Kiskoromban láttam a 101 kiskutya c. filmet, ami azt hiszem akkor még kazettán volt meg, és csodálattal lestem Anitát, aki Szörnyella divattervezője volt. Már akkor is imádtam azokat a rajzokat, én is szívesen alkottam különböző krikszkrakszokból ruhákat, emlékszem mindig anyagdarabokat összevarrva készítettem kollekciókat a barbiknak. Inkább kisebb sikerrel. Mindenesetre már akkor nagyon érdekelt a dolog, és csak gimi végén jöttem rá, hogy én divattervező szeretnék lenni. Nem is azért, mert én annyira követném az új trendeket, hanem sokkal inkább azért, mert felnézek azon tervezők ruhakölteményeire, amelyek fantáziadúsak, izgalmasak, és semmiképpen sem egyszerűek. Jobban preferálom az haute couture darabokat, és rajzolásban is közelebb áll hozzám az aprólékos munka. Éppen ezért a minimál vonalat mint tervezésben, mint rajzolásban ignoráltam mindig, nekem ezek nem jelentenek semmit, és szerintem ezzel zseniálisan lehet leplezni a tehetség hiányát, annak ellenére, hogy vannak valóban igazi gyöngyszemek a minimál stíluson belül. Sokszor mondtam már sok mindenkinek és most is elmondom, szerintem egy fehér egyenes szabásvonalú ruha nem különb a kínaiban vettnél:D Na de ugorjunk, rajzban is mint említettem jobban szeretem ha valaki aprólékosan és nagy odafigyeléssel alkot. Van pár olyan divatillusztrátor, akinek a munkája csodálatraméltó, és nekem hatalmas példaképeim. Most 4 olyan alkotót mutatok be, akikre érdemes figyelni.
Paul Keng
Sokáig nem Paul volt a kedvencem, és csak instagram fiókjának köszönhetem, hogy ismerem, azonban ő az egyik olyan ember, aki felé az érdeklődésem egy percre sem lankad. Paul az Otis-on tanít, divattevező és divatillusztrátor, akinek a munkáján látszódik az a sok tapasztalat, amelyet az évek során szerzett. Ő inkább markerekkel dolgozik, és lassan, alaposan építi fel a ruhák textúráját. Számomra azért érdekes, mert kialakított egy lágy és nőies stílust, az alakjai hasonló arcokkal, de mégis különböző érzésekkel rendelkeznek, minden egyes ruhája, amit akár ő, akár más tervez, egy egyedi csoda. Ha van illusztrátor, akitől rengeteget tanultam, akkor az egyik ő, a másik pedig Hayden Williams, akit azonnal megemlítek.
Hayden Williams
Anno még mikor divatra jártam Hayden volt az egyik illusztrátor, akiről tanultunk a suliban. Már akkor eléggé hasonlított a stílusom az övéhez. Később az úgy alakult, hogy én máshogy kezdtem megoldani a részletes kidolgozást, míg ő inkább csak azt a látszatot adja, mintha precízen minden ki lenne centizve. Ő is markerekkel alkot, és szerintem hibátlanul használja a színek különböző tónusait. A női alakok nekem szörnyen tetszenek, igazi dög az összes, és persze mindegyiknek megvan a jellegzetes Haydenes bitch face-e:D A modellek karakterét mindig eltalálja, hiába kicsit elnagyolt és eltorzított az alak, az arcot azonnal felismeri az ember, és szerencsére neki is olyan stílusa van, amit azonnal kiszúrni ezer közül is. Míg Paulnál a ruhák részletgazdagságáról tanulok a legtöbbet, addig Hayden arcaitól változik az ábrázolásmódom, és ők ketten hatalmas benyomást tesznek rám mai napig is.
Katie Rodgers
Lehetetlen, hogy ne találkoztatok volna Katievel, Paperfashion névvel alkot már 2009 óta. Bár az ő munkái nem olyan részletesek, mint az eddig felsorolt úriembereké, azonban különlegessé teszi művészetét a különböző apró kellékek, amelyeket használ. Általában festékkel dolgozik, ezt csillámporral, kövekkel és gyöngyökkel dobja fel, és az összes illusztrációja rendelkezik azzal a visszafogott, kecses bájjal, ami a fiatal lányokra jellemző. Balerinákat, táncosokat ábrázol általában, Shadow dancers-öknek hívja őket, és amerre jár a világban, homokba, porba, papírra rajzolja őket. Én tőle az anyaghasználatról rengeteget tanultam, jelenleg abban a stádiumban vagyok, ahol már inkább ezeket a kihívásokat próbálom megugrani, és érdekes anyagokkal igyekszem színesíteni a saját repertoárom.
Jamel Saliba
Jamel Melsys Illustrations néven alkot. Az ő illusztrációi másképpen kidolgozottak, ő ugyanis tárgyakat és környezetet is rajzol figurái mellé. Bár a lányok arcát nem szokta megrajzolni, ennek ellenére a képekről egy kellemes hangulat érződik, benne van a mozgalmasság és a pillanat, amikor éppen csinál valamit. Tőle ezt az ábrázolást érdemes eltanulni, azt, hogy a modellek hogyan lépnek kapcsolatba a különböző tárgyakkal, hogyan vannak elhelyezve a térben. Bár én nagyon messze állok ehhez, más illusztrátori munkákhoz elengedhetetlen, hogy a testen kívül mást is rajzoljunk, így ha például megrendelésre kell képeket készítenem, akkor ő sokat segít nekem ebben.
Rengeteg tehetséges és szuper divatillusztrátort megemlíthettem volna még, de számomra ők négyen azok, akik a legnagyobb segítséget nyújtják számomra. Nem ciki és haszontalan tanulni azoktól, akik már jó ideje benne vannak a szakmában, egyáltalán nem gáz ellesni dolgokat míg rá nem jössz a saját stílusodra. Ki kell próbálni nagyon sok dolgot és technikát ahhoz, hogy rájöjj számodra mi a legoptimálisabb. Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövess továbbra is, és még több érdekes információt szolgáltatok erről a világról:)
