A várva várt hatodik Szigetem tegnap startolt el, igaz eléggé lightosan. Nem nagyon tudtam előre, hogyan is alakul a napom, ugyanis nagyon úgy nézett ki, hogy egyedül kezdek, majd vagy ide, vagy oda csapódva élvezem Rihanna elég sikeresnek várt koncertjét. Már nagyon korán felkeltem, elintéztem mindent, majd kiszámoltam mennyi idő alatt kellene nekem az A38-as sátorhoz mennem, hogy jól lássam MØ előadását. Nagyjából azt terveztem, hogy mivel fél hétkor kezd, én pontosan hatra már a színpad előtt leszek, így kalkuláltam Bkk ügyileg. Persze ez nem jött össze, már csak azért sem, mert már a kettes metrón, ami még közel sem volt az Óbudai szigethez, már széttaposták egymást az emberek. A kedvemet nem szeghette még az sem, hogy tyúklépésben haladtunk a bejáratig, és mivel ezt így évről évre megszoktam, nem is idegesített volna fel, ha nem MØ-ről lenne szó. Nagyon átváltottam turbóba, és mindenkit megelőzve szinte rohantam, hogy azért tisztes távolságban lehessek az énekesnőtől. Végül sikerült viszonylag elől lennem, egy fantasztikus bulis társaság közepében.
MØ
A kapcsolatom az előadóval kettő évre tehető vissza, amikor meghallottam egy felajánlott youtube videóban a hangját. Azt hiszem a Waste of time volt. Itt még semmi Lean On meg semmi Kamikaze nem volt, csak ő, a tök ismeretlen MØ. Ennek ellenére imádtam, számtalan sulis reggelen hallgattam ugyan azt az albumot, meg nem unva azt, és nem is tudom összeszámolni hányszor linkeltem ide vagy oda. Elsőre az A38-on lépett fel még abban az évben, amire nem tudtam elmenni, tavaly a Szigetet eleve kihagytam, nem tudtam elmenni, így ha tört, ha szakadt volna, nekem akkor is most ott kellett lennem, és hiába nem érdekelt senkit, fogtam magam és egyedül elmentem. (TAPS-TAPS) Később kiderült, hogy ez a koncert verte Rihanna nyekergését elég erősen, de ne szaladjunk előre. Maga a koncert fantasztikus volt. Talán azért, mert egyedül voltam, felszabadultan táncolhattam, csak én voltam magammal. Ezt a rezgést sokan átvették mellettem, és akik az elején furán néztek, a végére velem ugráltak. A hangja élőben még energikusabb és király volt, az egész hozzáállása a közönséghez tiszteletre méltó volt, és vicces, mert tavaly, és idén is itt ünnepelte a szülinapját. Ezt mi is emlékezetessé tettük. Habár sokan voltunk, nem volt az a tömegnyomor vagy hiszti, ami később, tökéletesen szabadon és átszellemülve buliztunk. Annyira sajnálom, hogy nem jutottam közelebb, de sajnos benéztem az időt, viszont a koncert ennek ellenére is örökre emlékezetes lesz. Ha már eddig ilyen sűrűn megjelent itt, jó lenne ebből egy rendszer, mert ebből én akarok méég.
Parov Stelar
MØ után találkoztunk Vivivel, egy gyors pisi szünet után bementünk a tömegbe a nagyszínpad elé, mivel ugye Ririre is kiváncsiak voltunk, ám ott még javában tartott a Parov Stelar. Ők is viszonylag sokat vannak itt, picit ezt éreztem is, mert olyan bulika volt, de nem az a megismételhetetlen különlegesség. Amúgy jó koncertet nyomtak, ismerek egy számot tőlük, amit kb mindenki, szóval ezzel nem lopom be magam az ősrajongók szívébe, de na annál kicsit kirázott a hideg. Szóval jó volt.
Rihanna bad girl bitch
Vagy nem is tudom milyen titulusa van amúgy. Az év legjobban várt koncertje. Teltház. Minden jegy elkelt. 90 000 ember. A Sziget főszenzációja. És az év bukása gyerekek. Kezdjük azzal, hogy kurva sokan voltunk. Ezt már én megszoktam, mert a Macklemore tömeg, amikor rajtunk emelték ki az embereket, és rajtunk feküdtek, az ennél durvább volt, viszont hasonlót éreztem. Az hagyján, hogy Vivi mellett egy részeg fazon csukott szemmel dölöngélve a világáról nem tudott, de mögöttünk egy meglehetősen paraszt csajszi állandóan nyomta a vakert. Hagy ne mutassam be azokat az embereket, akik fennhangon káromkodnak, előadják a kemény gyereket, és ha kell ha nem jár a pofájuk folyamatosan, kiosztanak mindenkit és majd ők megmondják te mit csinálj. Na ilyen volt Ő. Három gyereke van otthon. Pray for those kids... Riri persze késett egy aprócska fél órát, hisz biztosan nem sikerült meginni a kecsketejét amit rendelt. Vagy csak szörnyen be volt tépve. Mindenesetre mire kivánszorgott a Jedi cuccában, addigra mi már rohadt idegesek voltunk, sokan fújoltak is JOGOSAN. A koncert tudjátok milyen volt? Olyan, hogy közben átgondoltam a másnapi ebédemet. Szörnyen untam és nem tudtam mi a rosszabb, az, hogy playback az egész, vagy hogy egyszerűen egy kalap szar. Én ilyen unalmas koncerten még életemben nem voltam. Lehet nagyok voltak az elvárásaim, de Bad Girl Ririt valahogy őrültebbnek és kicsit dramaturgiailag is jobbnak képzeltem el, nem úgy mint egy Joli nénit, aki unja a vasárnapi lecsó fesztivált, ezért tátog kettőt és haza megy bebaszni a malacokkal. Áh, nem is akarom jobban lehúzni, megtették előttem páran. Csak az idegesít, hogy 280 000 000 Ft-ot keresett meg egy óra alatt, míg anyám beleszakad a melóba és keres max egy hónapban picivel több, mint százat. És letesz valamit a megrendelőinek. Na ő semmit nem csinált, konkrétan bugyit villantot, krákogott kettőt és haza ment. Sajnálom, hogy ezt mondom, de az emberek hihetetlen agymosottak, ha csak a cd-s verzióval beérik, mert a Rihanna rajongók persze élvezték és azzal takaróztak, hogy hát de minden koncert ilyen, mire számítottatok? Nem erre kislányom Vivi 180 évnyi munkájának béréért, mert a buszon kínunkban már ezt is kiszámoltuk:D Felbaszott a tegnap, mert az ilyenek a nagy sztárok, akik degeszre keresik magukat, akik meg szívvel lélekkel kiállnak, azok senkik maradnak jobbára. Lelketlen és tiszteletlen volt az egész. Intett egy pá-t és lelépett. Ennyit is ért.
Ennek ellenére jól éreztem magam, Vivivel elvicceltük az időt ahogy lehetett, és hát letaglózva haza mentünk, mert kidobott pénz volt ez. Ma nem mentem, mert Bastille-on már voltam, John Newmant meg nem szoktam hallgatni annyira, holnap nagyon sokat leszek kint, így megpihentem kicsit. Olyan jól esett!
