részünk hétvégén.
Szombat - Cukrászda megnyitó, Botanikus kert, Operett
Szombat reggel bringázással indítottam, és sajnos nagyon nehezen vettem rá magam. Pár hét kihagyás után nekiindultam, és rossz időve, fél távval végeztem, ami az elején bosszantott, majd rá kellett jönnöm, hogy csak magamnak köszönhetem. Csalódottan ugyan, de új elhatározásokkal a fejemben felbaktattam anyukám munkahelyére, ahol egy kis varrás után összecuccoltunk és megnéztük a közelben nyíló új cukrászdát.
A Mangó cukrászda azért volt érdekes számomra, mert a Szafi free és Fitt termékekből készült sütemények és pékárúk elsőnek itt debütáltak. Nem vagyok nagy Szafi junkie, de tény, hogy a termékei iszonyatosan megkönnyítik az ember életét. Vele is találkoztunk, vettünk is egy-két dolgot, azonban nem bírtunk ellenállni a hagyományos sütiknek, be is toltunk belőle:DD Haza érve én azonnal aludtam egyet, mert a nyári hőmérséklet ingadozás miatt a fejem szinte szétrobban, és nem elég, hogy aludni nehéz, még az ébrenlét is az.
Később mikor magához tért Csipkerózsika, elindultunk anyával egy sördélutánnak hírdetett közeli programra. Nem hiszem, hogy megfelelően öltöztünk, ugyanis rajta papucs, rajtam meg ballerina cipellő volt, és amint kiértünk láttuk, hogy sok helyen halmozottan homokos volt az út. Elbukdácsoltunk a pénztárig, és a napijegy kiváltása után benéztünk a sörcsapolós részre. Hát, kb 2 másodpercet töltöttünk ott, és egymásra nézve megegyeztünk, hogy ez nem a mi bulink. (Komolyan mondom, tényleg nem illettünk oda:D) Csüggedten ugyan, de fejünkbe vettük, hogy körbenézünk a botanikus kertben hiszen még sosem voltunk. Bementünk az erdőbe, és anyukámat azonnal megtámadták a szunyogok. Én megúsztam egy-két csípéssel, de őt sorozatlövésekkel halmozták el. Hisztisen kirohantunk a helyről, hangsúlyozom papucsban, és tudtuk, hogy másnapra be kell szerezni egy szúnyogírtót.
Mi mást tehettünk volna, kimentünk a közeli térre, mert a Múzeumok éjszakája keretein belül énekes programok voltak a felállított színpadon. Nem fogok hazudni, nagyon kevesen voltak, és az egyik ismerősünk operett előadására sikerült kiérnünk. Ahhoz képest mennyire nem szeretem a műfajt, olyan buli kerekedett:DDD De ez köszönhető az énekes srácnak, aki musicaleket és retró számokat is tolt. El tudjátok képzelni ahogy táncolunk a nyugdíjas nénikkel, bácsikkal a 220 felettre?
Vasárnap - Szentjánosbogár les
Reggel leszakadt az ég, és majdhogynem jött a jégeső, csak éppen senki nem hozott egy jäger sört. (haha) Egész nap gondolkodtunk rajta, hogy meg lesz-e tartva a bogár les, de én annyira beleéltem már magam az egészbe, hogy ha nem is lett volna belőle semmi, én akkor is belógtam volna. Délután felhívtuk a bácsit, és a bogármester (ez a neve) azt mondta, hogy esőben a legszebb a rajzás. Ahha, na és miben menjünk? Én imádom a hidegebb időt, mert normálisan lehet öltözni, így már vettem is a nagykabátot, zárt cipőt. Megérkeztünk a helyszínre, ahol szembesülnünk kellett a nagy tömeggel, amire végképp nem számítottunk. Emiatt alakult ki az, hogy a bácsit alig hallottuk, mert a tömeg hamarabb körbevette, minthogy mi kettőt pislogtunk volna. Azon szakadtunk anyával, hogy a bácsi volt aznap este a legkelendőbb, mert csak úgy rohantak utána az emberek, mint egy sztár után. Egy mögöttünk bandukoló srác meg is jegyezte, hogy mindig csak a viccei végére érünk oda, és tényleg, mindig a favicc csattanóját hallottuk csak, és ezen a megállapításon fetrengtünk a nevetéstől.
A bogarak ilyenkor már mérsékelten rajzanak, gondolom megtalálták a randipartnerüket a legtöbben, vagy éppen már meg is történt a szaporodás, és csak azok maradtak nekünk akik elaludtak, vagy nem voltak a legkelendőbbek. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ezen a hatalmas randin mi a gyertyatartók voltunk. Lényegében szépek voltak, nem voltak sokan, de akiket láttunk azok tényleg szépek voltak, és volt egy különös feelingje az egésznek, ahogyan a sötétben lámpa nélkül lessük a természet lágy ölét. Így még sosem voltam túrázni, és bántam volna, ha nem veszek részt benne. Sajnos nem tudtam fényképezni, mert a telefon kamerája nem érzékelte ezt a pici fényt, valamint a mögöttem álló nő háborogva jegyezte meg a férjének, hogy ,, Ezt mondtam... Még jó, hogy le volt írva, hogy nem szabad fényképezni. Hihhhhhetetlen. " (és tényleg így elnyújtotta a h-t, hogy érzékeltesse felháborodását, de jelentem, LESZAROM;) )
Egy víg mennydörgés zavarta meg a randit, és a kétségbeesett asszonyok a bogármestert faggatták a legrövidebb haza vezető útvonalról. Pillanatok alatt kikeveredtünk a sűrűből, és zuhogó esőben mentünk a kocsi fele.
Azért anyukám nem panaszkodhat, színes és izgalmas programokat köszönhet nekem, szunyogcsípésekkel, papucsban rohanásokkal, faviccekkel, és bogár randival tarkítva. Nekem emlékezetes marad a tegnapi erdei túra!:D
