Elérkeztünk a legutolsó feladathoz, sés nem véletlen hagytam ezt utoljára, mert egy filmet megnézni nem mindig fér bele az ember idejébe, főleg ha non-stop döglik a szabiján és simsezik. Azonban most sikerült megnéznem, és bevallom őszintén, ha nem Gergővel néztem volna, akkor lehet semmit nem értek belőle.
3. Ha még nem láttad, nézd meg az Éjfélkor Párizsban c. filmet – az egyik kedvencem, aztán írd meg, hogy tetszett! Ha már láttad, akkor is írd meg, hogy tetszett!
Nem vagyok jó irodalomból, bár gimiben meglehetősen szerettem. Sosem voltam jó magyarból, vagy úgy eleve bármiből, ami nem rajz vagy ilyesmi. Szóval nekem mondanak azok a nevek valamit, mint Fitzgerald és Hemingway, de nem mondanám, hogy túl sok minden jut eszembe róluk. Azonban akkor most lelövöm a poént, nekem nagyon tetszett a film. Nem nézném meg újra, mert kicsit néhol unalmasnak és vontatottnak éreztem, de amint rájöttem mi a történet és mi folyik itt, onnantól nagyon figyeltem és élveztem. Imádom a húszas éveket, már csak viselettörténeti szempontból is úgy gondolom, hogy ez a 20. század egyik legizgalmasabb korszaka, és mivel most ezt az új divatot éljük a Nagy Gatsby kapcsán is, így abszolút felkeltette az érdeklődésemet az egész. Először az jutott eszembe, hogy Rachel McAdams kurvára idegesít. Nem ő tehet róla, hanem a szerepe, mert akármennyire erős és temperamentumos valaki, egy férfivel nem viselkedünk így akkor sem, ha az egy nyámnyila is. Ha még nem néztem volna filmeket tőle, akkor most örökre megutálnám, mert ez a szerep katasztrófa, de mivel szinte mindenhol előfordult már (ultimate romantikus dráma királynő) így igazából megszoktam. Ezt a nőt szívesen kihagytam volna belőle, vagy eleve ezt az Inez szálat, de akkor ugye nem lenne pár szálnak súlya. Először nem értettem hogy keveredik össze a 21. század a korábbival, de aztán rájöttem, mikor olyan emberek jelentek meg, mint Dalí. Az azért furcsa lenne most:DD Mivel az írókról sokat nem tudok, így a festőknél "éltem ki" magam, de ez erős túlzás, mert bár mióta eszemet tudom művtörin élek, nem vagyok nagyon nagy festészet rajongó. Viszont Chanel és Dior szatyrok láttán már meglágyult az én szívem is (bár több ilyen része is lett volna).
Az tetszett benne, hogy színes volt, színes emberekkel, akik nagyon sokat tettek le az asztalra, és kicsit mintha betekintést nyertünk volna az alkotásaik kulisszatitkaiba. Azonnal leesett Vivi miért szeretheti, és Gergőt is elnézve egy irodalom kedvelőnek ez egy nagyon kis jópofa film lehet, szóval sajnáltam, hogy én magam nem tudok annyi háttérsztorit, mint akár ők, de egy sima földi halandónak is egy kedves film lehet, mert nagyon jó poénok vannak benne, és nem ez az undorító amerikai, vagy éppen totál unalmas humor van benne.
Miért nem nézném meg újra? Csakis azért, mert hosszú volt, és nem volt meg mindig az a visszafolytott lélegzetes izgulás. Mentek az események, szépen rendben folyt a sztori, de nem éreztem azt a katarzist. Ja és Inez...
Köszönöm a kihívásokat és a kérdéseket, nagyon izgalmas volt, és remélem lesz még folytatása, mert ahogy nézem sikerült mindkettőnknek újat mutatnia a másiknak:D Ha még nem tettétek volna nézzetek be Vivihez, ahol ő teljesítette az én kihívásaimat. Katt IDE.
