Az előző bejegyzésemben, amit IDE kattintva olvashatsz el, már leírtam az első két napom tapasztalatait, miről is szól, milyen technikákat ismertem meg, milyen volt a társaság, mennyire volt hatékony. Egy dolgot mindenképpen megfigyeltem, ha nem aludtam ki magam elötte, akkor garantáltan a relaxációk felét végigaludtam, azonban mikor szépen kipihenten érkeztem, sokkal jobbnak és érdekesebbnek gondoltam még a picit szárazabb részeket is. Úgyhogy ezt fogadjátok meg, ha elmentek rá:DD
Technikák
A harmadik nap nekem egy picit furcsa volt. Nem pontosan értettem miért jó az, ha viszonyítási pontokat tűzünk ki, illetve mik is azok. Azt sem, hogy miért mászunk bele anyagokba és vizsgáljuk őket belülről, így csak azt szűrtem le belőle, hogy talán sokat segíthet az a technika az elmetükrénél is, hogy talán sokkal valóságosabban képzeljük el. (I guess?) Megtanultuk hogyan küldjünk üzeneteket állatoknak, hogyan szoktassuk le valamiről, de nem úgy, hogy kioktatva mondjuk neki, hanem kedvesen, barátságosan, amire rákényszerít a tény, hogy undok üzenetet nem közvetít az agy. Mert béta állapotban ha valami rosszat tesz a kutya, akkor az az első, hogy ráüvöltünk:D Na itt ezt nem lehet. Utolsó napon esettanulmányokat végeztünk, illetve gyógyítottunk. Tudom ez laikusoknak egyáltalán nem hihető, és nem is kérem ezt, hiszen ez nem rólad, hanem rólam szól, ha érdekel téged az ilyesmi, akkor javaslom olvass utána az agykontroll kiadó könyvei között, de adj neki egy próbát, és nézd meg mi lesz:) Megdöbbentő.
Esettanulmányok
Ez a rész hihetetlen volt. Szóval egy ember, aki kb akkor hallota egy másik személy nevét, korát és címét, meg tudja mondani hogyan néz ki, milyen a személyisége, és mi a betegsége, az talán már boszorkányság lehetne, de van tudományos alapja, elméletek százai. Valójában mind egy nagy egésznek a részei vagyunk, és összevagyunk kötve úgy, hogy ezt mégis meg tudjuk mondani. Nálam 90%-ban kitalálta a társam az első személyt, ami azért elég meredek, utána pedig kisebb nagyobb "hibákkal" 70%-osan a többit. Ha már 50%-osan eltalálod úgy, hogy most hallasz róla először, akkor már az is érdekes, de mondhatja bárki azt, hogy ráhibázott, nos kiskori hegekre ráhibázni... nem tudom:D Nekem ez a rész egyben volt megdöbbentő és végtelenül jó, mert a végén gyógyítanod kell a saját kis eszközeiddel az adott embert. Egy olyan embert, akit sose láttál vagy nem ismertél, és önzetlenül megteszed, mert érzed akkor, amikor vizsgálod, hogy szüksége van rá.
Megbocsátás meditáció
Louise L. Hay Éld az életed c. könyvében olvastam arról a meditációról, ahol elképzeled magad apró gyermeknek, aki sír, kétségbeesett, nem találja a helyét, és neked meg kell vígasztalnod. Akkor még nálam nem törött el a mécses, de éreztem, hogy az az apró gyerek, aki bennem van, nem feltétlen elégedett a jelenleg vagy éppen pár hónappal ezelőtti helyzetemmel. Csak az volt bennem, hogy hatalmas álmai vannak öt éves önmagamnak, és én útjában állok, mert a többi felnőtt ember, akikben az öt éves gyerek ugyan úgy szenved, meggátol a céljaim elérésében, mert azt mondják nem lehetséges. Kicsit más, ha az ember így nézi a felnőtteket, éppen ezért mikor anyukámat kellett kisgyerekként ölelgetnem, akkor már pár könnycsepp legördült, mert nyilvánvalóan a benne lévő gyerek is súlyosan el van nyomva. Mikor apámat kellett elképzelnem gyerekként, akkor már szabályosan zokogtam, mert bár még nem írtam róla, nincs jó kapcsolatunk, és érezni, ahogyan az a gyerek is csalódott, és fél a világban, nem tudja hol a helye, egyedül van és kétségbeesett, és NEKEM kell megvígasztalnom... én ott teljesen kiborultam. Persze egy gyereket nem tudsz otthagyni sírva (én legalábbis nem tudom megtenni) így megvígasztaltam, és tudtam, hogy többé nem tudok haragudni. Én annyira lesokkoltam, főleg miután mind a három gyereket be kellett helyezni a szívembe, ahol egymást vígasztalják és ölelgetik, még most is kiráz a hideg és csak azért nem BÖMBÖLTEM a teremben, mert mások is csak kicsit érzékenyültek el. Ha itthon csinálnám meg ezt, tuti a lelkem kisírnám. Viszont hatásos volt, teljesen máshogy látom az embereket, mert látom, hogy aki boldogtalan, az elfotja azt a pici gyereket, akinek viszont hatalmas álmai lennének, és egyszerűen nem bírja elérni őket, a saját felnőtt énjük miatt.
Hatékonyság
Hát egyértelműen nagyon is hatékony. Összességében el tudom mondani, hogy akkor megy és akkor jó, ha én magam erőt veszek magamon, és igenis pozitívan alakítom a saját életemet, mert a negatív gondolatok csak messzebb tolják ezt a sok jó dolgot, amit ezen a tanfolyamon kaptam. Minden egyes félelmem útjában áll a céljaim elérésének, és minden egyes aggodalmam azért, hogy valami nem sikerül, sírásra készteti az öt éves kisgyereket bennem. Számomra az a tanulság az egészben, hogy ez mind, amit itt tanultam bennem van, semmi hókuszpókusz nem volt benne, csak a helytelen gondolkodás tette ezt velem, és ha erre nem világít rá, vagy én nem jövök rá, akkor így éltem volna le az életem. Viszont szerencse, hogy most tudtam ide eljutni, mert így teljesen máshogy látom a világot, máshogy tervezhetek, és megtanultam, hogy a remény nem egy aljas dolog, igenis kell ahhoz, hogy a dolgok valóra váljanak. Helene Hadsell mondta a Nyerhetsz c. könyvében, hogy Nincs kudarc, csak késlekedő siker.
Fantasztikus négy nap volt, egy életreszóló tanítást kaptam, rengeteg pozitív energiát, új barátokat, és magamat. Kicsit üresnek is érzem ezt a hetet így, hogy már vége, de rengeteg lehetőség van a napjaimban azáltal, hogy ott megtanítottak bízni magamban és elhinni, hogy az az öt éves gyerek megvalósíthatja az álmait. Én csak azt szeretném, ha gondolkodnátok azon a megbocsátás meditáción, nem kell megcsinálni, de gondoljátok át azt, amit ott írtam:)
Mesés napot!
