Elöljáróban leírom, hogy ez a poszt már nagyon régóta készülget a fejemben, de addig nem szerettem volna semmit írni, míg nem vagyok túl a nagy mumus, a bölcsességfog kiszedésén. A bejegyzésem tartalmazhat olyan részeket, amelyek miatt furán nézhettek rám, de tudnotok kell, hogy ez vagyok én, és tökéletesen jól érzem magam így:) Na lássuk.
Miért féltem a fogorvostól? Egyszerűen azért, mert kiskoromban nem jó fogorvoshoz jártam. Hiszem azt, hogy ha már kicsi korban kedvesek és empatikusak az emberrel, akkor nagy baj később nem lehet. Én halmozottan rosszul reagáltam a kezelésekre, velem üvöltöttek kiskoromban, hogy ha tovább szopom az ujjam, akkor csúnyák lesznek a fogaim (ezt a doktornő mondta), fogszabályzó kell, ne egyek annyi cukrot stb. De hát milyen vagyok én? Hiába mondták ezeket, míg nem tapasztaltam meg a hátrányait, addig nem fogadtam el a tanításokat. Szóval amiatt féltem, mert mondjuk érzéstelenítő nélkül tömködték a fogam, és a mai napig két rágófogamban is undorító fekete tömés van, amit mihamarabb szeretnék rendbe hozni. Tehát konklúzió, nem voltak velem túl türelmesek.
Mikor barátkoztam meg a fogorvossal? Ez a sztori egy évvel ezelőtt kezdődött, és most kapaszkodjatok meg, engem hét évig egy fogorvos sem látott. Gimiben egy mogorva bácsi volt az orvos, aki közölte, hogy négy lyukas fogam van (gimi 9. osztálya) és gratulál a fogorvosomnak, hogy ilyen igényesek a fogaim. Azóta minden évben igazolásokkal kimaradtam az élményből. Nos végül egyik éjjel annyira belenyilallt a fogamba, hogy tudtam, itt most vége van a halogatásnak, és bármi történjék velem, muszáj elkezdenem a hosszú kezeléseket. Végül az Erzsébet Dental bizonyult számomra egy olyan barátságos és türelmes közegnek, ahol nem az volt a lényeg, hogy szalag szerűen menjenek az emberek, hanem személyre szabottan kezeltek, ja és üzenem annak a fogorvosnak, ha olvassa, hogy csak három lyukas fogam volt, és valszeg a nagyja nemrég lyukadhatott ki, úgyhogy ennyit magáról is. Na szóval a doktornő végtelen kedves volt, már akkor mondta, hogy a bölcsességfogam igencsak szűkösen van, így lehet ki kéne húzni valamikor. Elvégeztük a szükséges töméseket, és boldogan távoztam.
Mit éreztem a bölcsességfog kihúzása előtt?
Na akkor jöjjön a mese habbal. Én eredetileg szeptember 12-re voltam beírva, de lemondtam, mert anyagiakra panaszkodtam, de az igazság az, hogy kurvára féltem:D Nem tudom szépíteni, rettegtem, és nem tudtam elmenni. Akkor úgy nézett ki, hogy fel kell kicsit vágni, ettől drágább is lesz, meg nyilván kellemetlen. Akkor azt mondtam, hogy oké, nekem ez sok minden szempontból, tegyük át október végére. Közben megismerkedtem az agykontrollal, és tudtam, hogy ez az a pillanat, ami megváltoztathatja az életemet. Tanulgattam a technikákat, de az elmúlt egy hétben nem volt olyan nap, amikor egyszer ne programoztam volna legalább. Ezzel feküdtem, és ezzel keltem, és volt, hogy bétában a gondolatom is csak az volt, hogy egészséges vagyok, tudatom a tudatosság egy mélyebb szintjén van, ahol majd nem érzek fájdalmat. Ezt most nehéz jól átadnom, de konkrétan volt, hogy napi háromszor meditáltam, és lepörgettem magamban a történetet.
Agykontrollban van több technika is, erre most nem térek ki, mert egy szép kis bejegyzés sorozatot szánok erre, a lényeg annyi, hogy lelki szemeim előtt láttam, ahogyan a fogam könnyedén kijön, és kevesebbet is fizetek. Igen ám, de egy blokk nem engedte, hogy ezt elhiggyem. Végül a labor technika által bementem a számba, és bocsánatot kértem a fogamtól, amiért nyár eleje óta gyűlöltem, és nem volt nap, hogy ne mondtam volna el egyszer, hogy a pokolba kívánom. Naná, hogy fájt és szar volt. Szóval tényleg bocsánatot kértem, elmondtam, hogy én nagyon szeretem őt, és szeretném, ha megkönnyítené a dolgom, mert anyagilag is jó lenne, illetve kellemesebb lenne csak kijönni, és én ígérem, hogy megtartom és jobban érzi majd magát. Elmondtam neki, hogy így nem fogják nyomni a többi fogacskák, és szeretettel nézek rá, mert ő a bátorságom, és első nagyobb agykontroll sikerem jelképe. Számtalanszor lementem a laboromba, eljátszottam ahogyan kiszedik és semmit nem érzek. A procedúra előtt napokig féltem, majd aznap a reggeli meditáció után, ahol is végleg elbúcsúztam a fogtól, már csak vártam, hogy ebből mi lesz. Ahogy egyre közelebb mentem a rendelőhöz, azt mantráztam magamban, hogy úton vagyok a bátorság felé.
Milyen volt a bölcsességfog kihúzása?
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kegyetlen. De mielőtt mindenki parázni kezdene, elmondom, hogy nekem be volt gyulladva az egyik gyökér, ugyanis a másik oldalon van egy lyukas fogam, amit addig nem tömnek be, míg ezen túl nem esek, így két rossz közül a kevésbé rosszat választva ettem hónapokig. Szerintem ha nem lett volna begyulladva, akkor ez a fájdalom egyenlő lenne a nullával. Két érzéstelenítőt kaptam, nem volt életem legszebb pár perce, de ami utána jött, az a határtalan boldogság és felszabadultság, valamint a tudat, hogy megcsináltam, elértem a célom, az mindent feledtetett. Még vártam egy picit a kanapénál, és eszembe jutott, hogy vájunk csak, most jön az összeg. Nem hiszitek el, 28 000 FT helyett 15 000 Ft-ot fizettem, ami egy hónapja lehetetlen lett volna, mert nem nőtt ki a fogam, azonban éreztem a hetekben, hogy kicsit már jobban kibújt, így lett olcsóbb.
Konklúzió?
Az agykontrollal nem jöhetett volna létre az, hogy én lenyugodjak, ilyen szeretettel forduljak a fogamhoz, és tényleg, mindent megtegyek, hogy sikerüljön. Lehet, hogy amúgy is ment volna, lehet, hogy amúgy is így történt volna, de számomra az a megdöbbentő, hogy a meditálással mennyire át tudtam programozni az agyam arra az üzenetre, hogy szeretem a fogamat, mindent megtesz, hogy sikeresen kijöjjön, és elintézi nekem, hogy ne fizessek annyit. Azt tudom, hogy még a többi három fogamat is ki kell szedni, de szerintem megértitek ha azt mondom, hogy még ezt ki szeretném heverni:DDD
Már nem félek a fogorvosoktól, mert rájöttem, hogy ez egy nagyon nehéz hivatás, és bizony nagyon fontos az emberek számára. Én amúgy két nagyon fiatal doktornő keze alatt voltam, az egyikük tavaly végzett, viszont ez semmiben nem látszott, sőt sokkal nagyobb empátiával fordult felém, így én ajánlani tudom, hogy a kor ne csapjon be senkit.
Hihetetlen nap volt, szörnyen boldog vagyok, és iszonyúan várom az agykontrollos bejegyzés sorozatom, azonban én eddig csak könyvekből tanultam, novemberben megyek a tanfolyamra, és már most érzem, a mai nap után, hogy életem egyik legmeghatározóbb élménye lesz az a négy nap, és ne feledjük el, hogy egy új, boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet vette kezdetét. Minden percét szeretem.
Szép estét!
