Múlt hét vasárnapra terveztünk egy kis kirándulást Szentendrére, ami Budapest központjától nincs is olyan messze. Ezt még a Libegős duhajkodásunk alkalmával találtuk ki, majd szó szót követett, és Visegrád is tervbe lett véve. Én már voltam Szentendrén egy párszor, de minden alkalommal nagy élmény, mert van az a csöpp kis része, amely egy igazi kincsesláda, a túlzott modernség minden szikrája ki van ölve belőle, a keskeny utcácskák a házak között pedig ahogyan mi neveztük akkor, Toscanas. Nos, mindig hatalmas élmény kiszakadni a mókuskerékből, vagy éppen a város zajától, és kicsit elvonulni valahova. Ez a hely ezt a célt szolgálta, és imádtuk.
Kezdjük akkor a képek sorrendjében. A Karácsony kiállítás/múzeum a nagy térnél van, aminek a nevét nem tudom, ne haragudjatok. Mikor először voltam ott, már akkor is hihetetlen csillogó és christmasy volt, de most még sokkal jobban. Meséltem, hogy egyik héten mennyire ünnepi hangulatom volt, és ettől a helytől még erősebben érzem magamban, hogy bizony én már készen állok. Díszek ezrei sorakoznak fel ebben a boltban, és ha fancy fát akarnék, akkor tuti a legcsillámporosat venném meg. Ide talán karácsony előtt a legjobb ötlet jönni, mert akkor tényleg az ember hangulata is fellendül, és elhiszi, hogy bár sok a meló, jön a karácsony.
Megnéztük még a templomot is a dombon, majd pedig letelepedve a Kedves kávézóban ittunk egy jegeskávét. Nagyon aranyos kis hely, és a kávé is isteni volt, a választék viszont lehetett volna színesebb is. Csacsogtunk, sztorizgattunk, tervezgettük hova megyünk még. Az idő tökéletes volt, nem volt az a vad meleg, sőt kicsit borult is volt az ég, ettől pedig még hangulatosabb volt a mi Toscanank. A mellette lévő lépcsősoron fotószkodtunk egy bő... egy órán át, de nagyon aranyos képeink lettek, és rengeteget nevettünk közben.
Nagyobb túrát tettünk a parton, ahol még a lábunkat is sikerült megmártóztatni. Nagy party van lent amúgy, van zene, pia, jégkrém, és sok kutyus. Kicsit irigyeltem a helyi lakosokat, hogy ilyen jó helyük van kikapcsolódni, hasonlított nekem a Sziget Beach-re, de azért annál ez jóval nagyobb és barátságosabb volt. Szentendrén minden a művészetről szól, rengeteg múzeum, kiállítóhely, művész kávéház és street art van jelen, ezt mutatják az egyedien kifestett mezei kövek is. A falakon érdekes minták, a házakon csodaszép festések, és kreatív megoldások láthatóak. Szóval ha valaki true artist akar lenni egy napra, az jöjjön ide, mert itt a csapból is ez folyik, és hosszas művtöri tanulmányaim során is tapasztalhattam, hogy a lakosok erre nagyon is büszkék. Szentendre a magyar művészet egyik fellegvára. Ugyanakkor én nem ettől ájultam be teljesen, hanem attól, hogy mennyire nyugodt és emberközeli ez a hely minden hype ellenére. Ide csak chillelni is megéri eljönni.
Visegrádon eredetileg a várat terveztük megnézni, amiből végül nem lett semmi. Egyrészt sajnálom, másrészt nem, mert emellett egy csodálatos erdőben kötöttünk ki, majd pedig megnéztük a kilátót is. Az erdőnek nem tudom van-e neve, de ahogyan az ember elkezd a vár irányába haladni, egy utacska lekanyarodik az Ördögmalom vízeséshez, és végül is már ott is van. Én imádom az ilyen helyeket, és a barlangos, vízeséses, tavacskás, patakocskás csoda hely pedig egy szokatlan élményt nyújtott, ugyanis nem vagyok nagy természetjáró. Nem is tudtam, hogy van ez a hely. És ha ez van, akkor még hány ilyen? Az a baj, hogy szívesen írnék róla, de a képek magukért beszélnek. Végül a kilátónál megpihentünk, a panoráma pedig felfoghatatlanul szép volt. Kicsit engem a Pocahontasra emlékeztet, ott nézett ki így a Nagy Folyó. Szóval kicsit Pocahontasok voltunk, és a világ urai is egyben. Number 1 randi spot halkan megjegyzem, este pedig biztosan még ennél is sokkal szebb.
Utunk véget ért, én hosszas utazás után nyugovóra tértem hulla fáradtan. Nagyon jó volt ez a kis nap, igazán szuperül éreztem magam és remélem hamarosan újabb kalandban lehet részem!
