Extra fárasztó és zsúfolt napokat tudhatok magam mögött, és ezt szerencsére annak köszönhetem, hogy minden nap elutaztam valamerre. Valamilyen megmagyarázhatatlan gondolatom támadt akkor, amikor pár hete mélyponton voltam, és azonnal éreztem, hogy most valami nagyon újra vágyom. Azonnal buszt foglaltam Bécsbe, de ekkor még volt egy hónapom a kalandig, addig viszont rengeteg helyre jutottam el, így köztük felfedeztem Budapest csodáit.
Hihetetlen érzés volt a munkám miatt vidékre járni, hiszen eddig nem sok városban voltam az országunkon belül, most viszont kénytelen voltam új tájakat felfedezni. Ladánybene, Mezőnyárád, Visegrád, csupa olyan látványosságot tartogatott számomra, amilyeneket még sosem csodálhattam. A legemlékezetesebb az volt, amikor Visegrádra utazva a hegyekben kacskaringáztunk, és tátott szájjal figyeltem a hatalmas fákat, egyszerűen fénykép sem tudja visszaadni azt a meseszép látványt. Akkor ott azt éreztem, hogy erre vágytam, ez az, amit szerettem volna. Emlékezetes pillanata volt a hetemnek.
Budapesten élek már mióta az eszemet tudom, mégis képes vagyok úgy közlekedni, hogy ne vegyem észre a mindennapi csodákat. Múlt héten kétszer is túráztunk Budán, és igyekeztünk annyi látványosságot megnézni, amennyit csak lehetett. Egy projektem során kellett kirándulnunk, de éppen ezért volt különlegesen jó érzés ebben benne lenni, hiszen a művészetemnek végre lett egy nem rajzos része. Amellett, hogy bakancslistás volt a Gül baba utca, és végre kipipálhattam, eljutottam a Hármashatárhegyhez, ahol egész Budapest a szemem elé tárult. Leírni nem tudom milyen szép volt, és ez is olyan élmény marad számomra, amit sosem felejtek el.
A héten Bécsben látogattam meg az egyik barátnőmet, így természetesen non-stop városnézés következett. Bécs azért a szívem csücske, mert egy olyan korszakot idéz elő, ahol az épületek, a kultúra, és maga a történelem is egy mesés korát élte. Persze vannak részek, amelyek abszolút a modern építészetet részesítik előnyben, azonban a központ tele van szebbnél szebb palotákkal és udvarokkal. Sosem történt még ilyen, de most belekóstolhattam a bécsi éjszakai életbe, és sokkal jobban tetszett, mint a pesti. Ezek mellett a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a Kahlenbergről egész Bécs látható volt, pontosan úgy, ahogyan pár nappal előtte Budapest. Csak itt volt ,,felhőkarcoló" is.
Másnak ezek a dolgok mindennaposak lehetnek, de számomra abszolút csodálatos élmény volt ez a pár hét, és tudom, hogy ez még tényleg csak a kezdet. Biztos furán hangzik, de jó lett volna megosztanom ezt a sok szépséget valakivel, aki ugyan annyira értékeli ezeket, mint én, viszont megszerettem egyedül utazni, és ha nem alakulnak így a dolgok, akkor sosem akadt volna lehetőségem erre. Úgyhogy köszönöm a sorsnak, mindenkinek aki velem volt, illetve azoknak is, akik támogatnak látatlanban is:)♥
Amit tudok, az az, hogy Szeged, Milánó, Nagyvárad még tuti vár rám a nyáron, aztán ki tudja!:D
