Egy spontán ötlettől vezérelve egy barátnőmmel meglátogattuk egy másik barátnőmet, és mikor ezt terveztük még nem tudtam mennyire fontos is lesz ez a kis kiruccanás. Előljáróban elmesélem, hogy mivel az elmúlt hetekben a munka teljesen leszedált, így nagyon ötletem sem volt miről írhatnék, de azt tudtam, hogy Szolnokról mindenképpen érdemes lesz. Ezzel a két barátnőmmel még a divat kézésen ismerkedtem meg, és utolsó évre nagyon jóban lettünk, csak persze Lilla Szolnokon lakik, így nem lehet megoldani a találkozást. Szerencsére most mind a hármunknak tökéletesen megfelelt a szombat, és az elemózsiákat bepakolva elindultunk hozzá.
Az út maga is szuper volt, mert csomót nevettem Eszti vezetési stílusán, ami egyébként teljesen jó, de ezt neki nem is kell tudnia!;) Szóval nagyon izgultam odafelé, mert egyrészt nem jártam még ebben a városban, másrészt pedig régen Láttam harmadik felünket. Első ránézésre nekem Debrecenre hasonlított, mert az feltűnő, hogy Budapesthez képest egy fokkal visszafogottabb, de pont ebben van a szépsége, hiszen csend és nyugalom van. Ahogyan később kiderült, gyalog szinte teljesen be lehet járni a területet, nekem fel sem tűnt, hogy órákat sétáltunk a városban, és ez azért jó, mert mindig gondom van az utazással. Itthon ha kutyát sétáltatok probléma, hogy a környéken max két olyan hely van, ahol a látvány is kedvező, egyébként pedig utazni kellene ahhoz, hogy gyönyörködhessek a természetben. Szolnokon mész tíz percet, és máris a parton vagy, az pedig hihetetlen szép és békés.
Lilla jó idegenvezetőhöz híven mesélt a helyi látványosságokról, beleszőve a kiskori emlékeit elmesélte merre járt iskolába, hol dolgozik jelenleg, és szabad idejükben merre mennek kikapcsolódni. Ez is nagyobb különbség Budapesthez képest, hogy nálunk nem sok lehetőség van a kerületben, ahhoz, hogy valami izgalmas dolgot csempésszünk a napjainkba, utaznunk kell minimum fél órát. Ott igazából tíz perces sétával eljutsz a főbb helyekre. Mi is így tettünk, és a parton kóricálva megnéztük a Tiszavirág-hídat, sőt át is mentünk rajta. Ott az üdülősor kápráztatott el, azonnal eszembe jutottak a Balatoni nyarak, amikor a barátokkal megszálltunk egy kis házban és hatalmas bulinak számított ez a kis osztálytársaim körében tíz évesen. Szolnokon rengeteg szökőkút van, Isten bizony az összeset láttuk, de a kedvencem egyébként még mindig a Tisza part volt, amin végigmentünk és ahol a teljes béke honolt. Egy pikniket el tudnék ott képzelni, úgyhogy fel is vetem az ötletem! Igazából egy cukrászda miatt került az utunkba, ahova végül nem tudtunk beülni, szóval az Árkádhoz visszatérve ejtettük meg a betervezett nasit.
Úgy összességében is azt gondolom, hogy egy csodálatos várost nézhettünk meg, volt egy különleges hangulata amit nem tudnék tökéletesen leírni, de mindenképpen lélekmelengetőb volt Budapesthez képest. Szórakoztak a többiek azzal, hogy még a végén ide költözöm, de igazából elgondolkodtathatna! A városon kívül persze maga az, hogy együtt lehettem velük nagyon jó érzés volt és szükségem volt erre a kirándulásra. Hiányoznak azok a régi szép idők, de főleg az, hogy egy kicsit kiszakadjak a megszokott mókuskerékből. Az tuti, hogy most elég lelkifröccsöt kaptam ahhoz, hogy a szakmámmal kapcsolatos dolgokba belehúzzak, hiszen ők is sorstársak e tekintetben, úgyhogy minden szempontból feltöltő és király utazás volt.
Remélem a jövőben sor kerül egy kis Szolnokolásra, vagy bármilyen utazásra, vagy arra, hogy az utunk keresztezze egymást!
