Vannak amolyan must do dolgok abban, ha valaki közelebb kerül a spiritualitáshoz, mint mondjuk a meditáció, a jóga, az egészséges vagy vegán táplálkozás, a rendszeres olvasás, illetve a természetjárás. Eddig úgy voltam vele, hogy nekem nincs időm erre, meg amúgy is unalmas egyedül sétálgatni minden nap egy órát. Nos, nézőpont kérdése, mint oly sok minden, és be kellett látnom, hogy nagyon rosszul tettem, hogy eddig nem foglalkoztam a természettel.
Csak te és a természet
Persze azoknak kínszenvedés egyedül sétálni a gondolataikkal, akik egyébként az idő nagyobb részében negatívan állnak mindenhez, hiszen egy órás párbeszéd magaddal így zajlik. Amint picit jobban állsz a dolgokhoz, amint magaddal szemben is korrekt és kedves vagy, amint elégedett vagy és hálás, rögtön sokkal szórakoztatóbb az egész. Már séta közben nem arra gondolok, hogy leszakad a lábam, unom az egészet, úristen mi vár rám holnap, mennyire utálom az embereket, hanem, hogy az új étrendembe mit illesszek be, milyen videókat nézzek meg otthon, miért nem jártam még ott, ahol éppen, és mennyire jól esik kint lenni a szabadban. Van különbség aközött, hogy ha másokkal császkálsz, vagy ha csak te, hiszen ott beszélgetned kell, meg kell felelni bizonyos elvárásoknak, nem mindig lehetsz önmagad, a természetben pedig csak te vagy, és a gondolataid. Először pucold ki az elméd, majd kerekedj fel, és sétálj egy nagyot.
A természet stresszes
Gondoltam én ezt régen, hiszen tele van bogárral, meg amúgy is minden tiszta dzsumbuj. Szerencsére hatalmas a Föld, és nem kell olyan helyekre menni, ahol nem érezzük jól magunkat, például én nem szeretem az erdőt, mert félek, hogy valami rám ereszkedik, viszont a patakot, a tanyát, a mezőt imádom, van benne egy kis meghittség. Úgyhogy én is kezdem belátni, hogy hülyeség volt azt gondolni, hogy maga a természet megterhelő. Én találtam a közelben egy nagyon csöndes és kietlen helyet, ahol mondjuk tök jó lenne sétálgatni télen is, bár erről lecsúsztam, vagy egy meghitt randit is el tudok képzelni ott, if you know... De lényeg a lényeg, menjünk ki, fedezzük fel mi van a környéken, ha pedig nem a külső kerületekben laksz, akkor menj el busszal valahova EGYEDÜL.
10 000 lépés
Elméletileg naponta 10 000 lépést kéne megtennünk az egészségünk érdekében, és így azt gondolná az ember, hogy jó, ez simán megy, nem olyan sok az a szám, de egy órás séta után csak alig több, mint 8000 lépést tettem meg, és ebben most nincs benne az, amit itthon, vagy munkába menet számolgattam. Szóval, ha nem mész sétálni semerre, akkor szerintem alig van meg a 4000, és így leírva ez durva. Nem tudom van-e ebben valami, de picit a versenyzési vágyam fellobbant, és mostmár csak azért is elérem holnap a 10 000-et. (A 8000 után is hulla vagyok, de valamit valamiért)
Kutyussal bulibb
A kutyámmal indulunk neki mindig, ami sokszor kihívás, hiszen egy beagleről beszélek, aki vadászkutya lévén állandóan szaglászik, és úgy kell elrángatnom valami ismeretlen kutyakakitól. Sokszor az agyamra megy ezzel, és mindig azt kívántam, bárcsak lenne egy hely, ahol nem kell pórázon vinnem, és nem kell félnem attól, hogy elrohan. Heuréka, meglett a hely, és már második napja egyedül lézeng, én meg a saját tempómban battyogok utána. Hívószóra még nem mindig jön, csak ha hangosabban rákiáltok, de biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva már megy neki. Így igazából talán közelebb is kerülhetek hozzá, eddig nem gondoltam maradéktalanul azt, hogy ezzel a kutyával móka együttélni, de azért látom, hogy vannak jó pillanatai. Na jó, egyre elviselhetőbb!
Környezetvédelem
Amellett, hogy nagyon hasznos és egészséges a szabadban bandukolni, látom a sötét oldalt is, hiszen az útvonalon, ahol elindulunk hatalmas kupacokban áll a szemét. Azért szomorú ez, mert ezeket nem lehet lebomlasztani, ott állnak, míg valaki össze nem szedi. Nos, ez elég nagy pofon nekem is, nem éltem eddig búrában, láttam már retkes füvet, de tény, hogy egyre jobban lep el minket a hulladék, egyre egészségtelenebb a levegő, egyre kevesebb a termés, és a víz is egyre inkább fogy. A barátom, Gergő írt a vízről egy bejegyzést, amit mindenkinek szeretnék ajánlani, hiszen ha nem is szeded össze az elgurult energiaitalos dobozt, akkor is tehetsz annyit, hogy a vízzel spórolsz. A bejegyzés ITT tekinthető meg. Míg ugye sétálgattam rájöttem, hogy most, hogy tényleg életmódot váltottam, esetleg a konyhai előkészítés során termelt zöldség/gyümölcs hulladékot akár komposztálhatnám is. Ennek még nem olvastam utána, de nagyon elkezdett érdekelni a dolog!
Hol jártam? Soroksáron a Molnár sziget tökéletes hely egy kis barangolásra, illetve közel hozzánk a sinek mögötti kis mező remek hely a gondolataink összeszedésére.
