Két ember létezik, aki azért utazik, mert imádja a szabadság érzését, és aki azért utazik, mert menekül saját maga elől. Szót ejtek a másodikról, aztán az elsőt is kifejtem. Mindenkinek van egy ismerőse, aki picit realistább az átlagosnál, és még ott is észreveszi a hibákat, ahol szimplán nincs. Nem törvényszerű, de előfordul, hogy önértékelési gondokkal küzdenek, amint picit magukkal töltenek el huzamosabb időt, rájönnek mennyi hiba van bennük, a világban, és főleg a másikban. Ettől képesek besokallni, és elkezdenek más helyekre utazni, más embereket megismerni, más életet élni. Valójában az a helyzet, hogy sosem tudják megtalálni a harmóniát, hiszen nem a világgal van a probléma ezekben az esetekben, hanem inkább azzal, hogy magukban nem lelnek békére. Tehát ha valaki nincs jóban önmagával, nem tudja mi a célja, nem tudja kivel létesítsen kapcsolatot, nem tudja hogyan éljen harmóniában, az nehogy utazáson gondolkodjon, mert két napig biztosan jó lesz, de utána ismét rájön, hogy a probléma jött vele egy másik országba, városba. Mi a teendő? Belső munka magunkkal, ennek a módszereit mindenkinek egyénileg kell megtalálnia.
Mi a helyzet azokkal, akik a szabadság érzése miatt utaznak? Ők joggal tudják jól érezni magukat, hiszen olyan harmóniában vannak az életükkel, ami miatt nem számít, hogy Tiszakécskén vagy Miamiban vannak, itt is- ott is szuper időt töltenek el. Tudjátok milyen érzés az, amikor lementek a közeli Duna partra, és úgy érzitek, hogy egy teljesen más világba csöppentetek, ahol csend van, béke van, te vagy és a természet, és bár újabb kihívásokkal kell szembe nézned hétfőtől, vagy holnaptól, bízol magadban, és a csodáidban. Ezt az érzést az először említett utazók soha nem fogják megtapasztalni. Szóval a másodikra érdemes törekedni, éppen ezért a héten picit kirándulgattam erre-arra. A szerdai bejegyzésem oka miatt nem igazán tudtam a munkára koncentrálni, de nagyobb részben talán azért sem, mert már átmentem gépbe, mintsem alkotóba. Úgyhogy hagytam csendesedni a gondolataimat, és meglátogattam a számomra mindig idegennek vélt természetet. Olyan jól sikerült ez a hetem, és olyan szuper dolgokat adott az Univerzum/Isten/fenti tündérkeresztanya nekem, hogy megtapasztalhattam a vonzás törvényének egy nagyon fontos részét. Erről később írok, most a helyek ahol jártam.
Rákos parti patak Eszterrel
Aranyos volt Eszti, mert mikor látta, hogy nem vagyok jó passzban hét elején, akkor azonnal mondta, hogy menjünk el kirándulni. Vittünk egy lila lepedőt, Uno-t, narancslevet, és jól kibeszéltük magunkból a dolgokat. Nekem azért is tetszett a patak part, mert hasonlít egy kicsit az itteni patak partra, csak ott végig van bringa út, ahol lehet futni és sétálni. Ha ott laknék, én biztosan minden nap mennék, olyan csend van ott. Azért ahhoz a Mocsaras "valamihez" is elmennék egyszer, csak Esztivel elcsacsogtuk az időt:D
Molnár sziget/Tündérkert Brigivel, Gyöngyivel, magammal
A héten háromszor bringáztam a szigeten, először Brigivel, aztán Gyöngyivel, ma pedig egyedül. Mind a három más volt. Brigivel keveset beszéltem személyesen, de instán egyre többet láttam milyen irányban halad a dolgaival, ami azért szimpatikus nekem, mert nagyjából egy erős elhatározás után, töretlenül menetel előre. Ő is olyan, hogy követi az álmait, tesz értük, küzd az elismerésért. Nagyon jól elbeszélgettünk és remélhetőleg máskor is túrázunk egyet!
Következő napon Gyöngyivel bringáztam, akivel osztálytársak voltunk általánosban, de más gimikben folytattuk az utunkat, így picit elsodródtunk egymástól. Valamiért a komment szekciót nem mutatja a blogom, de szerkesztésnél látom kik írnak nekem, és köztük volt ő is. Annyira jól esett a hozzászólása, hogy tudtam, hogy találkoznunk kell! Így is lett, egy szuper délutánt töltöttünk el a szigeten, és persze vele is megbeszéltük, hogy kijövünk ide is, meg a telkükre is:D
Vasárnap reggel hatkor szerettem volna kelni, mert a nagyobb kihívást ott éreztem, amikor nem másokkal, hanem egyedül kell elmennem tekerni. Valamiért annyi erőt kaptam az egyik agykontrollos hanganyagból, hogy sikerült időben kelnem, egy fél órás meditáció, és reggeli után el is indultam a partra. Letöltöttem Reggeli show podcastokat, és nevetve bringáztam el először a Gubacsi hídig, majd onnan le az M0-ig Dunaharaszti széléig. Nagyon jól éreztem magam, és hamar elrepült az a két óra, mellesleg nem is tudtam, hogy a lenti út elvisz egészen a pályáig. Végig az volt bennem, hogy túl messze van, lehet inkább vissza kéne fordulnom, de mégsem álltam meg, és közel 20 km-t kerékpároztam. Ez azért jó, mert ez előtt szerintem életemben nem tettem meg ennyit össszesen:DD Ma ennyivel is többet tettem magamért:)
Egy órás meeting Mariettával
Szombaton éppen, hogy haza értem, és már indultam is a szomszédos kerületbe Mariettával találkozni egy órára, de sokszor ez az egy óra is pont annyira minőségi, mint egy egész nap egy olyan helyen, amivel elvagy úgy ahogy. Naná, hogy vele is beszéltünk utazásról, úgyhogy ha minden bejön ahogyan elterveztük, akkor talán nem is lesz szabad percem sem:DD Olyan jó lenne egy messzebbi látványosságot megnézni, szóval már csak egy remek utazási célpont kellene.
Hogy a sort egy még nagyobb dologgal zárjam, júniusban Lillához megyek Bécsbe pár napra, és már most annyira izgatott vagyok, hogy el sem hiszem.
Ja igen, univerzum/Isten/#tündérkeresztanya. Megmutatta az a valaki, aki fent van és mindennek az irányítója, hogy ha valaki fejlődik, jobb és jobb verzója lesz önmagának, akkor talán az emberek kiléphetnek az életéből, de pont olyan személyeket vonz majd magához, amilyen ő maga. Ezért kell törekedni a belső békére, mert ha ez, és a belénk vetett bizalmunk megvan, akkor nincs mitől félni, nem kell szorongani, a jobb dolgok úton lesznek, és a legmegfelelőbb időpontban jönnek el hozzánk:) Köszönöm, hogy most vettem észre Gyöngyi kommentjét, köszönöm, hogy rátaláltam a LOA videókra, köszönöm, hogy végre én is fontos lehetek valakinek, köszönöm, hogy megteremthetem az ideális életemet.
Szép napot nektek!♥
